Mindenesetre a forintgyengítés számos kérdést felvet. A drágább euró ugyanis elsősorban az exportáló cégek érdekeit szolgálhatja. Őket juttatja versenyelőnyhöz az által, hogy forintban magasabb árat kaphatnak a termékeikért. (Mint ahogy az alacsony munkabérek is hasonló célt szolgálnak.) A lakosságnak azonban egyáltalán nem jön jól a gyenge forint, hiszen a külföldről behozott termékek árát megemeli. Emellett az inflációt is növeli, ami szintén fontos szempont a jegybank számára, hiszen jelenleg nagyon messze van a 3 százalékos céljától. Ráadásul a jegybanki nyereséget is megnöveli, ezáltal az MNB több pénzt tud az alapítványain keresztül a saját céljaira fordítani. A devizában eladósodott embereknek és vállalkozásoknak azonban kifejezetten rossz a gyenge forint, hiszen az euró drágulásával a hiteleik egyre drágábbak lesznek.
Az sem lehetetlen, hogy az MNB tartósítja a fent felvázolt helyzetet, és ha elfogynak a forintgyengítésre használható eszközei, végül a cseh jegybankéhoz hasonló megoldást választ, és árfolyamküszöböt vezet be, nem engedi egy bizonyos szint fölé erősödni a forintot. Ez azonban csak feltételezés. Mindenesetre az MNB ezek után nehezen győzheti meg a piacot és az ország lakosságát arról, hogy nem neki köszönhető a drága euró.
