A ballib fősodor „alapító atyái” azonban még tudták, hogy mit akarnak, mi a céljuk, miért kreálják meg az ő valóságukat, amelyet azután mindenki, az egész világ számára kötelezővé tesznek.
Hogyan is fogalmazott annak idején Dick Cheney, a fiatal Bush alelnöke, a neokonzervatívok egyik legsötétebb figurája valamikor a kétezres évek elején? Így (ez még az őszinteség ideje volt): „A világ már nem így működik... Most egy birodalom vagyunk, és amikor cselekszünk, megteremtjük a saját valóságunkat. És miközben ezt a valóságot tanulmányozod – megfontoltan, ahogy akarod –, mi újra cselekszünk, más új valóságokat hozunk létre, amelyeket te is tanulmányozhatsz, és a dolgok így fognak rendeződni. Mi a történelem szereplői vagyunk… és ti, mindannyian csak tanulmányozzák, amit csinálunk.”
Príma, nem?
A globalisták „valóságképzése” húsz-harminc évvel ezelőtt kezdődött. Nem figyeltünk oda Cheney szavaira, azt hittük, ez egy vicc, rossz duma, nem lesz belőle soha „valóság”. És húsz évvel később ott tartunk, hogy Aguilar úr belefojtja a szót Beata Kempába, amikor utóbbi jelzi a sajtótájékoztatón, hogy az egyik baloldali bizottsági tag által mondottak nem fedik a valóságot, a tények mást mutatnak. Valamint rá is kiabál Kempa asszonyra, annyira meglepi és felbosszantja, hogy bárki kétségbe meri vonni az általuk előadott „valóságot”.
Aguilar úr sajnos mindennek az állatorvosi lova, amit nem sokan nem szeretünk az unióban. Amíg ő ott főkolompos tud lenni, addig nagy a baj.
Talán a háború utáni újrarendeződés az ilyen politikusokat is végre a helyükre teszi. Bár lehet, túl naiv vagyok.
Borítókép: Juan Fernando López Aguilar (Fotó: Javier Bernal Revert)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!