Az olajembargó vesztese: Európa

Az Európai Unió által megszavazott olajembargó ellenére Oroszország rekordbevételt könyvelhetett el a kőolajeladásokból, amiből tovább finanszírozhatja ukrajnai háborúját. Ebben hathatós segítségére volt a három legnagyobb tengeri flottával rendelkező uniós tagállam, amelyek a szankciós intézkedések ellenére megduplázták orosz olajszállításaikat az ázsiai piacok irányába. Miközben a nyugati média attól hangos, hogy hazánk az energiabiztonságunk fenntartásának érdekében vásárolt orosz kőolajjal aláássa az európai egységet, addig több uniós tagállam nyereséget könyvelhet el Moszkva olajszállítmányainak Indiába és Kínába juttatásával, amit aztán finomítva, nagy haszonnal adnak el Európának.

CHINA-RUSSIA/OIL Fotó: China Stringer Network

Az ukrajnai háború kitörése óta a világgazdasági mélyrepülést tovább tetézték az Európai Unió Oroszországgal szembeni szankciós intézkedései, melyek hasznosságáról azóta is sok vita van, de annyi biztos, hogy egyetlen embargó bevezetését sem előzték meg hosszas egyeztetések, és részletes hatástanulmányok sem készültek. A legnagyobb vitát eddig az orosz olaj európai importjának tilalma váltotta ki, mely sok országnak a geopolitikai adottságai miatt már ellátásbiztonsági kockázatokkal járt volna, az olajembargó támogatói viszont azzal érveltek, hogy csak így kényszeríthető térdre Moszkva.

Tévedtek volna?

A helsinki székhelyű Centre for Research on Energy and Clean Air (CREA) kutatóintézet napokban közzétett jelentése szerint Oroszország nemhogy nem rokkant bele abba, hogy a háború kitörése óta több európai tagállam is kevesebb olajat vásárolt tőlük, hanem 46 milliárd eurós (18 ezer milliárd forintos) rekordbevételt ért el a fosszilis tüzelőanyagok exportjából, ami több, mint amit a háború első száz napjában elköltöttek. 

Az embargó után az orosz kőolaj legnagyobb importőre Kína lett, emellett India idén májusig ötször annyi olajat vásárolt Moszkvától, mint tavaly egész évben. 

Az olcsón megvásárolt orosz nyersolajat finomítóiban átalakítja, és az így előállított orosz kőolajtermékeket eladja Európának és az Egyesült Államoknak. Úgy tűnik tehát, hogy nem volt igazuk azoknak, akik azt mondták, az orosz olaj az infrastruktúra hiánya miatt nem fog tudni magának új piacokat találni.

De mi ennek az oka?

Mivel Oroszországból elsősorban Európa, és nem Ázsia irányába épült ki kőolajvezeték-hálózat, így az egyetlen megoldás a tankeren történő szállítás volt. Ehhez pedig nem várt segítséget kapott Moszkva. A Görögországban, Cipruson és Máltán működő hajózási társaságok ugyanis megduplázták az általuk szállított orosz olaj mennyiségét Ukrajna február 24-i inváziója óta, csak májusban 58 millió hordó orosz olajat szállítottak, főként Ázsiába – írta a brit The Independent hírportál, a Global Witness civil szervezet elemzésére hivatkozva. 

A legutóbbi két hónapban az orosz kőolajszállítások 68 százaléka európai uniós, valamint brit és norvég cégek tulajdonában lévő hajókkal történt, melyből egyedül a görög tankerek szállították az export 43 százalékát. 

Az unió legnagyobb tengeri flottáival rendelkező három tagállama azért növelte a szállítási kapacitásait, mert a háború kitörése óta megháromszorozódtak a fuvardíjak, így jelentős bevételekre tettek szert az olajembargónak köszönhetően.

Bár a hatodik szankciós csomag végrehajtási szabályai még nem ismertek, a The Independent szerint a megállapodás csak azután születhetett meg, hogy a déli, nagy tengeri flottával rendelkező tagállamok elérték, hogy az olajembargónak ne képezze részét az orosz olaj szállításának tilalma az uniós tagállamok felségjelzése alá tartozó hajókon. Így Görögország, Ciprus és Málta a jövőben is szállíthatja az orosz nyersolajat Indiába és Kínába. A Financial Times információi szerint ezt Brüsszel azzal védené ki, hogy az orosz olajat szállító hajók nem lesznek jogosultak az unióban biztosítást kötni, ami nélkül gyakorlatilag lehetetlenné válik a szállítás.

Valóban ilyen egyszerű lenne?

A válasz természetesen nem. Ha ez a megállapodás létre is jönne, az önmagában nem sokat ér, ugyanis a szóban forgó hajók 97 százaléka az Egyesült Királyságban, Norvégiában és Svédországban van biztosítva, melyből csupán utóbbi uniós tagállam. Ha azonban előbbi kettő is része lenne egy uniós megállapodásnak, a hajózási cégeknek akkor is sokféle lehetőségük van kijátszani a szankciókat, amit a Global Witness szerint már most is megtesznek. A civil szervezet jelentése alapján a görög hajózási társaságok részt vesznek az orosz olaj úgynevezett hajóról hajóra történő szállításában, hogy elfedjék az olaj eredetét. Ez azt jelenti, hogy egy orosz hajó a tengeren olajat rak ki egy semleges fél másik hajójára, aminek így már nem igazolható egyértelműen az orosz eredete. A szállítmányozó cégek mindenféle trükköket latba vetve elkezdték felütni az orosz olajat és azt valamilyen más termékként eladni, mintha Indiából, Türkmenisztánból vagy Afganisztánból vásárolták volna. 

Az orosz nyersolajból előállított kőolajtermékek eladásával India is jelentős bevételekre tett szert, emellett továbbra sem ítélték el Putyint az ukrán invázió miatt, Norendra Modi indiai miniszterelnök mégis nagy tiszteletnek örvend az uniós vezetők között. Olaf Scholz kancellár „szupertársnak” nevezte, a nemrég újraválasztott francia vezető, Emmanuel Macron pedig öleléssel fogadta. Boris Johnson, aki közvetlenül Modi európai turnéja előtt járt Indiában, a „khaas dost”, vagyis a különleges barátot dicsérte.

Miközben tehát Moszkva a déli uniós tagállamok hathatós segítségével képes eladni olajkészleteit Ázsiába, aminek köszönhetően finanszírozni tudja ukrajnai háborúját, és amivel jelentős bevételhez segít több európai államot, a brüsszeli narratíva szerint az egyetlen ellenség és az európai egység egyedüli aláásója Magyarország, amely energiabiztonságának fenntartása érdekében kénytelen továbbra is orosz kőolajat vásárolni, amit azonban – ellentétben Görögországgal, Ciprussal vagy Máltával – nem értékesíthet tovább.

Borítókép: illusztráció (Fotó: Reuters)