A harmadik szekció rámutat, hogy a piacszabályozáson túli egyéb tagállami jogkörök szűkítése további korlátja lehet a hatékony európai klímapolitikának. Mivel az ideális enyhítési és adaptációs stratégiák tagállamonként eltérők, ezért nem lehet azokat közösségi szinten standardizálni – vélik a szerzők. A klímaváltozás elleni harcban várhatóan nagy, de tagállamonként különböző szerepe lesz a technológiának, ezért az Európai Bizottságnak nem szabad egy-egy megoldást támogatnia vagy tiltania, hanem hagynia kell az adott tagállam tulajdonságaihoz legjobban illeszkedő, legalacsonyabb károsanyag-kibocsátású és legolcsóbb eszközök érvényesülését.
A negyedik szekció az öt alapelvet foglalja össze, ami az előző három szekció tanulságaiból következik, és amelyek érvényesülése a hatékony európai klímapolitika feltétele.
Ezek az alapelvek:
A pontokat a nemzetközi tárgyalások során a magyar döntéshozóknak érdemes érvényesíteniük, a nemzetközi döntéshozóknak pedig ismerniük annak érdekében, hogy az Európai Unió képes legyen megvalósítani ambiciózus klímavédelmi célkitűzéseit – szögezik le a dokumentum készítői.
