Magyar multi a nagy lehetőség kapujában

Kurdisztánból akár új Katar is születhet a jövőben. Rövidesen felfuttatja a térségben a Mol az olajtermelést.

Az Akri-Bijeel mezőfejlesztési tervét október végén hagyta jóvá a kurdisztáni természeti erőforrások minisztériuma, és a feltárásban legelőrébb tartó Bijeel–1-es kúton november 18-án indult el a termelés. Az egyelőre napi kétezer hordó körüli mennyiséget – ami a közeljövőben újabb kutak belépésével megötszöröződhet – olajszállító teherautók viszik el a telepről. A szinte teljesen kopár, gyér fűvel borított dombok között húzódó telep felett épült ki az a konténertábor, ahol számos magyar szakember dolgozik 28 napos váltásban. Ez azt jelenti, hogy Kurdisztánban megszakítás nélkül ennyi ideig teljesítenek napi 12 órás szolgálatot, és szintén négy hét az, amíg hazamehetnek, és feltöltődhetnek a következő időszakra.

Az Akri-Bijeel mezőn jelenleg négy fúróberendezéssel keresik a további találatokat. Az egyik közülük a Bijeel–4-es lelőhely, ahol a Mol partnere, a nagykanizsai Rotary Zrt. végzi a munkálatokat. A jövendő kúton álló hatalmas tornyot legutóbb a Mol szőregi feltárásánál használták, de nemsokára továbbköltözik, mivel a fúrás sikerrel járt, és megkezdődhet az újabb olajkút kialakítása. Jövőre legalább tíz kút fúrását és termelésbe állítását tervezi a mezőn a Mol. Az Akri-Bijeel jövő év végére napi 35-40 ezer hordó olajat adhat, és szintén 40 ezer hordóra emelkedhet a kitermelés a Shaikanon. A mezők közös csúcsa valahol százezer hordó körül alakulhat majd. Összehasonlításképp: Magyarországon összesen 45-47 ezer hordó körül jár a naponta felszínre hozott olajmennyiség.

A termelés felfutásából ugyanakkor nemcsak a Mol, hanem Kurdisztán is részesedik. Hazai fülnek talán szokatlan azt hallani, hogy egy magyarországi központú cég is lehet multi a földkerekség másik szegletén, de akárhogy is nézzük, ez esetben erről van szó. Ezért is lehet érdekes, vajon miképp bánik a kurd kormány a nemzetközi nagyvállalatokkal. Fontos szempont például az, hogy a Mol Kalegrannak termelésmegosztási szerződést kellett kötnie az állammal, ami garanciát jelent a kurd közösség számára a tekintetben, hogy a profit egy részéből a régió is részesedik. Fontos – ugyanakkor íratlan – elvárás az is, hogy a leányvállalat közel nyolcvan százalékban – fokozatosan, átképzésekkel növelve az arányt – előbb-utóbb kurdisztáni munkavállalókat alkalmazzon.

Mindemellé járul a Mol társadalmi felelősségvállalási programja, vagyis azok a támogatások, amelyeket a kurd közösségi fejlesztések támogatására juttat a cégcsoport. Idetartozhat egy műfüves labdarúgópálya kialakítása, falvak ellátása vízzel, elektromos árammal, vagy éppen egy közösségi terem felújítása, amely egy kis hegyi kurd faluban hatalmas eseménynek és eredménynek számít.

Persze a felelősségvállalási programok indítása – és az erre fordított összegek növekedése – Kurdisztánban az etikai szempontok mellett a Mol jól felfogott érdekének is számít. A nyugodt és folyamatos munka egyik záloga az, hogy a cégcsoport része legyen a helyi társadalomnak. A megszokott európai modellek itt nem működnek. A némelykor exponenciálisan növekvő támogatási és munkavállalási igények mederbe terelése céljából – amikor egy falu vezetője például az egyik héten még megegyezést köt, a következőn viszont új követelésekkel áll elő – tudni kell, hogy kivel miről érdemes beszélni, és szinte folyamatosan egyezkedni kell és tárgyalni.

A kurdok tehát láthatóan tisztában vannak saját magukkal és térségük jelentőségével. A Szaddám Huszein bukása után és az iraki belpolitikai helyzet zavaros volta miatt kvázi függetlenséget élvező régió az elmúlt években viszonylag gyors fejlődésnek indult. Erbil egyes városrészeiben egymást érik a lakópark-, szálloda- és egyéb építkezések. De nagyon sok a torzó, a daruk mozdulatlanul állnak, mert amióta az Iszlám Állam elleni háborúra megy a pénz – a front száz kilométeren belül van –, nem folytatják a beruházásokat. Ha nem szól közbe a hadi helyzet alakulása, és zavartalan maradhat a kitermelés, az olajból származó bevételek biztosan sokat segíthetnek Kurdisztánnak.

Alexander Dodds, a Mol-csoport kutatás-termelési ügyvezető igazgatója csak az Akri-Bijeel mező készletét egymilliárd hordóra becsüli, melynek 15-25 százalékát hozhatják felszínre a kutak. A több évtizedes, rangos nemzetközi pályafutással bíró szakember hét évig Katarban dolgozott az LNG konszernnek. Erbil változásait szemlélve óhatatlanul eszébe jutott a párhuzam: ennek az átalakulásnak már tanúja volt az azóta már gazdagságáról is híres kis arab államban.