Nagyjából 12-13 százalékkal kellene erősebbnek lennie a forintnak a Bank of America – Merrill Lynch szakemberei szerint. A régóta várt felminősítéseket követően lehetőség is adódna az erősödésre, csakhogy a jelek szerint a Magyar Nemzeti Bank (MNB) tudatosan gyengíti a magyar fizetőeszközt. Vagyis ha csak a fizetési mérleg egyenlegét vesszük alapul, akkor már nem az lenne a kérdés, hogy 300 alá erősödik-e a forint, hanem nagyjából a 280-as euróárfolyamnál lenne az egyensúly. Ezzel szemben tegnap, lapzártánk idején egy euró közel 308 forintba került.
A Portfólió.hu arra hívta fel a figyelmet, hogy eddig nem került szóba a jegybank szerepe a forint árfolyamát illetően, habár már idén márciusban a Bloomberg arról írt, hogy feltűnően nem engedi 310 alá erősödni a forintot az MNB. Az ING szakembereinek egyik friss elemzése pedig arra utal, hogy az utóbbi hónapokban szinte már általános vélekedés lett a piacon, hogy az MNB nem nagyon szeretne erősebb forintárfolyamot látni. Ha ez igaz, akkor az utóbbi hetek komoly fejtörést okozhattak a Szabadság téren, nem véletlen, hogy arról hallani, hogy a jegybank nem minden szempontból örült a Standard & Poor’s váratlan felminősítésének.
A jegybank egyébként tegnap is beavatkozhatott a forint árfolyamába a Portfólió.hu szerint. A nap elején ugyanis az euró 307 forintba került, majd a 306-os szint közelébe erősödött a forint, hogy aztán megmagyarázhatatlan módon egészen 308-ig gyengüljön az euróval szemben. A gazdasági portál szerint nem igazán világos, hogy miért kezdett gyengülni a forint, ez akár fel is élesztheti azokat a véleményeket, amelyek szerint a jegybank időnként „a piacon van”.
Nemrégiben az Erste Bank szintén arra a következtetésre jutott, hogy a forintnak egyenes útja van a 300-as árfolyamig rövid távon, a gond csak az, hogy a jegybank inkább a 310 körüli árfolyamot preferálja. A piacon egyébként már korábban is lehetett hallani arról, hogy a jegybank beavatkozik annak érdekében, hogy gyengén tartsa a magyar fizetőeszközt, ám az MNB ezeket a lépéseket következetesen tagadta. Most viszont már nem is arról beszélnek az elemzők, hogy a jegybank beavatkozik-e, hanem arról, hogy be tud-e egyáltalán avatkozni akkora mértékben, hogy megakadályozza a forinterősödést.
Mindenesetre a forintgyengítés számos kérdést felvet. A drágább euró ugyanis elsősorban az exportáló cégek érdekeit szolgálhatja. Őket juttatja versenyelőnyhöz az által, hogy forintban magasabb árat kaphatnak a termékeikért. (Mint ahogy az alacsony munkabérek is hasonló célt szolgálnak.) A lakosságnak azonban egyáltalán nem jön jól a gyenge forint, hiszen a külföldről behozott termékek árát megemeli. Emellett az inflációt is növeli, ami szintén fontos szempont a jegybank számára, hiszen jelenleg nagyon messze van a 3 százalékos céljától. Ráadásul a jegybanki nyereséget is megnöveli, ezáltal az MNB több pénzt tud az alapítványain keresztül a saját céljaira fordítani. A devizában eladósodott embereknek és vállalkozásoknak azonban kifejezetten rossz a gyenge forint, hiszen az euró drágulásával a hiteleik egyre drágábbak lesznek.
Az sem lehetetlen, hogy az MNB tartósítja a fent felvázolt helyzetet, és ha elfogynak a forintgyengítésre használható eszközei, végül a cseh jegybankéhoz hasonló megoldást választ, és árfolyamküszöböt vezet be, nem engedi egy bizonyos szint fölé erősödni a forintot. Ez azonban csak feltételezés. Mindenesetre az MNB ezek után nehezen győzheti meg a piacot és az ország lakosságát arról, hogy nem neki köszönhető a drága euró.
