Szakértők és szülők a hozzátáplálás útvesztőjében

Anyának lenni csodálatos, de egyben felelősségteljes szerep is. Nem csoda, ha sokszor félünk vagy tanácstalanok vagyunk. A táplálással kapcsolatos problémák, aggodalmak különösen megviselik az anyákat.

Forrás: Pixabay

 

HA MÉGIS PÓTOLNI KELL

Anyatej hiányában csecsemőtápszer adása javasolt, a tehéntej vagy annak hígított változatai nem fedezik a csecsemő szükségleteit. A mai tápszerek korszerűek, szigorúan szabályozott összetételűek. Az a régi hiedelem, miszerint a tápszeres babák ducik, ma már nem állja meg a helyét, ha a tápszert az előírtnak megfelelően készítjük el, és főleg, ha répacukrot nem tartalmazó fajtát használunk. A tápszerek márkától függetlenül (a szabályozásnak köszönhetően), nagyjából azonos összetételűek. Gyakori hiba, amikor a baba evészavarát a tápszerre fogják, és váltogatni kezdik a különböző márkákat, esetleg nem is a kornak megfelelő tápszert adják a kicsinek. Gyakran tapasztalt jelenség, hogy a szülők ásványvizet használnak a tápszer és tejpép elkészítéséhez. A tápszerek a baba szükségletének megfelelő mennyiségben tartalmazzák az ásványi anyagokat, amelyek mennyiségét tovább növeli az ásványvíz, ezért túladagolás jöhet létre. A probiotikumot tartalmazó tápszereket legfeljebb langyos vízben oldjuk fel, hogy a benne lévő hasznos baktériumok (ezek segítenek a megfelelő bélflóra kialakításában) ne pusztuljanak el. Gyakran aggódnak az anyák azon, hogy a tápszeres táplálás miatt nem alakul ki megfelelő kötődés irántuk a gyermekükben. Azonban a kötődés nem csak ettől függ, a szeretetet nem anyatejben vagy tápszerben mérik.

 

KELL MÁR VALAMI MÁS IS

A babának általában hat hónapos kora körül már nem elegendő az anyatej, illetve a tápszer energia- és tápanyagmennyisége, ezért kell fokozatosan bevezetni a szilárd táplálékokat, de az anyatej szerepe emellett legalább egyéves korig fontos marad. A különböző élelmiszerek bevezetésének van egy bizonyos sorrendje, amivel kapcsolatban gyakran hallani az anyáktól, nagymamáktól, hogy „Én bizony ilyenkor már adtam neki!” vagy hogy „Nem lett semmi baja tőle!”. Sajnos azonban egyre több gyermek szenved valamilyen ételallergiában. Ezért és a táplálkozástudomány legújabb eredményeinek ismeretében időről időre változnak a hozzátáplálás ajánlásai. A csecsemőkorban túl korán adott ételek nem feltétlenül okoznak azonnal tüneteket, előfordul, hogy felnőttkorban alakul ki a probléma!

A hozzátáplálás mikéntje is gyakran felmerülő kérdés. Kezdetben gyümölcsök levét adjuk, majd folyékony-pépes legyen az étel állaga, ettől haladunk fokozatosan a darabos állagig. Nyolc–tíz hónapos kor körül hagyjunk egy-egy puha zöldség- vagy gyümölcsdarabot a pépben, majd később villával törjük át az ételt. Darabosat csak akkor adjunk, ha már kinőttek a baba zápfogai.

Ha a baba öklendezik a darabosabb ételtől, térjünk vissza a pépeshez, majd egy-két hét múlva próbálkozhatunk újból. A rágásfunkció csak 2,5–3 éves korban kezd tökéletesedni, ezért pl. az olajos magvakat egyben – a félrenyelés veszélye miatt – csak hároméves kor után adjuk.

A rágás és a beszédfejlődés között összefüggés van, ezért ha a kicsi egyéves kora után sem bír megbirkózni a kisebb darabokkal sem, akkor érdemes a gyermekorvossal konzultálni ez ügyben. Gyakran feltett kérdés, hogy mikortól eheti azt a baba, amit a család többi tagja. A családra jellemző ételek többségét körülbelül egyéves kor után kezdheti fogyasztani, de ez attól is függ, hogy mikor és mit kezdett el enni a csecsemő, hiszen a fokozatosság elvét be kell tartani. A felnőttek étele több összetevőt, fűszert és sót tartalmaz, ezért célszerű akkor kivenni belőle, mielőtt erősebben megfűszereznénk.

 

NÉHÁNY ÖTLET:

• Főtt zöldség- vagy húskockákat, nyers gyümölcsdarabokat felváltva kell a szülővel felszúrni egy fogpiszkálóra vagy koktélkardra. Ámuljunk azon, hogy a kicsi milyen ügyes, mi pedig ügyetlenkedjünk egy kicsit.
• Fapálcikára húzzunk gyümölcs- és zöldségdarabokat, sajtkockákat stb., amiről neki kell lecsipegetnie a finomságokat.
• Vonjuk be az ételkészítésbe, terítésbe, amennyire a kora engedi.
• Soha ne mondjuk azt, hogy „kell”, „muszáj”. Az olyan rövid, nyugodt mondatok, mint a „Nem kell megenned, ha nem akarod” vagy „Ha mégis kérsz, nyugodtan megkóstolhatod” a választás és önálló döntés érzetét adják a kicsinek.
• Ne csináljunk az evésből drámát. Ha eszik, akkor eszik, ha nem, akkor nem, de semmiképp ne adjunk neki édességet, csak mert „azt legalább megeszi”. Sok rossz evő gyerek „karrierje” kezdődött már el így.
• A kívánt élelmiszert akár el is bújtathatjuk, például milánói makaróni szószába belereszelhetjük a sárgarépát, főzelékbe a sajtot vagy a pörköltszaftba beleturmixolhatjuk a nemszeretem húskockákat vagy gombát.
• A vastag szívószál csodákra képes! Olyan izgalmas lehet vele inni, hogy észrevétlenül elfogy a tejes gyümölcsturmix, az ivójoghurt vagy a krémleves, főleg, ha talpas, „felnőtt” pohárból lehet inni.

A teljes cikk elérhető a Diéta és Fitnesz oldalán.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pixabay)