Szegények lakhatása: egyre reménytelenebb a helyzet

Adókönnyítéseket javasol a szakma a hosszú távú lakásbérbeadások ösztönzésére. A tehetőseket segíti az állam.

Csütörtökön adja át a nemzetgazdasági tárcának a hazai bérlakáspiac működésének javítására vonatkozó javaslatait a Habitat for Humanity Magyarország – tudtuk meg a szervezet ügyvezető igazgatójától. Szegfalvi Zsolt elmondta: elsősorban azt szeretnék elérni, hogy jogbiztonság alakuljon ki az albérleti piacon mind a bérlők, mind a bérbeadók védelmében, továbbá az esetleges jogviták rendezése gyorsan és olcsón megoldható legyen. A Habitat arra is javaslatot tesz, hogy a kormány különböző adókönnyítésekkel ösztönözze a lakások hosszú távú bérbeadását, úgy, hogy megfizethető áron kerülhessenek a piacra. Emellett azt is fölveti a szervezet, hogy a kabinet támogassa az úgynevezett nonprofit lakástársaságok terjedését, amelyek részben közvetítőként, részben fenntartóként segítenék az albérletpiacot. Ezenfelül olyan lakásszövetkezeteket is kellene támogatnia a kormányzatnak, amelyek azokkal foglalkoznak, akik nem képesek önerejükből megoldani lakhatásukat. Az ügyvezető megjegyezte: a legszegényebb réteg van a leginkább kiszolgáltatva a jelenlegi, szabályozatlan bérlakáspiaci körülményeknek. A több százezer embert érintő gondok pedig teljes régiók leszakadásához, sőt törvényen kívüli állapotokhoz is vezethetnek.

A Habitat for Humanity Magyarország által a napokban szervezett, ingatlanjogászok és kutatók részvételével megtartott kerekasztal-beszélgetésen Szegfalvi Zsolt azt is elmondta, hogy a bérlakásszektor súlyos problémái több mint 600 ezer ember lakhatását érintik Magyarországon. A néhány év alatt másfél-kétszeresére emelkedett albérletárak és a megfelelő jogi védőháló hiánya kiszolgáltatottá teszi a bérlőket, de a lakástulajdonosok helyzete sem ideális. Hozzátette: a kormány jelentős összegekkel támogatja a saját tulajdonú – főleg új építésű – lakások vásárlását, miközben ez a lakhatási forma nagyon sokak számára a támogatások ellenére sem elérhető. A bérlakásszektor problémái és ezek megoldási lehetőségei viszont nem kapnak jelentőségüknek megfelelő figyelmet a kormány részéről, ami komoly társadalmi és gazdasági következményekkel jár.

Jelinek Csaba, a Magyar Tudományos Akadémia közgazdaság- és regionális tudományi kutatóközpontjának városkutatója a rendezvényen arról beszélt, hogy az 1990-es évek óta nincs itthon egységes lakáskoncepció, illetve a lakhatáshoz rendelt minisztérium. – Napjainkban a politika ötletszerűen szabályoz, illetve leginkább a magántulajdon szerzését és a tehetősebb rétegeket támogatja – tette hozzá. Kováts Bence, a Habitat kutatója ugyanakkor hangsúlyozta, hogy itthon a régió többi országához mérten is nagyarányú azoknak a piaci bérlakásban élőknek az aránya, akik jövedelmük több mint 40 százalékát költik lakhatásra. Ausztriában például ez az arány csupán 15 százalék körüli.

Az elmúlt időszakban jelentősen emelkedtek az albérletárak, ami egyrészt keresleti tényezőkkel és a lakáshotelek elterjedésével, illetve a turizmussal magyarázható – vélekedett Jelinek Csaba. De idetartozik a külföldi diákoknak a piacon való megjelenése is, akik a magyar egyetemeken folytatott tanulmányaik idején élnek Budapesten, illetve a vidéki nagyvárosokban. Fontos tényezőnek számítanak még a devizahitel-csapdában lakhatásukat veszítő emberek, akik bérlőként szintén nagy arányban vennének ki lakásokat. Eközben az elmúlt évtizedekben nem volt arra példa, hogy ennyire kevés lakás épüljön Magyarországon, mint 2008-tól napjainkig. – Ezek a keresleti és kínálati tényezők vezettek oda, hogy Budapesten kétszeresükre, vidéken pedig másfélszeresükre emelkedtek az albérletárak az elmúlt években – jegyezte meg a szakember.

Mint a városkutató hozzátette: napjainkban az ingatlanpiac 3 százalékát teszi ki az önkormányzati tulajdonú bérlakások aránya, ami országosan 123 ezer, Budapesten 44 ezer bérlakást jelent. Csakhogy ezek jórészt nagyon rossz állapotú ingatlanok, amelyek fölújítását nem engedhetik meg maguknak az önkormányzatok. Ehelyett általában két stratégiát alkalmaznak. Az egyik lehetőség a lakóépületek lakhatatlanná nyilvánítása, lebontása, majd a terület hasznosítása. A másik megoldás a lakások eladása lehet. – Azon kevés esetben pedig, amikor kiadják a lakásokat, sajnos sokszor hallani, hogy nem a szegények, hanem a hatalomhoz közel állók kapják meg a jobb állapotú lakásokat – hívta föl a figyelmet Jelinek Csaba.