A külföldi munkavállalókat két csoportra lehet osztani. Martis szerint van egy kisebb csoport, amely nemzetközi karrierre vágyik és az itthoni szakmájában keres külföldi álláslehetőséget, míg mások egyszerűen csak többet szeretnének keresni. „Náluk nem feltétlenül fontos, hogy az eredeti szakmájában helyezkedjen el. Őket az motiválja, hogy jól fizető és komolyabb előzetes tudás nélkül is elvégezhető munkát találjon. Ezek jellemzően a vendéglátós, sofőr és egyéb fizikai munkát igénylő pozíciók” – tette hozzá. Lapunk azon kérdésére, hogy miért nem adják meg a hirdetésekben a munkáltatók a fizetéseket, Martis úgy válaszolt: Magyarországon egyszerűen nincs ennek kultúrája. Szerinte mivel ez régóta tabu, a cégeknek most rendkívül nehéz lenne váltaniuk. „Ahhoz szoktunk hozzá, hogy nem ismerjük a kollégáink fizetését, és egy gyors váltás rendkívül sok konfliktust eredményezne” – hangsúlyozta. Pozitív fejlemény ugyanakkor, hogy egyre több cég méltatja válaszra a sikertelenül pályázókat is.
A Profession tavalyi évet vizsgáló kutatásából kiderült, hogy azok, akik állást kerestek, tavaly átlagosan 11 helyre adták be a jelentkezésüket, és átlagosan 4 helyről kaptak visszajelzést. Ezeknek a fele volt elutasítás. Javuló trendet tapasztalnak ugyanakkor a piacon, miután egyre több cég felismerte az úgynevezett Candidate experience fontosságát, amelyben kiemelt szerepet kapnak a megfelelő visszacsatolások a sikertelen jelentkezők esetében is. Ez azért is említésre méltó, mert a munkakeresők 98 százaléka nyilatkozott úgy, hogy fontos neki, hogy kapjon visszajelzést a jelentkezése után. Hosszú távon azért is kifizetődő, mert a munkakeresők sokkal jobb véleménnyel vannak azokról a cégekről, akiktől kaptak visszajelzést.















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!