A Kalasnyikov a kormánynak is kedves maradt. Putyin elnök tavaly kétszer is meglátogatta a gyárat, és kedvesen megdicsérte a fejlesztéseket. A gyár orosz nemzeti öntudatban betöltött fontosságát mutatja, hogy két éve Putyin egy Kalasnyikovot adományozott al-Sziszi egyiptomi elnöknek. De Izsefszkben nem az AK–47-tel kezdődött a fegyvergyártás. Valójában a térség már a napóleoni háborúk óta az orosz fegyveripar központja volt. Persze a Kalasnyikov teljesen más léptékre emelte a termelést. A szovjet időkben gépkarabélyok százmilliói készültek és lettek a szovjet fegyveripar jelképei. Valamint a világszerte bármely felkelő- és bűnözői csoport (e kettő nem mindig különül el egymástól élesen) számára könnyszerrel elérhető nagy teljesítményű fegyverek legismertebbjei.
Hivatalosan a vállalat vezetői természetesen nem beszélnek a megrendelőkről, de nyílt titok, hogy az amerikai piac kényszerű feladása után főként Ázsiában népszerűek a Kalasnyikovok. Alkalmanként ez olyan faramuci helyzeteket szül, amikor a cég egyszerre próbál fegyvert eladni egymással ellenséges országoknak (bár ez a fegyverkereskedelemben korántsem szokatlan). A Kalasnyikov például egyszerre tervezi egy indiai gyár nyitását és indul a pakisztáni hadsereg felszerelését célzó tenderen. Könnyen előfordulhat hát, hogy néhány év múlva a pakisztáni katonák az indiai munkások által összeszerelt géppisztolyokat szorongatva fognak farkasszemet nézni indiai kollégáikkal a kasmíri senki földjén.
