A szállodában kérdeztünk rá, hogyan jutunk ki a legkönnyebben a reptérre. A recepciós beszélt erről a különbuszról, amely néhány napja jár csak – hallottuk két német turistától a 100E jelű járaton. A busz szombat óta teremt közvetlen kapcsolatot a Deák Ferenc tér és a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér között. Miután ily módon bővültek a reptérre jutás lehetőségei, magunk is teszteltük, mi a helyzet akkor, ha valaki a tömegközlekedést választja a 6-7 ezer forintba kerülő taxizás helyett; mennyiért és milyen körülmények között reménykedhet, hogy nem kési le a gépét.
Mindenekelőtt le kell szögezni: jelenleg kész csoda, ha egy külföldi turista tudomást szerez az új, közvetlen járatról, mert a Deák tér környékén egyetlen tábla sem jelzi a lehetőséget. A turistainformációs pontokon is azt közölték, hogy nincs külön népszerűsítő prospektus, a külföldiek pedig jellemzően nem igazán hallottak róla.
Ennek ellenére egy hétköznap délelőtt 11.30-kor a mintegy száz férőhelyes busszal körülbelül hetvenen indultunk a reptérre. A jegy ára 900 forint, BKV-bérlettel nem lehet kiváltani, és kizárólag készpénzt fogadnak el. A jegyet két ellenőrtől lehet megvenni, ők az első ajtó előtt állnak, a szükséges angoltudással is rendelkeznek. A buszban kellemes a hőmérséklet is, már-már túl hideg van a kinti állapotokhoz képest. Egyetlen magyar párt fedeztünk fel, az utazóközönség egyébként elég vegyes volt: németek, hollandok, franciák, japánok vették leginkább igénybe a járatot. Az első busz hajnal 4-kor indul, félóránként startol a reptérre, az utolsó 00.30-kor tart vissza a városba. Egyetlen közbülső megállója a Kálvin tér, illetve az első két időpontban megáll az Astoriánál is. Utunk során néhányan a Kálvin téren is felszálltak, így többen állni kényszerültek az ülésekre pakolt táskák miatt. Ebből könnyen gond is adódhatna; csomagtér ugyanis nincs a busz aljában. A Kőbánya-Kispest metróállomásról induló 200E-vel szemben az utastérben sincs külön boksz, ahova pakolhattunk volna. Így marad a láb alatti, szomszéd székes vagy a jármű csuklójába helyezett megoldás. Amikor ott jártunk, ez nem okozott problémát, de ha tömve lenne a jármű, joggal reklamálhatnának az utasok. Az út az eredeti tervekkel szemben nem harminc, hanem pontosan negyven percig tartott. Ha egy késésben lévő turista veszi igénybe az új szolgáltatást, ez szintén nagy gondot okozhat számára – persze csak akkor, ha a gépe nem késik hasonló módon.
Visszafelé a 200E-vel indultunk el, a Kőbánya-Kispest metróállomásig cammogtunk a busszal. A klíma nem működött, a 80 százalékban magyar nemzetiségű utasok azonban nem tűntek elégedetlennek, a legtöbben a nyaralásukról beszéltek. A jegy erre a járatra 350 forintba kerül, ehhez jön még ugyanennyiért a metró. Ezzel a módszerrel 700 forintból juthatunk vissza a Deákra, a menetidő viszont jóval több: az indulás utáni 59. percben értünk ki az aluljáróból. Abból a metróból, ahol két német turista nem arról beszélt, hogy mennyire kedvesek voltak velük a recepción, hanem arról: vajon túlélik-e a következő óriási csikorgó fékezést és a mintegy 38 fokos rettenetes hőséget.
