A köles egy igazán sokoldalú alapanyag, noha még nem örvend akkora népszerűségnek, amekkorát érdemelne. Ám az ENSZ (Egyesült Nemzetek Szerevezete) előrejelzése szerint ez néhány éven belül meg fog változni.
A kölest megfőzhetjük és tálalhatjuk köretként úgy, mint a rizst.
Liszt formájában gluténmentes sütemények, muffinok, kenyerek és tészták készítésére is használható. A müzliszeretek alapja, turmixok szerves összetevője, és kásák kiegészítője is lehet.
Az egészségügyi szakértők a "következő quinoaként" emlegetik a kölest, ami valójában garantáltan felülmúlja elődjét. A köles ugyanis sokoldalúbb, mint a quinoa, ráadásul több egészségügyi előnye is van. Ám nemcsak tápanyagokban gazdag, de a környezet szempontjából fenntartható.
A köles hagyományos élelmiszer Afrikában és Ázsiában, a szemeket természetes formájukban fogyasztják.
Képes kielégíteni az átlagember szinte összes táplálkozási és egészségügyi szükségletét. Gazdag vasban és cinkben, gluténmentes, alacsony glikémiás indexű, háromszor annyi kalciumot tartalmaz, mint a tej, ráadásul rengeteg fehérje is van benne.
Valójában ahhoz, hogy a köles egyre népszerűbbé váljon, elengedhetetlen a fogyasztói tudatosság kiépítése.
A Trópusi Nemzetközi Növénykutató Intézet (ICRISAT) és az Indiai Köleskutató Intézet (IIMR) szerint étrendet átalakító mozgalmakra van szükség ahhoz, hogy a köles olyan népszerűvé váljon, mint a quinoa.
Az ICRISAT megosztotta, hogy a tudatosság terjesztése és a fogyasztók megalapozott döntéseinek elősegítése hozzájárul a környezetünk megmentéséhez.
Az eredeti cikket ITT érheti el.
Emiatt jelent meg a köles Nyugat-Európában
A köles a késő bronzkorban jelent meg a mai Franciaországban és Svájc nyugati részén élő emberek étrendjében. Az ellenálló gabona termesztése az Európában akkoriban uralkodó szárazságra adott válasz lehetett.
A bronzkort klímaváltozás, a népesség növekedése és a kereskedelmi kapcsolatok felvirágzása jellemezte. A Genfi Egyetem és a barcelonai Pompeu Fabra Egyetem (UPF) régészei Nyugat-Svájcban és a franciaországi Haute-Savoie területén tucatnyi emberi és állati csontváz, valamint növénymaradvány alapján rekonstruálták, hogyan reagáltak az emberek ezekre a változásokra.
A fogak és csontok biokémiai elemzéséből kiderült, hogy míg a kora bronzkorban árpa és búza szerepelt az emberek ételei között, a késő bronzkortól már megjelent a köles is, ez az Ázsiából származó növény, amely főként száraz környezetben növekszik – mondta Alessandra Varalli, az UPF kutatója, a tanulmány vezető szerzője
