Emellett már most, ennél a szavazásnál és utána is nyilvánvaló jelei vannak a kapcsolat végleges megromlásának. Mégpedig: a néppárti frakció 96 százalékban megszavazta a fideszes delegációvezető elleni büntetést, 133:6 arányban. Emellett: a büntetést eleve is kezdeményező Othmar Karas osztrák képviselő negyven társával együtt újabb szankciókat követel, többek között azt, hogy Deutsch nyilvánosan is kérjen bocsánatot, a jövő év elején újra szavazzanak Deutsch kizárásáról, és tortán habként azt akarják elérni, hogy egyes országok teljes delegációi is kizárhatók legyenek. A hírek pedig arról szólnak, hogy Weber ígéretet tett a dühös és elégedetlen képviselőknek arra, hogy teljesítik a követeléseiket.
Az sem mellékes, hogy a finn Petri Sarvamaa azt mondta, a Fidesz kizárása csak idő kérdése. És: „Gyakorlatilag egyértelmű, hogy nincs visszaút. Minél tovább tagja ez a párt az Európai Néppártnak, annál gyengébb lesz a néppárt. (A volt lengyel külügyminiszter, Radosław Sikorski is hasonló hangnemben nyilatkozott.) A probléma tehát az, hogy a szavazási arány, a hangadó képviselők által diktált hangulat (a néppárti Zeitgeist, mondhatnám) egyértelmű, egyirányú, és úgy tűnik, visszafordíthatatlan. Akik pedig velünk értenek egyet, nem mernek kellően hangosan megszólalni.
Ezt a Fidesz-ellenes hangulatot csak egyetlen módon lehetne megfordítani: ha a Fidesz megalkudna az elveivel. Ha megalázkodna. Ezt várják a néppártiak, ez nyilvánvaló.
De a Fidesz – akárcsak Ady Petőfije – nem alkuszik. Itt jegyzem meg: Deutsch Tamás – eddigi pályafutása elismeréseként, megérdemelten – ez évben megkapta a Petőfi-díjat (Kónya Imrével együtt), mely az igazi szabadságharcosoknak szól.
Elveink feladása árán tehát soha nem éri meg a néppárti kapcsolataink feljavítása. Van élet a néppárton kívül is. Kívül szabadabb világ vár; például érdemes lehetne felépíteni egy új, hiteles, az összes nemzeti és keresztény-konzervatív pártot és frakciót összefogó pártcsaládot, mely nagy erőt képviselhetne a liberális tömbbel szemben.
