Bércsökkentésben profi a baloldal

A 2010 előtti alattomos bércsökkentési politikájához térne vissza a baloldal, ha újból kormányra kerülne. Márki-Zay Péter minimálbér-ellenes kijelentései egyértelművé teszik, hogy a piaci érdekeknek rendelnék alá a munkavállalókat. Szalai Piroska munkaerő­piaci szakértő arra figyelmeztetett: 2010 előtt a baloldali kormányzás alatt jelentősen csökkent a hazai keresetek értéke még akkor is, amikor a bruttó összeg némileg emelkedett. Ma kétszer annyit vásárolhat egy magyar család a keresetéből, mint 2010-ben, és közel másfél millió embert sikerült megvédeni a szegénységtől.

A szakszervezetek több ezer fős tüntetéssel tiltakoztak a dolgozók megsarcolása ellen 2006-ban. Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

Nem foglalkozott a baloldal a munkavállalók számára komolyan vehető, valódi programmal. A közelmúltban Márki-Zay Péter a hat baloldali párt összefogásának pár perces program­ismertetőjében az előző kampányokban tett, keveseket érintő üres ígéreteit ismételte meg.

A baloldal ismét a minimálbérért foglalkoztatottak előtt próbálja elhúzni a mézesmadzagot az adójóváírás ígéretével. Ez ugyanakkor keveseknek jelentene valós jövedelemnövekedést, mivel a minimálbér összegéért hivatalosan a munkavállalók kevesebb mint öt százaléka dolgozik.

A minimálbér után járó adójóváírás ráadásul egyértelmű beismerése annak, hogy a jelenlegi családtámogatási rendszer felszámolására készül a baloldal. A gyermekesek adókedvezményének elvonásával több millió ember életszínvonala csökkenne, köztük sok minimálbéres is rosszabbul járna, hiszen jelenleg a nyugdíjjárulékból is érvényesíthető a gyermekkedvezmény, nemcsak a személyi jövedelemadóból, s a gyermekkedvezmény már most is jóval több, mint az általuk emlegetett adójóváírás.

Bevált receptjéhez nyúlna vissza a baloldal

Minden arra utal, hogy a baloldal továbbra sem a munkavállalók és a családok érdekeit tartaná szem előtt, hanem a külföldi gazdasági csoportok és a nemzetközi piaci szereplők érdekeit nézné, és 

Brüsszel kezébe adna számos, most nemzeti hatáskörben szabályozott területet, egyebek mellett az emberek megélhetését jelentő bérszabályozást.

Márki-Zay Péter baloldali miniszterelnök-jelölt az elmúlt időszakban többször is elszólta magát. Beismerte, a piaci szereplők pártján áll, de bicskanyitogató véleményt fogalmazott meg az idősekről és a vidékiekről is, lenézve őket. A baloldal tehát vélhetően azért sem fáradozott komolyabb, a munkahelyek védelmét és a keresetek felzárkóztatását célzó programmal, mert nincsenek szándékában ezek a lépések.

Éppen ezért már most borítékolható, hogy amennyiben a baloldal nyerne április 3-án, úgy a következő években a magyarok keresete ismét jelentősen leszakadna a nyugat-európai bérektől, mélyülne a szegénység, és befagynának, sőt, csökkennének a keresetek. A nemzetközi üzleti körök pedig szabad kezet kapnának a bérek alacsonyan tartására a munkavállalók érdekeinek beáldozásával.

A magyarországi életszínvonal jelentős csökkenése azért is vehető biztosra, ha a baloldal kormányra kerülne, mert a 2010 előtti kormányzásuk idején csak erre volt példa.

A számok nem hazudnak: a baloldali kormányok idején a legtöbb magyar család megszorításokkal szembesült és azzal, hogy hétről hétre kevesebbet tudott vásárolni a fizetéséből.

A baloldal programja tehát vélhetően nem más, mint a korábbi MSZP–SZDSZ-kormányok alatt jól bevált, a jövedelmek és a keresetek vásárlóerejét csökkentő bérpolitika.

– A baloldali kormányok idején kivétel nélkül csökkent a minimálbér reál­értéke, vagyis egy minimálbérért foglalkoztatott munkavállaló sokkal kevesebbet tudott vásárolni keresetéből a baloldal kormányzati ciklus utolsó évé­ben, mint az elsőben. Egyedül a jobboldali kormányzás alatt nőtt tartósan a magyarországi keresetek vásárlóereje

– mutatott rá a baloldali bér- és foglalkoztatáspolitika következményeire Szalai Piroska.

Szalai Piroska kiemelte: Ma egy minimálbéres kétszer annyit tud vásárolni keresetéből, mint 2010-ben. Fotó: Facebook/ Papajcsik Péter

A munkaerőpiaci szakértő arra emlékeztetett, hogy 1994 és 1998 között, a Horn-kormány alatt – a Bokros-csomag idején – 13,3 százalékkal, 2002 és 2010 között a Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai-kormányok alatt pedig 2,5 százalékkal csökkent a minimálbérek reálértéke.

Ha volt emelés, annak mértéke általában nem érte el az inflációét, így a minimálbérért foglalkoztatottak egyre kevesebbet tudtak szabadon elkölteni a keresetükből.

A baloldali kormányzással ellentétben az Orbán-kormányok alatt jelentősen nőttek a fizetések. A növekedés nemcsak a bruttó összegben volt látható, a felzárkózás érzékelhető, tapasztalható, köszönhetően annak, hogy a keresetek reálértéke is jelentős emelkedett. Igaz ez a minimálbér reálértékére is. Ez azt jelenti, hogy a bérfelzárkózás az inflációt meghaladó, a vásárlóerőt, így az életszínvonalat valóban növelő mértékű volt.

A minimálbér reálértéke 1998 és 2002 között 85 százalékkal nőtt, 2010 és 2022 között pedig csaknem megduplázódott, vagyis 

ma egy minimálbéres kétszer annyi terméket vásárolhat a kötelező legkisebb keresetből, mint 2010-ben.

Hatpárti kampányeszköz az alacsony keresetűeknek

A baloldal rendszeresen azt hangoztatja, hogy az alacsony keresetek elmélyítették a szegénységet, amelyet a minimálbér adómentessége szüntethetne meg. Szalai Piroska figyelmeztetett, a baloldali kormányok alatt a minimálbér és a nemzetgazdasági átlagkereset közötti eltérés jelentős volt, vagyis nőtt a társadalmon belüli különbség. A szakértő emlékeztetett:

1994–1998 között, a Horn-kormány alatt, a Bokros-csomag idején 2,1 százalékponttal, 2002–2010 között a Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai-kormányok alatt pedig 4,5 százalékponttal csökkent a minimálbér átlagkeresethez viszonyított összege, ami az Orbán-kormányok alatt, 1998 és 2002 között 12 százalékponttal nőtt.

Szalai Piroska becslése szerint a 2010-es kormányváltástól napjain­kig várhatóan öt százalékponttal nő az arány. A szakértő kiemelte: az adatok azt mutatják meg, hogy a baloldali kormányok alatt a minimálbér kisebb, míg a jobboldali kormányzás alatt nagyobb mértékben növekedett, mint az átlagkereset.

A jelenlegi kormány foglalkoztatáspolitikai intézkedései és béremelést ösztönző lépései tehát valóban az alacsonyabb keresetűek felzárkózását eredményezték úgy, hogy nem a közepes és jobb keresetűek bére szakadt le.

Visszaszorult a szegénység

A minimálbér összege jóval magasabb lett, mint a szegénységi küszöb. A baloldali kormányok a szegényebb társadalmi csoportokat sem kímélték: kormányzásuk alatt rendre csökkent a minimálbérnek a szegénységi küszöbhöz viszonyított aránya, azaz alig haladta meg a minimálbér a szegénységi küszöböt – mutatott rá Szalai Piroska. A szegénységi küszöb a háztartások összes jövedelme mediánjának – azaz a középső értékének – hatvan százaléka. Ez a jövedelem nemcsak a munkából származó bevételeket tartalmazza, hanem a társadalmi jövedelmeket, pél­dául a nyugdíjat, gyedet vagy a segélyeket.

Az adatokból kiderül: 2004–2010 között, a Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai-kormányok alatt mindkét háztartástípusnál 3,3 százalékponttal csökkent a minimálbér szegénységi küszöbhöz viszonyított aránya. A jobboldali kormányok amellett, hogy ezt az értékcsökkenést visszaadták, további jelentős jövedelemnövekedést is elősegítettek. Az adatok szerint 2010 és 2020 között 19,8 százalékponttal nőtt az egyszemélyes háztartásoknál és 18,9 százalékponttal emelkedett a kétgyermekes pároknál a minimálbér szegénységi küszöbhöz viszonyított aránya.

Így 2020-ban a minimálbér az egyszemélyes háztartások esetén a szegénységi küszöb 139 százaléka, kétgyermekes párok esetén pedig a 132 százaléka.

Kimagasló eredmények

Az Eurostat legutóbbi, 2019-es referenciaévre vonatkozó adatai szerint a magyar arány a harmadik legjobb a tagállamok között, vagyis nálunk a többi tagországhoz képest már 2019-ben is jelentősebben meghaladta a minimálbér összege a szegénységi küszöböt.

Szalai Piroska megjegyezte, a keresetek jóval nagyobb ütemben növekedtek hazánkban, mint a fogyasztói árak. Ennek köszönhetően a szegénység minden dimenziójában jelentősen csökkent az érintettek aránya. Összességében 2010-hez képest 2020-ra több mint egymillióval, 1 341 000 fővel csökkent a szegénységnek kitettek száma. Az elmúlt évtizedhez fogható javulás példátlan, ráadásul 2020-ban a járvány ellenére sem nőtt jelentősen a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek száma.

A tagállamok sorrendjében 2010-ben még a 22. helyen álltunk, azaz Románia, Szlovénia, Szlovákia, Finnország és Svédország volt csak mögöttünk. Az uniós statisztikai hivatal legfrissebb, a 2019-es referenciaévre vonatkozó adatai szerint Magyarországon a kilencedik legalacsonyabb a szegénységgel fenyegetettek aránya a tagállamok között.

– Baloldali álhír tehát, hogy nálunk a legsúlyosabb a szegénység az egész Euró­pai Unióban – hangsúlyozta a szakértő. Jelenleg a kilencedik legkisebb nálunk a szegények aránya. A valóság, hogy 2010-re öltött hatalmas méretet a szegénység, amikor a gyermeket nevelő háztartásokban élők több mint harmada, a nem gyermekes háztartásokban élőknek több mint a negyede volt érintett. A gyermeket nevelőknél 2020-ra az arány megfeleződött, 17,6 százalékra csökkent, a gyermekteleneknél pedig 18,6 százalékra. Hazánk 2019 óta már az unió azon országai közé tartozik, ahol nem jelent szegénységi kockázatot, a gyermekvállalás.

Valóban többet ér a fizetésünk

Számos korábbi félreértést és álhírt segít tisztázni a KSH friss elemzése. Eszerint 

2010 és 2020 között a teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete nominálisan 99 százalékkal, a medián keresete pedig ennél is nagyobb mértékben, több mint a kétszeresére – 153 ezerről 321 ezer forintra – nőtt. 2010-hez képest a bruttó átlagkereset reálértéke 59 százalékos, a bruttó medián kereseté pedig 67 százalékos növekedést mutat

– ismertette Szalai Piroska. A szakértő az adatok alapján kiemelte: noha a baloldali kormányzás alatt is nőttek a bruttó keresetek – elsősorban a közszféra elhibázott bérrendezési kísérlete miatt –, a reálkereset nem nőtt, sőt, több éven keresztül csökkent.

A jelenleg is tapasztalható, bőven tíz százalék feletti bérnövekedés elképzelhetetlen volt 2010 előtt, sőt az inflációt meghaladó bérrendezés sem volt jellemző.

– A baloldali kormányok tehát nem közvetlenül hoztak a kereseteket befagyasztó intézkedéseket, hanem gazdaságpolitikájuk következményeként a keresetek és a jövedelmek értéke csökkent a fogyasztói árak jelentős emelkedése, azaz az infláció miatt. Nyugat-Európában ma is ez a helyzet, a béremelési szándék elmaradása és a magas infláció miatt várhatóan csökken a nyugati fizetések reálértéke.

Hazánkban és a régió országaiban ugyanakkor továbbra is élénk a keresetek emelkedése, vagyis most van az az időszak, amely igazi felzárkózást hozhat a nyugati országok életszínvonalához, amennyiben a jelenlegi kormány április után is folytathatja sikeresnek tekinthető politikáját – tette hozzá Szalai Piroska.

Borítókép: A brutális megszorítások ellen demonstrálnak a szakszervezetek 2006-ban (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)