Ebcsont, beforr, avagy a gyógyítás hagyományai

Jól megfér egymás mellett a mandulakivevő és a hallgatócső, a pirulagömbölyítő és a homeopata gyógyszerkészlet, a köszvényszeszes üvegcse és a bőrhámlasztó-hirdetés. Mindezek a kecskeméti orvos- és gyógyszerészettörténeti gyűjtemény féltett – az országban egyedülálló – kincsei – olvasható a Szabad Föld cikkében.

Fotó: Ujvári Sándor Forrás: SZABADFOLD.HU

Belép a vándor a hófehér falú, boltíves, tornácos paraszt-polgár házba, és máris rabul ejti a XIX. század végének patikahangulata. Ugyanis a bejárattal szemben áll a hartai Isteni Gondviselés gyógyszertár 1894-ből származó fiókos, tükrös hátfalú szekrénye. Polcain orvosságosüvegek és ke­­nőcstégelyek sorakoznak, látható a kis táraasztal és a receptíró pult is. Az épület egyik felében a gyógyszerészet, a másikban pedig az orvoslás históriáját ismerheti meg az érdeklődő.

A Katona József Múzeumhoz tartozó gyűjteményt Mészáros Ágnes mutatta be
Fotó: Ujvári Sándor / SZABADFOLD.HU

Nemrég újra kinyitotta kapuját a Kecskeméti Katona József Múzeum Orvos- és Gyógyszerészettörténeti Gyűjteménye, melynek Ars Medicinae (A gyógyítás művészete) című kiállításán Mészáros Ágnes kurátor, az intézmény vezetője vezette végig a Szabad Föld munkatársait:

– Az 1985-ben létrejött kecskeméti kollekció azért is számít az országban egyedülinek, mert például a XX. század első felében használt orvosi műszerek csak itt találhatók meg.

Hogy ilyen kin­cseink vannak, azt elszánt lokálpatriótáknak köszönhetjük. Dr. Ré­thy Aladár laboratóriumi főorvos nevéhez fűződik az orvostörténeti gyűjtemény megalapítása, melynek becses darabjai közé tartozik mikroszkópgyűjteménye és szakkönyvtára is. Lóránd Nándor gyógyszerész pedig 1966-ban kezdte felkutatni és összeszedni Bács-Kiskun megye patikáinak bútorait, edé­nyeit, lecserélt munkaeszközeit.

Fotó: Ujvári Sándor / SZABADFOLD.HU

A vitrinekben láthatók a természetes alapanyagokat felhasználó hagyományos gyógyszerkészítés eszközei, például a kézimérlegek, a dörzsmozsarak, a pormérő kanalak, a tablettázók, a pirulagömbölyítők. Megtudjuk, hogy a pirulák vagy labdacsok nagyon régóta ismertek, azonban a XIX. század elejéig igen egyszerű módon készültek: kézzel csipkedték a tészta állagú masszából. Nem voltak nagyobbak „a bakkecske golyóbisánál”. A labdacsok gyúrását mozsarakkal végezték, a golyócskákat labdacsgéppel formázták: a gyúrótábla közepén és a nyújtófán lévő vájatokat pontosan egymásra illesztették, végül pedig a vágások látható nyomait pirulagömbölyítővel tüntették el.

Mai szemmel ijesztőnek tűnő orvosi eszközöket használtak a régi gyógyítók
Fotó: Ujvári Sándor / SZABADFOLD.HU

Hogy már a múltban is nagy szerepet játszottak a gyógyszerreklámok, annak ékes bizonyítéka is fellelhető a gyűjteményben. A kecskeméti Fördős Lajos szeplő és májfolt elleni bőrhámlasztóját kínálja. Az arcnak üdeséget és szépséget adó „csodaszerét” – ami észrevétlenül hámlaszt, s használója társaságban is megjelenhet – két pengőért árulta, és a hirdetésen látható egy meglehetősen hangsúlyos előtte-utána rajzocska a súlyos bőrpanaszokkal küszködő, majd a kenőcs által megszépült hölgyről. Ittzés Mihály zenepedagógus egy sorozat fekete-fehér képeslapot ajándékozott a múzeumnak, melyek egyik oldalán gyógyszerreklámok, a másikon pedig Jan Havickszoon Steen flamand festő orvoslással kapcsolatos életképei jelennek meg.

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.