Világgá viszi a magyar ízeket

Azt mondják, határainkon túl Magyarországot gyönyörű fővárosáról, a Balatonról, a szép nőkről és karakteres gasztronómiájáról ismerik. Forrai Miklós gasztronómus, étterem-tulajdonos tíz országba vitte el a magyar ízeket, és úgy látja, hogy külföldön egyre nyitottabbak a magyar konyhára.

Forrai Miklós szerint lényeges a minőségi alapanyag Fotó: Győrfi-Forgács Beáta

– Most tartunk annál a fázisnál, amikor újra megismertethetjük a magyar gasztronómiát nemzetközi szinten – állapítja meg Forrai Miklós, hiszen a rendszerváltozás előtti negyven évben sikerült a hazai konyhát – ahogy ő fogalmaz – teljesen lenullázni. – Külhoni útjaimon azt tapasztalom, hogy az emberekben mégis van egy pozitív emlék a régi magyar konyháról, és vágynak arra, hogy ismét elhozzuk nekik a hazai ízeket – fogalmazott a szakember, aki profi csapatával több mint tíz országban vendégeskedett néhány év alatt, az egyes eseményekre tervezve a klasszikus ízek újragondolt változatát. Egyebek mellett Kuvaitban, Németországban, Törökországban, Moszkvában, Kínában, Spanyolországban, Franciaországban, Dubajban, de a budapesti vizes vb két helyszínén is az ő cége biztosította az étkeztetést.

A magyar gasztronómia külföldi bemutatkozásainak sikere több tényezőtől függ. – Egyik, hogy egyre több őstermelőtől tudunk vásárolni, így jobb alapanyagokhoz jutunk, amit magunkkal vihetünk Európába. A minőségi alapanyagokból készült ételeket olyan hazai kézműves borokkal kínáljuk, amelyek méltán megállják a helyüket a nemzetközi piacokon is – mondta.

Forrai Miklós szerint lényeges a minőségi alapanyag
Fotó: Győrfi-Forgács Beáta

Forrai Miklós már huszonévesen tudta, hogy bizonyos szolgáltatások kombinációjával egyedi kínálatot lehet létrehozni. A kilencvenes évek elején pezsgő divatélet volt a fővárosban, ahol divatstúdiót vezetett, amelyhez irodalmi kávéházat társított, és bizonyos értelemben megelőzte a romkocsmák kultuszát is. – Újszerű bemutatókat rendeztünk, a közterületre és extrém helyszínekre vittük a divatot – idézte fel, hozzátéve, annak idején egy olyan VI. kerületi egyszintes, üres épületet szemelt ki a színházéttermének, amit a rendszerváltás előtt garázsnak használtak. Akkoriban nem sok étterem volt, ahova be lehetett ülni színház után, de itt adta magát, hogy az előadást követően helyben maradnak a nézők és boroznak, vacsoráznak.

Mára azonban, amikor Pesten minden második kapualjban étterem nyílt, azt látjuk, hogy a vendégek igényei megváltoztak – folytatta. – Az emberek a kisebb, barátságosabb helyeket és a jó koncepciót keresik. Ez lehet több fogásos fine dining (művészileg tálalt, különleges ételsorok kóstolása) vagy valamilyen nemzetiségi konyha felépítése. Akik sikeresek tudnak lenni ma az éttermi pia­con, azok arra törekszenek, hogy egy adott célcsoportot szólítsanak meg, és a sokkal szűkebb kínálathoz építsék a dizájnt – fűzte hozzá a gasztronómus, akinek Andrássy úti étterme mellett továbbra is az az elsődleges célja, hogy világszerte utazva mind szélesebb körben népszerűsítse a magyar gasztronómiát.