Újabb devizahitelest érintő végrehajtás-megszüntetési pert függesztett fel a Fővárosi Törvényszék, ami reményt adhat a többi bajba jutott adósnak is. Falus Zsolt egykori devizahiteles első fokon elvesztette azt a pert, amelyben azt kérte a bíróságtól, hogy szüntesse meg az UniCredit Bank által ellene indított végrehajtást, mert szerinte nem megalapozott. A február 17-i első tárgyaláson azt is kezdeményezte a másodfokon eljáró testületnél, hogy miután Az Európai Unió Bírósága két, az ő esetéhez erőteljesen hasonlító ügyben is előzetes döntéshozatali eljárást indított, azok befejeződéséig függesszék föl a pert. Tárgyaláson kívül a Fővárosi Törvényszék úgy döntött, hogy eleget tesz a kérésének és a döntés megszületéséig felfüggeszti a pert.
Falus Zsolt a Magyar Nemzetnek nyilatkozva arról beszélt, hogy most az összes végrehajtást föl kellene függeszteni, ugyanis Az Európai Unió Bírósága a Fővárosi Ítélőtábla kérésére előzetes döntéshozatali eljárásban azt vizsgálja, jogszerű-e a bankoknak az az eljárása, amivel áthárították a devizahitelekhez köthető kockázatok teljes egészét az ügyfélre. Nem ütközik-e a nálunk alkalmazott módszer az uniós fogyasztóvédelmi jogba? Továbbá hogy mit jelent a kockázatokról szóló tájékoztatási kötelezettség a gyakorlatban, azaz mit kellett volna tartalmaznia a hitelszerződéshez kapcsolódó kockázatfeltáró nyilatkozatnak.
Falus Zsolt szerint egyébként a Kúriának kellett volna megtennie azt, amire most az uniós bíróság vállalkozik, de nem történt meg. – Ez a hajó már elment, most arra volna szükség, hogy az Országgyűlés döntse el: az előzetes döntéshozatali eljárás befejeződéséig fölfüggesztik a devizahiteles ügyekben az összes végrehajtást – tette hozzá.
– Annál is inkább elítélendő a hitelintézetek magatartása, mert egy bankárnak nagyon sokat mond, hogy kockázatai vannak a devizahitelnek, míg egy autószerelőnek vagy egy cukrásznak semmit nem jelent, mert nincs ez irányú tapasztalata. Vagyis egy bankártól elvárható, hogy tudja, milyen kockázata van egy olyan hitelszerződésnek, amelyet svájci frankban, egy „végső menedék devizában” tartanak nyilván. Tudható ugyanis, hogy válság esetén a menekülődevizába viszik a befektetők a pénzüket. Ez egyben azt jelenti, hogy hozzá képest a többi deviza jelentősen veszít értékéből. Éppen ez történt nálunk a forinttal is – fejtegette Falus Zsolt.
– Már csak azért is hiteltelen a bankoknak az az érvelése, miszerint ők sem számítottak ilyen hatalmas árfolyamváltozásra, mert nemcsak arról van szó, kellett-e volna, hogy elméleti tudásuk legyen a veszélyekről (egyébként kellett), hanem arról is, hogy volt már hasonlóra példa. A 80-as években az ausztrál Westpac Bank kísértetiesen hasonló körülmények között tett tönkre az előre nem jelzett árfolyamkockázatokkal több tízezer ausztrál vállalkozót. Ezzel pedig minden, magára valamit is adó bankárnak tisztában kellett lennie. Ennek a tudásnak a birtokában bele kellett volna venni a devizahitelezés tényleges kockázatait a kockázatfeltáró nyilatkozatba, akár az ausztrál példát is bemutatva.
A hitelező UniCredit Bankot is megkerestük a Fővárosi Törvényszék döntése kapcsán: meg akartuk tudni, föllebbeznek-e, vagy sem, illetve hogy miként vélekednek a döntésről; lapzártánkig nem érkezett válasz kérdéseinkre.
