Az amerikai dollár és az euró a világ két legnagyobb forgalmú valutája a piacokon, egyúttal a két legfontosabb tartalékvaluta. Nagyságuk, likviditásuk miatt egymáshoz képesti árfolyamuk nem is szokott szélsőséges kilengéseket mutatni, inkább jól követhető trendek alakulnak ki. Az utolsó öt évben az árfolyam egy viszonylag szűk sávban mozgott, az euró 1,04 és 1,22 euró közötti értékeken forgott.
Az érdekesség most az, hogy míg egy éve 1,20 fölött volt az érték, vagyis az euró a sávon belüli legerősebb, a dollár a leggyengébb szint közelében volt, addig most épp az ellenkezője történik: egy euróért csak 1,04 dollárt kell adni, vagyis az árfolyam közel van a paritáshoz (amikor egy euró pont egy dollárt ér).
A dollár tehát az elmúlt egy évben erősödött, az utóbbi hetekben-hónapokban pedig fel is gyorsult ez a folyamat.
Ennek oka tulajdonképpen jól követhető: egy éve még sem az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed, sem az Európai Központi Bank (EKB) nem gondolkozott a rendkívül laza monetáris politika szigorításán, mivel átmenetinek tartották az akkor még csak kibontakozóban lévő inflációt. Tavaly őszre azonban már komoly változás állt be: a Fed megkezdte az infláció elleni küzdelmet, felvázolta a várható szigorítás menetét, miszerint először kivezetik a havi 120 milliárd dolláros eszközvásárlási programot, majd megkezdődik a kamatemelési ciklus. Az EKB még csak saját eszközvásárlási programjának kivezetését tervezte, kamatemelésről szó sem volt, sőt, máig sincs. Így a két monetáris politika erős eltérése a dollárhozamok növekedését okozta, ami törvényszerűen megnövelte a dollár vonzerejét az euróhoz képest.
Az utóbbi időben a Fed még gyorsabb szigorításra váltott: ötven bázispontonként emeli az alapkamatot, és júniustól megkezdi az eszközvásárlási program során kibocsátott fedezetlen pénz visszavételét, miközben az EKB még a kamatemelésről sem beszél, noha az eurózóna inflációja is rendkívül magas.
Ez tovább növelte a dollár vonzerejét, hisz év végére már akár három százalék feletti is lehet az amerikai alapkamat, az eurózónában pedig elképzelhető, hogy még mindig nulla körül marad.
A folyamat tehát logikus, izgalmas kérdés lesz, hogy akár a paritásig is eljuthat-e az árfolyam, amire utoljára az euró létrehozása után, az 1990-es évek elején volt példa.
Borítókép: Dollár bankjegyek egy pénzváltónál (Fotó: Fadel Itani/NurPhoto via AFP)
