A forint árfolyama immár megközelítőleg két éve gyengülő trendet mutat, és a jelenségre – konkrétumok hiányában – eddig nagyon nehéz volt magyarázatot találni.
A múlt év második felében a gyengülő pálya felgyorsult, majd átmeneti korrekció után január utolsó hetében újabb mélypontot ért el a hazai deviza árfolyama az euróval szembeni, 338 körüli szinten.
Mindeközben térségünk többi önálló valutája, mint a lengyel zloty, a cseh korona vagy akár a román lej közel sem veszített ennyit az értékéből.
Korábban leginkább azért volt nehéz megérteni a tartós forintgyengülési folyamatot, mert a világ legnagyobb devizáit kivéve a legtöbb ország fizetőeszközének árfolyamát leginkább az azt használó ország gazdasági fundamentumai határozzák meg, és Magyarország esetében az utóbbi években ezek kiválóan alakultak. A költségvetés hiánya nem magas, miközben a gazdasági növekedés üteme annál inkább: így a GDP arányában mért államadósság jó ütemben csökken. Emellett az ország kereskedelmi mérlege többletes (magasabb az export, mint az import), a fizetési mérleg pedig nagyjából egyensúlyban van.
Ilyen körülmények között jellemzően stabil szokott lenni a nemzeti valuta árfolyama, eltekintve a rövid távú hullámzásoktól. A forint esetében még két tényező merül fel, de összességében ezek sem indokolnának gyengülést. Az egyik, ami kifejezetten erősödést indokolna: a beérkező EU-támogatások, amelyek euróban folynak be, de a felhasználás túlnyomórészt forintban zajlik. A másik egy ellentétes hatás: a magyar állam gyors ütemben váltja forintra a devizában fennálló államadósságot, vagyis a lejáró devizakötvények helyett nem bocsát ki újakat, azokat forintkötvényekkel helyettesíti, amelyek között egyre nagyobb szerepet kapnak a lakossági állampapírok. A devizaadósság törlesztése így fokozott devizaigénnyel jár, ennek mértéke azonban az utóbbi években érdemben nem haladta meg az EU-támogatások összegét, tehát ez nem indokolja a forintgyengülést.
Mindezek után más magyarázat után kell nézni. Már korábban is felmerült a lehetősége annak, hogy spekuláció gyengíti a forintot, azért, mert rendkívül laza a Magyar Nemzeti Bank (MNB) monetáris politikája, a bankközi pénzpiacon alig nulla fölötti kamatszint a jellemző, miközben dollárban rövid távon is másfél százalék fölötti hozamot lehet elérni. Az árfolyamkockázat miatt azonban egy ekkora különbözet ritkán kelti fel a befektetők érdeklődését, az MNB adatai szerint azonban úgy tűnik, mégis ez történt. A friss adatok szerint több mint 3000 milliárd forint, azaz kilencmilliárd euró körüli nyitott short-forintpozíció épült ki.
