A gazdák érdekeiért harcol a kamara

Az utolsókig harcol a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara a brüsszeli csatatéren. Győrffy Balázs, a köztestület elnöke lapunknak elmondta: az Európai Bizottság a mezőgazdaság érdekei és a környezetvédelmi szempontok helyett inkább politikai tőkét kovácsolva kényszerítené a gazdálkodókra a Green Dealben (zöldmegállapodásban) foglalt irreális elvárásokat. Ezzel azonban nemcsak a termelők megélhetését tennék tönkre, hanem a lakosság élelmiszer-ellátását is veszélyeztetnék. Az agrárkamara elnöke a Magyar Nemzetnek adott interjúban emellett a közelgő kamarai választásokról és a baloldal vidékpolitikájáról is beszélt.

– A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (Mosz) a napokban közölte, hogy a május 20-án tartandó agrárkamarai választásokat egy antidemokratikus, tisztességtelen feltételekkel meghirdetett színjátéknak tartják. Mit gondol erről?

– Bár nagyon sajnálom, hogy a Mosz ismét ezzel az állásponttal jön elő, túl nagy meglepetést nem okoztak ezzel. Az előző kamarai választások után – amikor a szavazók kevesebb mint 12 százalékának támogatását sikerült megszerezniük, szemben a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének (Magosz) több mint 88 százalékával – és ezzel komoly vereséget szenvedtek el – a létező összes bírósági fórumon igyekeztek bebizonyítani, hogy a választás nem volt jogszerű. Nem jártak sikerrel, ugyanis mindenhol nekünk adtak igazat. A mostani megnyilvánulásukból pedig arra következtethetünk, hogy azóta sem változott a támogatottság. Azt ugyanakkor leszögezném, hogy ez egy nagyon szűk konfliktus, a Mosz néhány vezetőjéről szól, s nem a teljes tagságukról. Nekünk az a feladatunk, hogy őket is képviseljük.

– A legtöbb kritika az elmúlt években a kötelező kamarai tagság intézményét érte, nem titkolt módon a gazdasági társaságok háborodtak fel ezen a leginkább.

– Többször megkapjuk, hogy a gazdasági társaságok érdekeit nem vesszük figyelembe. Ugyanakkor ezeknek a cégeknek érdemes lesz megnéz­niük az ez évi adóbevallásukat. Az elmúlt időszakban egy olyan agráradózási jogszabálytervezetet tettünk le a kormány asztalára, amelyre egész Európában nincs példa. Ilyen adókedvezményt a Mosz nemhogy nem harcolt ki, de ki sem talált. 

Nekik egy dolguk lett volna: az elveszített perek után felhívni a legitim módon győztes szervezet vezetőjét – nevezetesen Jakab Istvánt –, és gratulálni neki. Ezt nem tették meg. Egy választáson nemcsak győzni kell tudni, hanem veszíteni is.

– A választások éve lesz az idei: a májusi agrárkamarai voksolás előtt országgyűlési választást is tart az ország. Mit gondol a baloldal vidékpolitikájáról?

– Máig nem sikerült találkoznom a baloldal agrár-vidék programjával, s ez nem az én tájékozatlanságomat mutatja. Vázlatszerű javaslatokat, véleményeket látunk. 

Itt van például rögtön a miniszterelnök-jelölt Márki-Zay Péter, aki Hódmezővásárhely polgármestereként a földadó bevezetésében látja a megoldást. Ez a klasszikus baloldali tempó: adóztassunk meg mindenkit, sarcoljuk meg a vidék meghatározó társadalmi rétegét, a gazdákat. 

A másik ilyen eget rengető baloldali javaslat, hogy szüntessük meg a kötelező kamarai tagságot. Erről lehetne vitázni, csak azt is látni kell, hogy az előbb említett agráradózási jogszabályhoz hasonló eredményeket erős köztestület nélkül nagyon nehéz vagy lehetetlen lenne eléri. Azt remélem, hogy a kamarai választáson a választásra jogosultak kifejtik a véleményüket erről. Ezért mindenkit arra biztatok, hogy jöjjön el, és mondja el az álláspontját.

– Milyen programmal készül a Magosz, illetve szövetségesei az agrárkamarai választásokra?

– Alapvető célunk, hogy javítsuk a hatékonyságot, erősítsük a feldolgozást, és fontos feladatunk, hogy jó ár-érték arányban állítsunk elő magas hozzáadott értékű termékeket. Jól felfogott érdekünk az is, hogy az öntözés, a vízkormányzás területén végre átütő sikert érjünk el. Komoly feladatunk, hogy a folyamatok alakításában aktívan részt véve, a véleményünket állhatatosan hangoztatva próbáljunk élhető közös agrárpolitikát kiharcolni és a megvalósításában közreműködni. Az exportpozícióinkat is javítani szeretnénk, az önellátást pedig minden ágazat esetében szeretnénk biztosítani, ami nem könnyű feladat. Nyilvánvalóan egy ötéves ciklusban várnak ránk olyan kihívások is, amelyekre nem számítunk. Ugyanakkor ami alkalmassá tesz bennünket arra, hogy ezeknek a kihívásoknak megfeleljünk, az az, hogy együtt élünk a magyar vidékkel.

– Az új kamara létrehozása kapcsán az egyik legfontosabb cél az volt, hogy egy egységes tudásbázis jöjjön létre, hogy egységben tudjon mozogni a vidék minden szereplője. Sikerült ezt elérni?

– Az elmúlt években jól működő rendszert építettünk fel, amely arra a logikára támaszkodik, hogy a kamara nem kannibalizálni akarja azokat a szervezeteket, amelyek a győztes választást követően létrehozták a köztestületet, hanem az egységes kamarai szervezetben tovább erősíti az egyes ágazati tömörülések érdekérvényesítő képességét. Ezt támasztja alá az is, hogy az idén – ahogy öt évvel ezelőtt is – ismét 17 szervezet csatlakozott a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének közös listájához. Mindegyikükkel kiváló az együttműködésünk, közös sikerek vannak mögöttünk, és közös programokat dolgoztunk ki a jövőre nézve.

– A kamara 2013-as megalakulásakor nem kis feladatot vállalt magára, amikor átvette a falugazdász-hálózat működtetését. Mennyire elégedett a falugazdászok munkájával?

– A falugazdász-hálózat az elmúlt években példaértékű munkát végzett. Személyesen is büszke vagyok arra, amit a kollégáimmal együtt elértünk: Európában azon kevés ország közé tartoztunk, ahol a pandémia ideje alatt is időben be tudták nyújtani az egységes kérelmeket a gazdálkodók. Ez óriási teljesítmény. 

Természetesen mérjük, hogy a gazdatársadalom mennyire elégedett a falugazdászok munkájával, az elmúlt közel tíz év trendje pedig azt mutatja, hogy folyamatosan emelkedik a munkájukat övező elégedettség. Mi is igyekszünk tenni azért, hogy infrastruktúrában, munkakörülményekben, anyagi és erkölcsi megbecsülésben is érezzék a kollégáink, hogy fontosak nekünk és a magyar vidéknek is. Az előttünk álló időszakban is nagy szükség lesz a munkájukra, az új közös agrárpolitikában a gazdálkodóknak egyéni döntéseket kell hozniuk. Most arra trenírozzuk a falugazdászokat, hogy ezen kérdések eldöntésében érdemi segítséget nyújthassanak a termelőknek.

– Az elmúlt években rengeteg jogszabály módosításában működött közre a NAK, a hazai mellett azonban a nemzetközi színtéren is képviselik a magyar gazdatársadalmat. Melyek voltak a legnagyobb kihívások?

– Kevésbé látványos, de nagyon hasznos, hogy van egy állandó brüsszeli irodánk, ahol harcolunk és igyekszünk a magyar érdekeket érvényesíteni, illetve az onnan érkező információkat minél gyorsabban becsatornázni a kamarai döntéshozatalba. Az egyik legnagyobb probléma, amivel szembe kell néznünk – és ez nem magyar sajátosság –, az az agráriumellenesség. Itthon szerencsére kevésbé tetten érhető ez, mint Nyugat-Európában, de megjelenik. Ebben óriási felelősségük van a magukat természetvédőnek beállító civil szervezeteknek, amelyek gyakran eget rengető butaságokat csinálnak. Németországban például kiszabadították a marhákat a gazdák fogságából és behajtották őket az erdőbe, ahol aztán elpusztultak. Nem feltétlenül rossz szándékból cselekednek, de nem mérik fel a tet­teik következményeit.

 Győrffy Balázs: A Farm to Fork és a biodiverzitás stratégia elképesztő elvárásokat támaszt az európai ­uniós mezőgazdasági termelőkkel szemben.                                                                                 Fotó: NAK

– Számos tévhit él az emberekben a mezőgazdasággal kapcsolatban. Hogyan lehet eloszlatni az előítéleteket?

– Téved, aki azt gondolja, hogy a gazdák azért használnak vegyszereket és azért használnak műtrágyát, hogy tönkretegyék a földet, a biodiverzitást. Ha valaki érdekelt abban, hogy ezt ne tegyük, akkor azok mi vagyunk. Ugyanez igaz az állattenyésztésre is. Nem láttam még olyan gazdát, aki élvezte volna, hogy az állatai szenvednek, ellenben több olyan állattartót is ismerek, aki az elvárhatón felüli odafigyelést tanúsít a jószágok iránt. De ne legyünk érzelgősek, mi ebből élünk. Anyagi érdekünk, hogy az állatok jól érezzék magukat, hiszen a tehén több tejet ad, a tyúk több tojást tojik, a sertés gyorsabban hízik, ha jól érzi magát. 

Az a feladatunk, hogy megértessük a többségi társadalommal, hogy mi valóban környezet-, természet- és állatvédők vagyunk. Partnerek szeretnénk lenni abban, hogy minél jobb megoldásokat alkalmazzunk akár a növényvédelemben, akár az állattenyésztésben. Ugyanakkor semmiképpen sem vagyunk hajlandók elfogadni azt, hogy ellenségként tekintsenek ránk.

– Brüsszelben is hasonló szelek fújnak, a Green Deal részeként megismert Farm to Fork, vagyis a termőföldtől az asztalig stratégia nem tűnik épp termelőbarátnak.

– Európában már ma is a világ legszigorúbb állatvédelmi, egészségügyi, környezetvédelmi szabályai mellett dolgozunk. A Green Deal, illetve annak két eleme, a Farm to Fork és a biodiverzitás stratégia olyan elképesztő elvárásokat támaszt az európai ­uniós mezőgazdasági termelőkkel szemben, aminek beláthatatlan következményei lesznek. Összesen négy mérvadó tanulmány készült eddig a témában, és mindegyik ugyanazt mondja: a ­Green Dealnek érdemi környezetvédelmi hatása nincs, a gazdák jelentős része viszont felhagy a termeléssel, a termelési költségek emelkedése miatt az egekbe szöknek az élelmiszerárak, s olyan termékekből is importra szorulunk majd, amelyekből ma még nettó exportőrök vagyunk. Szeretném látni azt a természetvédőt, aki bebizonyítja nekem, hogy a brazil őserdők kivágásával megtermelt gabona Dél-Amerikából Európába hajózva kisebb környezeti terhelést jelent, mint az, amit mi Európában csinálunk. 

Ugyanakkor azt látjuk, hogy a ­Timmermans-féle csapat nem gazdasági oldalról közelíti meg a kérdést, s még csak nem is a környezetvédelem miatti aggodalom hajtja őket. Szent meggyőződésem, hogy ők ebből is politikát csinálnak. Nem nekünk írják ezeket a programokat, hanem azoknak a jó szándékú, de megtéveszthető, természetet féltő embereknek, akinek a szavazataira számítanak.

– Mit gondol, lehet érdemi változtatást elérni a programmal kapcsolatban?

– A Green Deal és a két bennünket érintő stratégia nem jogszabály. Ez egy senki által nem validált, választott tisztségviselők által meg nem vitatott, el nem fogadott anyag, aminek jogi értelemben semmilyen kötő­ereje nincs. 

Ugyanakkor végtelenül aljas dolognak tartom, hogy Brüsszel mindezt figyelmen kívül hagyva a tagállamok zsarolására használja a stratégiákat. Már jó előre bejelentették, hogy a közös agrárpolitika forrásainak elosztását célzó straté­giai tervek elfogadásánál figyelembe veszik, hogy azok hogyan reflektálnak a ­Green Deal felvetéseire. Ez egy lopakodó jogalkotás, amit mi visszautasítunk. 

Azt már csak csendben teszem hozzá, hogy a Green Deal már a nevében is aljas, hiszen nem megállapodásról szól. Én legalábbis nem tudok arról, hogy a bizottság vagy valamely természetvédő civil szervezet (NGO) bármilyen agrárszervezettel megállapodott volna. Ez nem megállapodás, ez diktátum. Hogy kell-e harcolnunk ellene, az nem kérdés. Az utolsókig harcolni fogunk, hiszen a normalitás talaján állva próbáljuk megőrizni saját pozícióinkat a butasággal szemben.

Borítókép: Győrffy Balázs, a NAK elnöke (Fotó: Nemzeti Agrárgazdasági Kamara)