Immár nyolc éve, hogy Mario Draghi átvette az EKB irányítását az előző elnöktől, Jean-Claude Trichet-től. Akkor a világ épp, hogy túljutott a válságon, az eurózóna azonban egy újabb válsággal nézett szembe, pont amiatt, hogy az eredeti válságkezelés idején némelyik tagállam túlzottan eladósodott. Draghira így nehéz feladat várt: a jegybanknak mentőprogramokban kellett részt vennie, és a monetáris politikát is ehhez a helyzethez kellett igazítani. Draghi akkor úgy fogalmazott, hogy megmenti az eurót, bármi is történik, és ezt meg is tette.
Később azonban, amikor az egész eurózóna fellendülésnek indult, az adósságválság elmúlt, a munkanélküliség csökkenni kezdett, a jegybankelnök nem változtatott az irányon, ahogy ez ilyenkor történni szokott. Sőt, még fokozta is a pénzbőséget: úgynevezett eszközvásárlási programba kezdett, vagyis a tagállamok államkötvényeiből és kisebb mértékben más értékpapírokból vásárolt a bank, fedezetlen pénzt bocsátva a piacra. Ezt Draghi az alacsony inflációval indokolta, pedig ez nem okozott különösebb gondot (az alacsony infláció csak akkor veszélyes, ha magas munkanélküliséggel párosul).
Fotó: REUTERS/Yves Herman
A program csak tavaly év végén fejeződött be, így mire megjött a gazdasági lassulás, az EKB-nak nem maradt eszköze ennek kezelésére. A jegybankelnök tevékenységét értékelő elemzők leginkább ezt róják fel neki, hozzátéve, hogy nyolc év alatt egyszer sem emelt kamatot, ami példátlan a jegybankok történetében. Így utóda, Christine Lagarde, aki az IMF vezetői székéből érkezik, nehéz feladatot vesz át tőle.
Mario Draghi a szeptemberi kamatdöntő ülésen ráadásul az eszközvásárlási program újraindításáról döntött november 1-jétől, azaz Lagarde hivatalba lépésenk napjától, ezzel tovább bonyolítva az új elnök dolgát. A mostani kamatdöntő ülésen nem változtattak ezen, annak ellenére, hogy több tagállam és a jegybank tanácsadó testülete kifejezetten hibásnak tartja a lépést.
Christine Lagarde mozgástere így kezdetben igen szűk lesz, van azonban egy nagy lehetősége, amivel Mario Draghi nem élt: konzultálhat a tagállamok jegybankjaival és kormányaival, hogy egyetértés alakuljon ki arról, miként lehetne úgy normalizálni az EKB monetáris politikáját, hogy közben a gazdasági visszaesését is elkerüljék.
