Ráadásul még azt sem veszik észre a baloldaliak, hogy Gyurcsány a napokban elhangzott „értékelőbeszédével” totálisan provokálja őket.
Pontosan azt tette a DK-s hallgatósága előtt, amit 2006-ban tett Őszödön az MSZP frakciója előtt: ott is és itt is kifejtette, 16 évvel később, hogy együtt „kúrták el”, akkor a kormányzást, most pedig a választást. És mindkétszer követték őt, tehát mindkétszer összegyurcsányozták magukat. Döntsetek tehát, drága barátaim! – mondja nekik. Velem vagy nélkülem? És ismét megadja a választ: Legyetek Gyurcsányok! Akarjatok Gyurcsányok lenni! Hiszen már most is azok vagytok, vagy nem, csávókáim?!
Ezek elképesztő provokáló és megalázó mondatok mindannyiuk számára, immáron nemcsak a jelentéktelen Tóth Bertalan által vezetett szocik számára, hanem az összes ellenzéki politikusnak, Karácsony Gergelytől Fekete-Győr Andráson át Jakab Péterig és tovább.
Erre egy olyan politikus, akinek még maradt egy csekély önérzete és büszkesége, csak úgy válaszolhatna: Ebből elég, Gyurcsány!
De úgy látom, nincs olyan baloldali párt és politikus, aki képes lenne a szót kimondani, hogy „Gyurcsány, takarodj!”.
Egyvalaki volt, aki ezt megpróbálta, mégpedig Botka László, Szeged szocialista polgármestere, aki 2017 őszén úgy jelentkezett be a baloldali miniszterelnök-jelölti pozícióra, hogy kijelentette, csak akkor vállalja ezt, ha Gyurcsány távozik.
Végül ő távozott, s jött a sorrendben harmadik kudarcuk.
Gyurcsány, a nagy kópé, a nagy Cipolla élére állította kérdést: Van bennetek még valami emberi tartás, vagy nincs, s mint megélhetési politikusok megalázkodtok ismét előttem?
Csak annyit tudok mondani a nemzeti oldalról, némi empátiával: gondoljátok meg, proletárok!
Utószó: szerintem egy Gyurcsány nélküli politikai életben még a levegő is oxigéndúsabb lenne.
Borítókép: Gyurcsány Ferenc (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)
