Egyre biztosabb, hogy Moszkvában leporolták a Déli Áramlat gázvezeték tervét, és megint nekiállnak, hogy közvetlen, Ukrajnát kikerülő szállítási lehetőséget teremtsenek a közép-európai piacok, elsősorban Ausztria felé. Az orosz Gazprom ugyan az EU akadékoskodására hivatkozva 2014 végén felfüggesztette a részben magyar részvétellel tervezett projektet, de az utóbbi napokban újrakezdték a tárgyalásokat, és a magyar kormány partner ebben.
Épp Szijjártó Péter magyar külügyminiszter volt az, aki június 2-án, a szentpétervári nemzetközi gazdasági fórum után az MTI-nek adott nyilatkozatában bedobta a köztudatba, hogy Magyarország, Oroszország és Szerbia felújítja a tárgyalásokat a Déli Áramlat korábbi nyomvonalát részben követő, de annál kisebb kapacitású gázvezeték rövid időtávon belüli megépítéséről. Szijjártó szerint ugyanis Magyarországnak alapvető érdeke, hogy legalább még egy új útvonalon érkezzen gáz Oroszországból.
A Der Standard című osztrák lap keddi cikkéből viszont az derül ki, hogy az újraindított projekt egyáltalán nem Magyarország energiabiztonságáról szól, sokkal inkább a Gazprom és az osztrák OMV közötti üzletről. A szentpétervári fórumon jelen volt Christian Kern osztrák kancellár és Rainer Seele, az OMV vezérigazgatója is, akik Vlagyimir Putyin orosz elnökkel és Alekszej Miller Gazprom-vezérrel is tárgyaltak, de később mindenről beszéltek a nyilvánosságnak, csak épp a gázvezeték tervéről nem.
A titoktartás oka – amelyet épp Szijjártó nyilatkozata tört meg – nemcsak gazdasági jellegű, hanem geopolitikai is: a Déli Áramlat több mint egy infrastrukturális projekt, Oroszország európai befolyásáról is szól. A gázvezetéket eredetileg úgy tervezték, hogy a dél-oroszországi Anapából a Fekete-tenger alatt Bulgáriába, majd onnan Szerbián és Magyarországon keresztül Ausztriába szállítson évi 63 milliárd köbméternyi földgázt (ez bő hatszorosa Magyarország éves fogyasztásának). A projektet Bulgária mondta fel az EU, illetve jelentős részben az Egyesült Államok unszolására – utóbbi a Krím elfoglalása után igyekezett minél nagyobb nyomást gyakorolni Oroszországra.
Az újragondolt projekt szerényebb kapacitásokkal tervez, és nem is építene külön gázvezetéket Bulgáriába. Az OMV inkább rácsatlakozna a már épülő Török Áramlat nevű vezetékre, megduplázná annak kapacitását, Törökországból szállítaná tovább a gázt Bulgárián, Szerbián és Magyarországon keresztül az alsó-ausztriai Baumgartenbe, majd onnan adná tovább elsősorban Olaszország felé. Persze csak akkor, ha az EU engedélyezi a terveket.
Az EU-nak most is kiemelt szerepe lesz, nem is véletlen, hogy Szijjártó Péter Szentpéterváron már arról beszélt, „az Európai Unió kezében semmifajta reális ellenérv nem lehet egy ilyen gázvezetékkel szemben, mégpedig azért, mert a Déli Áramlattal szemben korábban hangoztatott aggályok ugyanúgy elmondhatók lennének az Északi Áramlat 2.-vel szemben is. Az Európai Bizottság ezeket az aggályokat mégsem sorolta fel”.
A miniszter által emlegetett, német–orosz együttműködésben tervezett Északi Áramlat 2.-t éppen Lengyelország akarja megfúrni. Marek Gróbarczyk lengyel tengerészeti miniszter nemrég azt mondta: a Lengyelországot megkerülve közvetlenül Németországba vezető Északi Áramlat 2. terve ellentétes azzal az elvvel, hogy ami nem előnyös az összes európai uniós országnak, az nem lehet előnyös egyiknek sem. Lengyelország inkább Norvégiából építene Dánián keresztül gázvezetéket, illetve cseppfolyós földgázt importálna az Egyesült Államokból. Utóbbi már nem csak terv, az első tankhajó a múlt héten be is futott Swinoujscie kikötőjébe.
