Elutasított MKB és TakarékBank, részleges nyertes K&H

A K&H Bank úgy nyert részlegesen, hogy 95 százalékban vesztett.

Az MKB Bank annak a törvényi vélelemnek a megdöntését kísérelte meg a perben, amely szerint tisztességtelenek és érvénytelenek az általános szerződési feltételeiben, illetve a devizahiteles-szerződéseiben az egyoldalú szerződésmódosításokat – kamat-, díj- és költségemelést – lehetővé tevő kikötések.

A bíróság szóbeli indoklása szerint a kereset egyes részeit érdemi vizsgálat nélkül utasította el, másutt pedig azzal érvelt, hogy a devizahiteles-törvényben rögzített elveknek nem feleltek meg az egyoldalú szerződésmódosítást megengedő kikötések. Így az oklista példálózó felsorolása nem felelt meg a tételes meghatározottság elvének, illetve egyes megfogalmazások túl általánosak voltak, ezért nem feleltek meg az átláthatóság, egyértelműség törvényben rögzített elvének. Ilyen volt például a bank „pénz- és tőkepiaci zavarokra” vonatkozó szerződéses kitétele, mely a bíróság szerint a fogyasztó számára nem átlátható megfogalmazás.

A bíróság elvetette azt a felperesi érvelést, hogy a pénzintézet szerződéses rendelkezései külön-külön ugyan nem, de egységes rendszerként megfelelnek a törvényben rögzített elveknek. Azzal a felperesi érveléssel kapcsolatban, hogy a bank szerződéses kikötései az éppen hatályos jogszabályoknak megfeleltek, a bíró szóbeli indoklásában kitért a Kúria egy korábbi állásfoglalására, mely szerint attól még lehet egy szerződés tisztességtelen, hogy nem ütközik jogszabályba.

Továbbá a bíró leszögezte azt is, hogy a nyáron elfogadott és a bankok által indított perekben 2004 és 2014 közötti fogyasztói kölcsönszerződésekre, szerződésmódosításokra alkalmazott devizahiteles-törvény nem ütközik a visszaható hatályú jogalkotás tilalmába.

A törvényszék első fokon elutasította a pénzintézetnek az eljárás felfüggesztésére vonatkozó indítványát, illetve azt a kérését, hogy a bíróság forduljon az Alkotmánybírósághoz, illetve az Európai Unió Bíróságához. Az első fokon pervesztes pénzintézet jogi képviselője az ítélethirdetést követően nem válaszolt az újságíróknak arra a kérdésre, hogy fellebbeznek-e a kereset elutasítása ellen. A bíróság az alperes magyar állam több mint nyolcmilliós perköltségigényéből mintegy hárommillió forintot ítélt meg.

A Fővárosi Törvényszék keddi elsőfokú ítéletében elutasította a Magyar Takarékszövetkezeti Bank Zrt. (TakarékBank) kereseti kérelmét.

A bíró azzal indokolta az elutasítást, hogy a TakarékBank bizonyos időszakokban alkalmazott szerződéses feltételei elsősorban az objektivitás, az érthető megfogalmazás, és az átláthatóság törvényben rögzített elveinek nem feleltek meg. A bíró indoklásában kifejtette: a bíróság azt is figyelembe vette, hogy a jogalkotó nem állított fel sorrendet az egyes elvek érvényesülésére, vagyis nem kötötte a bíróságot semmilyen jogszabályi rendelkezés a vizsgálat során.

Az objektivitás elvének megsértése döntően abból adódott, hogy a bank a szükséges korlátok nélkül módosíthatta egyoldalúan a szerződési feltételeket, míg az érthető és egyértelmű megfogalmazás elvének pedig nem felelt meg például a forrásköltség-változás, vagy a forrásszerzési lehetőségek alakulása – fejtette ki a bíró. Hozzáfűzte: az átláthatóság elvének azért nem feleltek meg a szerződéses feltételek, mert a TakarékBank által beépített ok-lista alapján a fogyasztó a szerződéses rendelkezések jogszerű alkalmazását nem tudja ellenőrizni.

A K&H Bank Zrt. részlegesen nyert kedden. A Fővárosi Törvényszék elsőfokú, nem jogerős ítélete szerint a banknak a 2014. március 15. és július 19. közötti időszakban egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő egyes kikötései tisztességesek. A szóbeli indoklás szerint a díj- és költségemelés egyes feltételei voltak ebben a négy hónapos időszakban tisztességesek a pénzintézetnél, a kamatemeléséi azonban nem.

A bíróság szerint tisztességes ez év március 15. és július 19. között az a szerződéses kikötés, mely szerint a költségek és díjak legfeljebb a KSH által meghatározott előző évi fogyasztói árindexszel, tehát az inflációval emelkedhetnek – és csökkenhetnek is – objektív, azaz a pénzintézet által nem előidézhető, befolyásolható körülmények bekövetkezése esetén.

Az elsőfokú bíróság a perköltség számításával kapcsolatban megjegyezte, hogy a pénzintézet 95 százalékban pervesztes, így mintegy 4,3 millió forint perköltség jár az alperes magyar államnak. A szóbeli indoklás szerint a bíróság átlagosan tájékozott fogyasztóval számolt, a devizahiteles törvényben rögzített átláthatóság elve kapcsán pedig hivatkozott arra az elvárásra, hogy a pénzintézet tájékoztatása olyan legyen, amely nyomán a fogyasztó a lehetséges gazdasági következményeket képes felmérni, átlátni.

A bíróság a szerződéses elemeket külön vizsgálta, és arra is figyelemmel volt, hogy ha a tisztességtelen kikötések kiesnek a szerződésből, akkor a megmaradók teljesíthetők-e. A bíróság elutasította a K&H Bank keddi tárgyaláson megismételt felvetését, hogy fontolja meg az Alkotmánybírósághoz, illetve az Európai Unió Bíróságához fordulást.

A törvényszék szintén kedden szeptember 23-ára halasztotta a határozat kihirdetését az Impuls-Leasing Hungária Pénzügyi Lízing Zrt. perében. A felperes lízingcég keresetében azt kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy a kérelemben megjelölt időszakban a devizaalapú fogyasztói kölcsön- és pénzügyi lízingszerződésekben alkalmazott általános szerződési feltételek tisztességesek és érvényesek. A tárgyalás során a pénzügyi cég kiemelte, hogy a gyakorlati eljárás során mindig megfelelő tájékoztatást kapott a fogyasztó.

A tárgyaláson a magyar állam jogi képviselője a gyakorlati alkalmazás figyelmen kívül hagyását kérte a törvényszéktől, mivel az nem tartozik a mostani peres eljárás hatálya alá.

A végzés kihirdetése után a felperes jogi képviselője, Kiss Róbert az MTI-nek úgy nyilatkozott: a lízingcég kérdéses szerződéseiben az egyoldalú módosítás kizárólag a referencia-kamatláb változása alapján, tehát a vizsgált időszakban a fogyasztóknak kedvező irányba történt – még akkor is, ha ezt az ügyfelek az árfolyamkülönbségek miatt a havi törlesztőrészleteknél esetleg nem így érzékelték.

Így amennyiben a törvényszék elutasítja a lízingcég kérelmét, a vállalat érvényesítheti az ügyfelekkel szembeni elszámolási jogát és visszaigényelheti a fogyasztóknak nyújtott kedvezményeket – hívta fel a figyelmet a felperes jogi képviselője.