Nem lett zöldebb Európa mezőgazdasága

Noha már az idén záruló uniós agrárpolitika költségvetésének jelentős részét is az éghajlatváltozás elleni küzdelemre elkülönített források tették ki, a mezőgazdaság károsanyag-kibocsátása nem csökkent az elmúlt évtizedben. Az új agrárpolitika céljai csak érdemi innováció mellett teljesülhetnek – derül ki az OECD globális jelentéséből. A világszervezet emellett megállapította, hogy a koronavírus-válságra adott közösségi lépések arról árulkodnak, hogy az Európai Uniónak komoly menetrendet kell kidolgoznia a katasztrófahelyzetekre.

FRANCE-BASQUE COUNTRY Fotó: SEVERINE DABADIE

Ez azt jelenti, hogy az uniós támogatásért cserébe a gazdáknak komoly éghajlati követelményeket kell teljesíteniük, közben fogyasztói oldalról csökkenteni kell a pazarlást és vissza kell fogni az előállítás során nagyobb kibocsátással járó termékeket, például a húsfélék fogyasztását.

Az ambiciózus terveket ugyanakkor keresztülhúzhatja az orosz–ukrán háború. A globális élelmezésbiztonság a konfliktus miatt felborult, több térségben tartanak súlyos éhínségtől, amely újabb helyi konfliktusokhoz és a migráció felerősödéséhez vezethet. 

Ezért a következő hónapokban komoly vita várható az EU-ban arról, hogy a globális élelmezés érdekében a zöldcélokat átmenetileg háttérbe szorítsa-e a közösség, és inkább a mennyiségi termelés irányába mozduljon az agrárpolitika. 

Az ezzel szemben megfogalmazott álláspont szerint ugyanakkor nem lehet tovább halogatni az éghajlatváltozás elleni fellépést. A 38 tagállamot tömörítő OECD legfrissebb jelentésében továbbra is arra ösztönöz, hogy a hozzáférhető élelmiszer-előállítást a klímacélokkal együtt kell megvalósítani. 

Az Európai Unióra vonatkozó jelentésében a világszervezet megállapította, hogy 

a most záruló EU-s agrárpolitika költségvetésében már jelentős forrásokat különítettek el a mezőgazdaság károsanyag-kibocsátásának csökkentésére, ugyanakkor az elmúlt évtizedben nem javultak a mutatók. Kedvező, hogy 1990 és 2010 között húsz százalékkal csökkent a károsanyag-kibocsátás, 2010 után pedig a stagnálás ellenére nőtt a termelés.

A világszervezet rámutatott, hogy az uniós agrárpolitika az elmúlt évtizedekben kedvező irányba mozdult: csökkent a költségvetési támogatás mértéke, a megmaradt források pedig általában termeléshez kötött támogatásként érkeztek a gazdákhoz. Így érdemi piactorzító ártámogatások a koronavírus-járvány megjelenéséig nem jellemezték az uniós agrárpolitikát.

A Covid–19-járvány ugyanakkor rámutatott arra, hogy az Európai Uniónak nem volt forgatókönyve a katasztrófahelyzetekre. Ezt támasztja alá, hogy a járvány kitörését követően látszólag koncepció nélkül kapott – eltérő mértékű – támogatást több ágazat is, de közösségi szinten is fellazultak a piaci versenyre vonatkozó korlátozások, beleértve az állami támogatás lehetőségét 

– állapította meg az OECD. Az orosz–ukrán háború és a konfliktushoz kapcsolódó brutális áremelkedés szintén azt jelzi, továbbra sincs érdemi cselekvési terve a közösségnek. A világszervezet szerint az EU-nak erőteljesebben kellene támogatnia az innovációt, ugyanis csökkenő környezetterhelés mellett csak a modern technológiák képesek garantálni a hozamnövekedést. 

A jelenlegi tervek ugyanakkor nem ebbe az irányba mutatnak, így megfelelő technológia nélkül a szigorú éghajlati törekvések egy része felesleges korlátozásokat okozna, és hátrányt a gazdáknak – állapította meg az OECD.

Míg a globális károsanyag-kibocsátás 21 százalékát a mezőgazdaság adja, ez az arány az EU-ban jóval alacsonyabb, 10,5 százalék. Az unió területének negyven százaléka mezőgazdasági terület, amelynek hatvan százaléka szántó. A növénytermesztés aránya nőtt az elmúlt években, jelenleg 57 százalék. A változatlan kibocsátás ellenére az ágazat teljesítménye jelentősen nőtt, az export ötven százalékkal emelkedett.

Borítókép: illusztráció (Fotó: Europress/AFP)