Soros úr, az erkölcsöt nem pénzért veszik

Bármit megtehet, bármit megvehet, bármit tönkretehet, megvan a pénze hozzá. Az erkölcsnél azonban nem rúg labdába.

A spekulánst a baloldalon a szegény áldozat szerepében tüntetik föl Fotó: MTI/EPA/Andreas Gebert

Rövid leszek: Soros Gyuri bácsi megírta szokásos, az ősz folyamán immáron negyedik levelét portálján, a Project Syndicate-ben. Bár a cikk megjelenése óta már eltelt néhány nap, mégis érdemes rá visszatérni így év végén – mert írásától a bicska kinyílik az ember zsebében.

Soros papa eme „szösszenetében” saját szempontjából érthető módon csalódottságának, sőt felháborodottságának adott hangot amiatt, hogy a szemében legnagyobb ellenlábasa, Orbán Viktor elérte céljait az Európai Tanácsnál, és Merkellel megállapodást kötött – vagyis győzött.

Eddig semmi gond, érthető az elkeseredése Gyuri bácsinak, felfogjuk keserű szavait, ha nem is osztozunk szomorúságában.

Még azt is higgadtan tudomásul vesszük, hogy a „búcsúzó” Angela Merkelről nem éppen dicsérő hangnemben szól, nem tetszik neki, hogy a kancellár asszony úgymond engedett a magyar és lengyel „zsarolásnak”.

Itt jegyzem meg: most nem lennék Merkel helyében…

Szóval nincs ezzel a levéllel semmi gond, és egyébként is, Orbán Viktor nagyon határozott válaszlevelet írt Sorosnak, amiben kőkemény, de nagyon igazságos volt a nem fiatal spekulánssal szemben. Joggal vetette fel, hogy talán távolabb kellene húzódnia az Európai Uniótól, mert pénzzel nem lehet mindent megvenni.

Amivel nekem itt és most gondom van, az Soros Gyuri bá’ legutóbbi levelének egyik befejező mondata, amelyben erkölcsi – jól olvassák, erkölcsi – felháborodásának adott hangot. Imigyen szól: „Nem tehetek mást, mint hogy hangot adok annak az erkölcsi felháborodásomnak, amelyet azoknak kell érezniük, akik elhitték, hogy az EU kiáll az európai és az egyetemes értékek védelmében.”

Őszintén szólva már az „értékek” védelmén is csodálkozom, az ő esetében inkább érdekekről beszélnék. De ami igazán meglepő, az az erkölcsi felháborodás, aminek hangot ad. Azt hiszem, az ő esetében erkölcsi felháborodásról beszélni minimum contradictio in adjecto – súlyos önellentmondás.

Soros György és az erkölcs… Na ne.

Nézzük, hogyan nyilatkozott 1998-ban a CBN-nek, amikor életéről, filozófiájáról faggatták, mely interjút 2017-ben az Echo TV akarta megvásárolni és leadni, ám a CBN végül nem adta ki…

Soros akkori szavai: „Én alapvetően pénzt akarok keresni, ezért vagyok itt. Nem tehetem és nem is fogom vizsgálni a társadalmi következményeit annak, amit teszek.”

És: „Nem érzek bűntudatot, mert egy amorális tevékenységet végzek, aminek nincs semmi köze a bűntudathoz.”

Ennyi. Kész.

Soros úr, ön bármit megtehet, bármit megvehet, bármit tönkretehet, megvan a pénze hozzá.

Egy dolgot nem lehet pénzzel megvenni: az erkölcsöt.

Ott ön nem rúg labdába.