Informatikus kerestetik, de nem mindegy, hogy milyen!

Az ágazat leginkább a programozók hiányától szenved, de az állam rendszergazdák képzésére költi a pénzt.

2017-ben először nőtt jelentősebb mértékben az informatikusképzésekre felvett hallgatók száma a felsőoktatásban. De vajon az egyetemi képzésben részt vevők számának a növekedése megoldja-e a gazdaságban jelenlévő szakemberhiányt, és pontosan milyen informatikusból kell 22 ezer? Szakértőket kérdeztünk arról, hogy vajon hogyan néz ki a betöltetlen állások szerkezete. Hiszen nagyon sokféle ember az az informatikus, akiből jelenleg 20-30 ezer hiányzik. Vajon 22 ezer rendszergazdára van szükségünk, vagy programozókra, és mennyi számítógép-tudománnyal foglalkozó szakemberre? Szakemberek szerint a szerkezetnek a feltérképezését még nem végezték el Magyarországon, és valóban szükség lenne arra, hogy tudjuk, mi az a szakmaszerkezet, amelyre az oktatásnak és az államnak reflektálnia kellene, hiszen csak informatikusokról beszélni olyan, mintha az építőiparban nem vennék figyelembe, hogy abban ácsok és építészmérnökök is dolgoznak.

Egy piaci alapokon szerveződő programozóképzést szervező cég, a Codecool elvégzett egy hatvankét céget felölelő, nem reprezentatív kutatást, amely szerint a cégek 80 százaléka szoftverfejlesztőt keres, a második legkeresettebb munkakör a mobilalkalmazás-fejlesztő. Ezekhez a munkahelyekhez pedig nem szükséges sem az erős matematikai készségek megléte, sem a felsőfokú végzettség. A Codecool marketingigazgatója, Bonyhádi Gábor elárulta, több baj is van azzal, hogy erre a munkaerőpiaci struktúrára csak a felsőoktatás nyújt tömeges képzést. A munkák nagyjából 5 százaléka olyan jellegű, amelyhez magas rendszerszintű gondolkodás kell, az egyetemi végzettséggel rendelkezők pedig vonakodnak betölteni az alacsonyabb presztízsű munkaköröket.

Például ugyanannyi frontend- (a honlap kinézetéért felelős) és backend- (a rendszerért, a honlap üzleti logikájáért felelős) fejlesztőre van szükség, de a felsőfokú végzettségű emberek vonakodnak elvállalni a frontendfeladatokat, mert ezek nem számítanak szakmai kihívásnak számukra. Probléma még az is, hogy a munkaerőhiány így is felveri a programozók fizetését, amivel alapvetően nem lenne nagy baj, ez maximum az ország versenyképességét érinti.

Az az imént említett tény, hogy felsőfokú végzettségű emberek végeznek olyan munkákat, amelyekhez nem kell főiskolai vagy egyetemi képzettség, megint csak felveri az informatikai szolgáltatások árait, és megemeli a munkaerő költségét. A szakértő szerint a felsőfokú informatikai képzésekből jövő hallgatók tudása a munkahelyi feladatokra nem épp a legmegfelelőbb. A diplomásokat sokszor az első évben fel kell kell zárkóztatni, hogy egyáltalán munkába állhassanak; olyan ez, mintha egy kezdő újságíró nem tudna helyesen írni – tette hozzá a szakember.

Szóval az állam hiába költ el jelentős összeget az informatikai képzésekre, a munkaadóknak még ezen felül forrást kell biztosítaniuk a munkába állók képzésére. A szakértő szerint az állam által támogatott programozói képzések gyakorlatilag nincsenek jelen a szakképzési rendszerben. Ezt furcsának találtuk, ezért megkérdeztük az Oktatási Hivatalt, de a cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ.

Az OKJ-rendszerben is csak rendszergazdai képesítést lehet szerezni, amelyből a jövőben egyre kevesebbre lesz szükség. Bonyhádi Gábor elmondta, ők kimondottan olyan képzéseket szerettek volna, amelyeket az állam nem akkreditált, mivel az akkreditációs eljárás másfél évig tart, ami alatt teljesen elévül az a tudás, amelyhez a hallgatóikat hozzá szeretnék juttatni. Ilyen formában viszont az állam nemhogy támogatást nem tud adni, de még áfamentességet sem. Szerinte az akkreditációnál a képzések kimenetelét kellene figyelembe venni, vagyis hogy a tanfolyam mennyire nyújt használható tudást, mennyien helyezkednek el általa, mekkora átlagfizetést kapnak a végzett hallgatók, és mennyien maradnak meg a munkahelyükön. Nem az előre megszabott, merev állami szabályrendszer alapján kellene eldönteni, hogy melyik képzésnek jár állami támogatás – hangsúlyozta Bonyhádi Gábor.

Milyen eredményei vannak a jelenlegi piaci felnőttképzéseknek?

A Green Fox Academyre például eddig összesen 300 hallgató iratkozott be, és a hallgatók 92 %-a végezte el sikeresen a képzést. Közülük 97% helyezkedett el programozóként. Jelenleg 78-an tanulnak a cégnél, és november 20-án újabb 50 jelentkező vág bele a képzésbe. A Codecoole-nál a képzés után 112 ember szerzett munkát, de az első budapesti évfolyam még csak 2017 szeptemberében ért véget. Ez a szám exponenciálisan növekedni fog, hiszen 2018-ban a négy helyszínükön évente nagyságrendileg 800 diákot fognak programozóvá képezni. Az átlagos kezdőfizetés a Codecool végzettjeinél 400 ezer forint, a Green Foxnál 445 ezer. A Codecool marketingigazgatója azt mondta, elég nagy szórás lehet a fizetések között. Például ha valakinek erős projektmenedzser-háttere van és ehhez programozási készségeket szerez, annak a fizetése nyilvánvalóan ennél is magasabb lehet.

A lemorzsolódási arány is fontos tényező. Hiszen egy elvesztett ember, be nem fejezett képzés erőforrás- és időpazarlás a képzésben részt vevőnek ugyanúgy, mint a képzés finanszírozójának. A magyar felsőoktatásban, az informatikusképzéseknél ez legalább 50 százalékos. Bár a számítógép-tudomány sehol sem könnyű szak, ez nemzetközi összehasonlításban kiugróan magas. Nagy-Britanniában a programozással kapcsolatos tárgyak esetében 10,7 százalék a lemorzsolódás, Írországban 23 százalék. Németországban kicsit rosszabb helyzet, az egyetemi szintű informatikusképzések lemorzsolódási átlaga 47 százalék, viszont a Fachoberschule (műszaki középiskola, mely munkajogi szempontból felsőfokú, oktatási szempontból középfokú diplomát ad) átlaga csak 22 százalék. A piaci szoftverfejlesztő képzéseknél a szám drasztikusan alacsonyabb. A Greenfox szerint összesen 13 fő morzsolódott le, ami azt jelenti, hogy a felvettek 7,56 százaléka bukott meg. A Codecoolnál még nincsenek pontos adatok, minden helyszínükön – Krakkó, Budapest, Miskolc – más ez a szám, de annyit ők is elárultak, hogy a lemorzsolódási arány eltörpül a felsőoktatás számaihoz képest. Bonyhádi Gábor szerint ez főleg az erős előszűrés miatt van. Bizonyos szempontból nehezebb bekerülni, mint a felsőoktatásba, például pszichológusokkal mérik fel a jelentkezők elszántságát.

Mennyire van szükség a matematikai alapokra és angoltudásra?

Sokan félnek a programozástól, mert a közoktatásban nem szerepeltek jól reál tárgyakban, esetleg az angol nyelv hiánya miatt vonakodnak a beiratkozástól. Természetesen fontosak a kemény matematikai alapot biztosító egyetemi képzések, de Magyarországon ezt talán túlságosan komolyan veszik, egyébként a szovjet típusú iskolarendszer múltja miatt még mindig erősebbek a matematikai alapok idehaza, mint Nyugaton. A programozás a logikus gondolkodás művészete, és Bonyhádi Gábor szerint a legtöbb betöltetlen munkahely nem igényel mélyebb matematikai ismereteket. Azonban mind a két piaci szereplő és a szakember is egyetért abban, hogy az angoltudás megléte fontos. Egy szintig el lehet juttatni a hallgatót magyarul is, de arra sem az állam, sem a képzési helyek sem rendelkeznek kapacitással, hogy a naprakész tananyagot mindig lefordítsák magyarra.

Mások jobban csinálják?

A digitalizáció és a robotizáció miatt a programozóképzés az egyik legforróbb téma a világon. Jelenleg az unióban 800 ezer programozó hiányzik. Kelet-Ázsiához, az USA-hoz és Skandináviához képest van lemaradásunk, ezért nincs miért szégyenkezni. A magyar állam felismerte a problémát, van pénz és stratégia, már csak a kivitelezésen lehet elcsúszni.