Klímakatasztrófa az országban

Óriási vihar, tornádó csap le kétszer is az országra másfél hét alatt, hatalmas károkat okozva, emberéleteket követelve. Bethlen István miniszterelnök pártállás, felekezeti különbségek nélküli egységes polgári frontot hirdet a fővárosban. Szerinte ki kell zárni a radikalizmust, amely negligálja, idejét múltnak tartja a hazaszeretetet, a nemzeti érzést, de az álkeresztény radikalizmust is éppoly károsnak ítéli. Korányi Frigyes pénzügyminiszter a leghatározottabban elítéli a hitelrontási célzattal a magyar fizetőeszköz, a korona ellen indított kampányt.

Bár a klímaváltozás kifejezés még nem volt ismert, hatalmas jeges zivatar és szélvihar csap le pár perc leforgása alatt Budapestre, és fél óra alatt eláraszt mindent ― számolnak be róla a lapok június 3-án. Az Ujság leírja: Budán házakat sodort le a hegyekről a tomboló felhőszakadás. Víz alá került a pincék legnagyobb része, a Nagymező és a Podmaniczky utca sarkán beomlott az úttest, az Árumintavásáron sátrakat döntött fel a vihar, a lakosság pedig megostromolta szivattyúkért a tűzoltóságot. A lap közli: „Ma délután fél ötkor hatalmas felhőszakadás vonult végig a város fölött. Háromnegyed óra hosszat zúdult a víz az ég csatornáiból és néhol embermagasságnyira felgyülemlett. Különösen veszélyeztette az eső a pinceraktárakat, műhelyeket és lakásokat. Több mint kétezer épület pincéjét elöntötte a víz és két ház mennyezete is átázott, úgyhogy a tűzoltóknak kellett kivonulni, hogy alátámasztással a mennyezetbeomlást megakadályozzák. A villám is több helyütt becsapott és a szokatlan esővihar fölötte megrémítette a főváros lakosságát.” A budai hegyvidéken a természetben is károkat okoz az óriási vihar: „A szokatlanul nagymérvű felhőszakadás a budai hegyek között valóban igen heves volt és a lejtőkön valósággal vízesésszerűen ömlött alá a víz. Rohantában cserjéket ragadott magával. Sőt, néhol öles fákat is kicsavart és magával rántotta a meredeken. Különösen a Sashegyen pusztított erősen az eső. Hatalmas kőkockákat is hozott magával a víz.” 

Kiderül, hogy tízezer helyen következett be zavar az áramellátásban. A  Nemzeti Színházban és a Király Színházban kénytelenek voltak egy órás késéssel kezdeni az esti előadást, mert csak akkorra jött rendbe a villanyvilágítás. Az ítéletidő több helyütt villámlással is járt, amelyek legendás épületeket veszélyeztettek. Mint írja Az Ujság: „villámcsapás érte a Pannonia Szálló épületét, amelynek következtében a kávéház konyhájában a fal egy kis része beomlott és a villanyvezeték is megrongálódott, úgy hogy csak 9 óra felé lehetett ismét kivilágítani a szálló épületét.” A másik súlyosan károsodott épület a Lánchíd pesti hídfőjénél található Gresham palota volt. „A nagy légnyomás következtében a Gresham kávéház Mérleg utca és Ferenc József tér sarkán levő hatalmas üvegablaka bezúzódott és a szertehulló szilánkok az ablak mellett lévő asztalnál ülő négy banktisztviselőt megsebesítették”. 

A Gresham palota                                       Fotó: Nemzetikonyvtar.blog.hu

Pár napon belül újból tornádó söpör végig a fővárosban és az országban – adnak hírt róla a június 14-i lapok. Az Ujság arról ír, hogy Budapest környékét katasztrofálisan sújtotta a vihar. A szélvész és jégeső teljesen tönkretette a termést, víz alá kerültek a környékbeli községek. Biatorbágyon lesodorta a szél a templom tornyát és bedöntött több házat is, s a hírek szerint sok a halott és a sebesült. „A szélvész Biatorbágy és Herceghalom közt tombolt a leghevesebben, de sokat szenvedett a vihartól Albertfalva, Budaörs és Törökbálint is.” Délután hatalmas felleg száguld végig a vidéken. „Oly sűrű volt a porfelhő, hogy percekig elsötétített mindent. Azután óriási szélvihar, majd tomboló jégeső következett és a dió nagyságú jégdarabok valóságos fehér lepellel vonták be végeláthatatlan messzeségben a szántóföldeket. Ez a pusztító jeges zivatar úgyszólván megsemmisítette ezeknek a községeknek az egész termését.” 

Az ország nagy részét végigpusztítja a ciklon. A lap szerint a Dunántúlon is diónyi jég esett, Budapesten pedig ismét fákat csavart ki és sziklákat görgetett a szélvihar. „Mintha árvíz kerekedett volna, olyan hatalmas zuhatagban omlott a víz a hegyekből és vonult végig a budai utcákon. A Tabán és Óbuda mélyen fekvő házainak pincéi mind víz alá kerültek”. 

Aktivizálja magát a fővárosi politikában gróf Bethlen István miniszterelnök és programot hirdet. A Pesti Napló június 6-án minderről „Pártállás, felekezeti és faji különbség nélküli egységes polgári front Bethlen programja a fővárosban” című cikkében számol be. „Gróf Bethlen István miniszterelnök ma este beváltotta az Egységes Pártban tett ígéretét: kibontotta az egységes polgári front zászlaját a főváros visszahódításáért meginduló küzdelemben.” A lap szerint különös jelentőségű a helyszínválasztás, hisz abban a Budai Társaskörben hangzik el a kormányfő beszéde, amelyet Wolff Károlynak, a főváros életét nagyban meghatározó radikális jobboldali Keresztény Községi Párt vezetőjének a „fellegvárából kivált tagok” alakítottak meg. Ripka Ferenc, a társaskör elnöke pohárköszöntőjében a régi budai erények képviseletét jelöli meg követendő célként: „A mi keresztény gondolatunk testvéri összefogásra és alkotó munkára serkent. Távol áll tőlünk a gyűlölködés, mert annak a nyomában csak romok maradnak.” Szerinte a régi budai polgárságnak „a mentalitását meg lehetett zavarni ideig-óráig a jelszavas keresztényeknek, de ezt a polgárságot az őstermészet feltartóztathatatlanul visszaviszi arra a régi csapásra, amelyen elődeink haladtak.” 

Bethlen István felszólalásában hangsúlyozza: nem kívánják a pártpolitikai kereteket összezavarni, de igenis „baráti jobbot kívánunk nyújtani azoknak a politikai pártoknak, akik a haza, a nemzet, a vallás, a keresztény erkölcs tekintetében éppúgy gondolkoznak, mint mi és baráti jobbot akarunk nyújtani a többi felekezethez tartozóknak is, amennyiben a haza és az elmondottak tekintetében velünk egy véleményen vannak.” A miniszterelnök nagy tetszéssel fogadott, a bármely irányból jövő gyűlölködést elutasító beszédében kifejti: „Ki kell zárnunk a radikalizmust (Helyeslés.), azt a radikalizmust, amely öntudatosan negligálja vagy idejét múltnak tartja a hazaszeretet, a nemzeti érzés fogalmait vagy idejét múlt ideológiának nevezi mindazt, ami a valláserkölccsel összefügg.” 

Szerinte azonban ki kell zárni azt az öntudatlan radikalizmust is, amely magyar specialitás, hogy emberek Kossuth Lajos nevével az ajkukon olyan politikát valósítanak meg, amely a nemzet életének, függetlenségének, önállóságának az aláásására alkalmas. Hangsúlyozza a kormányfő, hogy nem állhatnak szóba sem az októberi forradalom híveivel, sem az áloktobristákkal, de a szocialistákkal sem. „Mi nem a munkásosztály ellen foglalunk állást, hanem egy párt ellen, amely egy osztályt akar magának kisajátítani.” Ebből az következik ugyanis, hogy egyetlen társadalmi osztálynak az érdekeit fogja kizárólagosan érvényesíteni. Vagyis a szociáldemokraták egy osztályuralom képviselői, akikkel szemben emiatt a legélesebb harcban kell álljanak. Bethlen arra figyelmezteti a főváros polgárságát: „ha továbbra is egymást marcangolva halad ezen az úton, kiszolgáltatja a fővárost és vele együtt az országos politikát is a radikalizmusnak.” 

Nemzeti valutánk, a korona ellen kampány indul, amelyet báró Korányi Frigyes pénzügyminiszter a leghatározottabban elítél. A 8 Órai Ujság június 15-én azt írja erről, hogy egy lap tudni vélte: a hazánknak nyújtandó nemzetközi „kölcsön feltételei rendkívül súlyosak és hogy ennek következtében a korona stabilizálása elé különféle nehézségek gördülhetnek.” A pénzügyi tárca vezetője sajnálkozik, hogy „egy magyar lap is odaadja magát ilyen nyilvánvaló hitelrontási célzattal a magyar korona ellen indított kampánynak. Minden komoly üzletember tudja, hogy folyamatban lévő tárgyalásokról nem szoktak ― de nem is illik ― részletes információt kiadni.”