Gyurcsány, az ország politikai bohóca

Aki Gyurcsány Ferencet, a hazai politika Cipolláját még mindig komolyan veszi, az magára vessen.

Gyurcsány Ferenc Fotó: Havran Zoltán

De még nem késő, hogy felébredjen, hiszen maga Gyurcsány teszi lehetővé nap mint nap, hogy felismerjük: vicces bácsiról van szó.

A következőket írta le:

„Azoknak, akik a DK-hoz kívánnak csatlakozni, mindig azt mondom: magunk között mindenről lehet vitatkozni, két dolgot kivéve. Azok tabuk. Azok megsértése nálunk bűn, és azonnali szakításhoz vezet. 1. Nem lopunk. A mi dolgunk vigyázni a közpénzre, és okosan használni. Ha a politikus lop, az olyan, mint amikor az orvos tudatosan megöli a beteget. Aki lop, azt elküldjük.”

Én meg a következőket írom le róla: az ország legnagyobb hazudozójáról van szó.

Nem kellene már végre észrevenni, hogy totális provokációról van szó? Hogy ez az ember szórakozik velünk, jobb sorsra érdemes állampolgárokkal?

Nem kellene már végre észrevenni, hogy Gyurcsány addig megy el a politika összegyurcsányozásában, amíg az lehetséges?

Nem veszítek észre, hogy élvezi azt, ahogyan mindenkit a sárba ránt, önmaga mellé? (Hiszen számára ez az egyetlen kiút?) Hogy „merjetek gyurcsányok lenni”?

Elég annyit mondani a fenti gyalázatos szavaihoz: Gyurcsány Ferenc teljes múltját lopásokkal kapcsolatos dolgok „szegélyezik”. (Ja, és mellesleg őszödi hazugságbeszéd és szemkilövetés.) Előbbiek közül néhány:

1. A kilencvenes évek elején az őszödi kormányüdülőt úgy vette meg, hogy az egész összeget hitelből fedezte, utána a kormány visszabérelte tőle az üdülőt, ez által az adófizetők számára meglehetősen előnytelen ügylet jött létre. (A Boross-kormány idején – teszem hozzá mély szomorúsággal.) „Kicsit” „gyanús” volt a dolog.

2. Egy évre rá, 1995-ben megismételte ezt pepitában: megvett egy klubépületet a Szalay utcában, ezt egy állami tulajdonú cég bérbe vette tőle, s gyakorlatilag létrejött a fentiekhez hasonló bravúros tulajdonszerzés a semmiből, ismét az adófizetők kárára. Felmerült a hűtlen kezelés gyanúja, ezt azonban Gyurcsány elévülés miatt megúszhatta.

3. Gyurcsány működtetett egy Nomentana nevű fantomcéget, amellyel kapcsolatban okirathamisítás gyanúja merült fel. Elévülés miatt ezt az ügyet is megúszta.

4. Volt egy Fittelina nevű cége is, itt is visszaélésekkel kapcsolatos gyanú merült fel, de valahogyan megúszta ezt is.

5. Gyurcsány meglehetősen gyanús körülmények között vásárolta meg a mosonmagyaróvári timföldgyárat. A 705 milliós árból hétszázmilliót hitelből fizetett ki, és lássanak csodát, a hitelt az a Magyar Hitelbank folyósította, amelynek igazgatósági elnöke Gyurcsány anyósa, Apró Piroska volt. Mecsoda véletlen!

6. A moszkvai kereskedelmi kirendeltséget Gyurcsány miniszterelnöksége idején gyanúsan áron alul adták el, felmerült Gyurcsány felelőssége, de aztán elhalt az ügy.

7. Izraeli befektetők kaszinóváros építésének szándékával akartak egy sukorói földrészt megvásárolni, itt is borzasztóan gyanúsan áron alul, ami megint csak az adófizetőknek fájt volna. Felmerült itt is Gyurcsány felelőssége, de végül egy beosztottja vitte el a balhét.

8. És akkor, amivel kezdeni kellett volna: egy olyan villában él családjával együtt Gyurcsány, amelyet egy zsidó családtól zabrált el, mondhatjuk: lopott el a kommunista rendszer.

Nos, röviden csak annyit mondhatok: politikailag persze lehet „használni” Gyurcsány Ferencet, tudjuk jól.

De közben valóban mocskolja a magyar közéletet – tehát jelenléte „clear and present dangert”, azaz világos és közvetlen veszélyt okoz.

Kell ez nekünk?

Borítókép: Gyurcsány Ferenc (Fotó: Havran Zoltán)