Már-már sajnálom a baloldalt (na jó, ez költői túlzás volt a részemről).
Ugyanis láthatóan képtelenek felfogni, hogy a baloldali, balliberális ellenzék esetleges megújulása, porból való feltápászkodása egyetlen kérdésre redukálódott: Gyurcsány marad vagy megy?
Még egyértelműbben: az az kérdések kérdése, hogy van-e elég vér a pucájában a baloldalnak ahhoz, hogy eltakarítsa az útjából az őszödi hazudozót?
Gyurcsányon ugyanis ott a bélyeg: annak a bűnnek a bélyege, amit elkövetett 2006-ban a magyar társadalom, a magyar nemzet ellen.
Akkor ő „csak” annyit tett, hogy manipulálta s a manipulációjával elcsalta a választásokat, majd, miután az őszödi beszéd nyilvánosságra került, rendőrterrort alkalmazott a békés tüntetők ellen, akik a távozását követelték.
Tehát lábbal taposta a demokráciát és az emberi jogokat. Évekre tönkretette a magyar demokráciát, tartós gazdasági, erkölcsi, politikai válságot teremtett, amelynek a nyomait a mai napig érezzük.
És ez az ember akarja továbbra is a baloldalt vezetni?
Ez a vicc, de leginkább a tragikomédia műfajához tartozik.
Én úgy látom azonban, hogy a baloldali és balliberális pártok, az MSZP-től a Momentumig, nem fogják fel, hogy a magyar közvélemény nagyobb része soha, ismétlem, SOHA nem fogja megbocsátani Gyurcsánynak azt, amit a magyar demokrácia és a magyar nemzet ellen elkövetett (utóbbihoz tegyük hozzá a 2004-es kettős állampolgársággal szembeni fellépését is).
Tehát SOHA! Érthető?
Vagyis ha a baloldali politikusoknak, holdudvarnak, megmondóembereknek, értelmiségieknek egy csipetnyi túlélési ösztöne működne, és képesek lennének a helyzetüket reálisan átgondolni, akkor megértenék, hogy a legfőbb kérdés most számukra kizárólag Gyurcsány Ferenc, az őszödi rém, a rendszeresen bérmálkozó politikai szélhámos jelenléte vagy nem jelenléte.
Ha ezt nem értik meg, nincs miről beszélni.
Akkor mi, nemzetiek, tényleg kérünk nem egy, hanem sok kávét, sok-sok éven át, a legteljesebb politikai kényelemben. Szinte hiányozni fog számunkra 2026-ban, 2030-ban egy kis kihívás. Győzni is csak akkor igazán szép, ha az embernek van ellenfele…
Ráadásul még azt sem veszik észre a baloldaliak, hogy Gyurcsány a napokban elhangzott „értékelőbeszédével” totálisan provokálja őket.
Pontosan azt tette a DK-s hallgatósága előtt, amit 2006-ban tett Őszödön az MSZP frakciója előtt: ott is és itt is kifejtette, 16 évvel később, hogy együtt „kúrták el”, akkor a kormányzást, most pedig a választást. És mindkétszer követték őt, tehát mindkétszer összegyurcsányozták magukat. Döntsetek tehát, drága barátaim! – mondja nekik. Velem vagy nélkülem? És ismét megadja a választ: Legyetek Gyurcsányok! Akarjatok Gyurcsányok lenni! Hiszen már most is azok vagytok, vagy nem, csávókáim?!
Ezek elképesztő provokáló és megalázó mondatok mindannyiuk számára, immáron nemcsak a jelentéktelen Tóth Bertalan által vezetett szocik számára, hanem az összes ellenzéki politikusnak, Karácsony Gergelytől Fekete-Győr Andráson át Jakab Péterig és tovább.
Erre egy olyan politikus, akinek még maradt egy csekély önérzete és büszkesége, csak úgy válaszolhatna: Ebből elég, Gyurcsány!
De úgy látom, nincs olyan baloldali párt és politikus, aki képes lenne a szót kimondani, hogy „Gyurcsány, takarodj!”.
Egyvalaki volt, aki ezt megpróbálta, mégpedig Botka László, Szeged szocialista polgármestere, aki 2017 őszén úgy jelentkezett be a baloldali miniszterelnök-jelölti pozícióra, hogy kijelentette, csak akkor vállalja ezt, ha Gyurcsány távozik.
Végül ő távozott, s jött a sorrendben harmadik kudarcuk.
Gyurcsány, a nagy kópé, a nagy Cipolla élére állította kérdést: Van bennetek még valami emberi tartás, vagy nincs, s mint megélhetési politikusok megalázkodtok ismét előttem?
Csak annyit tudok mondani a nemzeti oldalról, némi empátiával: gondoljátok meg, proletárok!
Utószó: szerintem egy Gyurcsány nélküli politikai életben még a levegő is oxigéndúsabb lenne.
Borítókép: Gyurcsány Ferenc (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)
