Hogyan működne az új építési törvény a gyakorlatban?
Rögtön az elején tisztázni kell, hogy az ÉBM mit ért állami építési beruházás alatt. A definíció szerint minden olyan projektet, amely többségében központi költségvetési és/vagy európai uniós forrás felhasználásával valósul meg, és eléri a közbeszerzési értékhatárt. Legyen az magasépítés, mélyépítés vagy sajátos építményfajta, például nyomvonal jellegű beruházás. Természetesen vannak kivételek is, ilyenek
- azok az állami építési beruházások, amelyek előkészítésének és megvalósításának részletszabályait külön törvény határozza meg, tehát például nemzetközi egyezmények;
- a honvédelmi, katonai, valamint nemzetbiztonsági célú és rendeltetésű építményeket érintő beruházások;
- a külképviseleteken, illetve a diplomáciai célú építményeken megvalósuló állami építési beruházások;
- azok az állami építési beruházások, amelyeket az építési beruházási miniszter rendeletben határozott meg.
Az állami beruházások végrehajtásának alapja az állami beruházási keretprogram, amely szakpolitikai-ágazati koncepciókra és ágazati beruházási tervekre épül.
Az első állami beruházási keretprogram a 2035. december 31-ig tartó időszakra szól.
Az állami beruházások folyamata nagy vonalakban úgy néz ki, hogy a kormány
- meghatározza az állami építési beruházás céljait,
- megalkotja az állami építési beruházásokra vonatkozó kormányrendeleti szabályozást, elfogadja a szakpolitikai-ágazati koncepciókat (ezekért a szakminiszter felel, és legkésőbb 2023. március 31-ig születnek meg),
- elfogadja az ágazati beruházási terveket (ezt közösen jegyzi az állami beruházásokért felelős miniszter, valamint az adott szakminiszter, és tételesen tartalmazza az egyes állami építési beruházásokat, amelyekre a szakminiszter tesz javaslatot),
- illetve az ezen alapuló állami beruházási keretprogramot.
A jóváhagyott forrásokat a kormány évente biztosítja az ÉBM-en keresztül az állami beruházási projektek megvalósításához. A forrás biztosítására egy összegben, fejezeti szinten kerül sor az állami beruházási keretprogram teljes egészére vonatkozóan, a költségvetési törvény részeként.
Lényeges, hogy felállna egy új fórum, az Állami Beruházási Érdekegyeztető Tanács, az állami beruházások érdekegyeztető fóruma.
Tagjai az állami beruházásokért felelős miniszter (ő vezeti a testületet), a Magyar Mérnöki Kamara, a Magyar Építész Kamara, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, a Magyar Művészeti Akadémia, a Magyar Közút Nonprofit Zrt., a Magyar Út- és Vasútügyi Társaság, az ÉMI Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Nonprofit Kft., valamint a Közbeszerzési Hatóság által delegált tagok.
A minisztériumokban igen, az állami cégekben nem lát fantáziát Lázár János
Az állami építési beruházás rendjéről szóló törvény alapelve, hogy minden olyan tevékenységet, amit csak lehet, az állami intézményrendszeren belül kell ellátnia. Csökkenteni kell az irányítási szinteket, így az állami gazdasági társaságoktól a minisztériumokhoz kell áttenni a feladatokat. Ez azt is kijelenti, hogy nem szükséges állami tulajdonú gazdasági társaság vagy ügynökségi forma az állami feladatok ellátásához, ezt az állam saját maga, minisztériumi kertek között végzi a jövőben – teszi hozzá a VG.
Ebből következően az állami beruházásokért felelős miniszter tulajdonosi joggyakorlása alá tartozó gazdasági társaságokat integrálják, feladataikat a jövőben az ÉBM látja el. Ennek kapcsán rögzítették, hogy a foglalkoztatottakat munkaviszony keretében részben kormánytisztviselőként, részben munkavállalóként sorolják be azzal, hogy az illetményük, valamint a béren kívüli juttatásaik éves összege nem lehet kevesebb annál, mint amennyi a felszámolt állami gazdasági társaságnál volt.
Vége a nyakló nélküli kiemelt jelentőségű beruházásoknak
A VG által megismert dokumentum egyik érdekes fejezete, amiben a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások körét taglalja. Erről az olvasható, hogy a kiemeltté nyilvánítás feltételeit az új beruházási örvény hatálybalépésével egyidejűleg szűkíteni szükséges.
Kizárólag a honvédelmi, katonai, valamint nemzetépítési, a biztonsági célú és rendeltetésű építményeket érintő, az energetika terén az ellátásbiztonságot érintő, valamint az egyéb közérdekű létesítményeket érintő beruházások nyilváníthatók nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűvé.
Azt is megjegyezték, hogy korlátozni kell a magánberuházások kiemelt jelentőségűvé nyilvánítását, ezért a közérdekből és a közszolgáltatások biztosításának elvéből kell levezetni a nemzetgazdaság szempontból kiemelt jelleget.
Egy ajánlat nem ajánlat
A közbeszerzések alapvetően nyílt eljárásrendben folynak majd, de sajátos körülmények esetén a tárgyalásos eljárás is engedélyezett. Abban viszont nincs alku, hogy amennyiben a kivitelező kiválasztására irányuló közbeszerzési eljárásban nem nyújtanak be legalább két érvényes ajánlatot, akkor az építtető állami beruházásért felelős miniszter mint ajánlatkérő köteles eredménytelenné nyilvánítani az eljárást.
Fontos kikötés, hogy a benyújtott ajánlat érvénytelen, ha a bekért árindoklásról megállapítható, hogy aránytalanul alacsony ellenszolgáltatást tartalmaz. A költségek kontroll alatt tartásáért az állami építési beruházásokért felelős miniszter felel. Az állami építési beruházások költségtervezését az Állami Beruházási Érdekegyeztető Tanács vonatkozó szakmai iránymutatásának megfelelően kell végezni.
Nem bemondásra drágulnak majd az alapanyagok
Ugyancsak fordulatot jelent, hogy a költségek nyomon követése és átláthatósága érdekében költséginformációs rendszert hoznak létre, amelyet nyilvánosan közzétesznek. Az ÉBM jelezte, hogy különös tekintettel a közelmúltban és jelenleg tapasztalható piaci környezetre, az állami építési beruházások kivitelezési szerződéseiben biztosítani kell az előreláthatatlan mértékű anyagárváltozások kockázatának kezelését. Ezért a jövőbeni anyagárváltozások kezelésének módszerét objektív piaci mutatók alapján, képletszerűen rögzítik.
Ütemtervben kell meghatározni az egyes anyagok előírt megrendelési határidejét.
A szerződés megkötésekor már a vállalkozó rendelkezésére álló és kivitelezéshez felhasznált anyagok esetén nem számolható el árváltozás. A vállalkozónak okiratokkal igazolnia kell az adott anyag beszerzési ellenértékét. Az anyagárváltozások kizárólag abban az esetben eredményezhetik a kivitelezési szerződésben rögzített vállalkozói díj módosulását, amennyiben azok nem esnek a vállalkozó ésszerű üzleti kockázati körébe.
Ennek érdekében a szerződés meghatározza azt a százalékos árváltozási sávot, amelyen belül árváltozási igény nem érvényesíthető.
Amennyiben az anyagár-emelkedések miatt a beruházás teljes kivitelezési költsége meghaladná a szerződésben meghatározott felső küszöbértéket, az építtető jogosult a szerződést felmondani.
Ha a projekt megvalósul, a teljesítés után értékelni kell a tervezőket és kivitelezőket. Az értékelést a projektvezető végzi, és ennek során rögzíteni kell a kivitelezés bekerülési költsége és a tervezői költségbecslés közötti eltérés százalékos mértékét.
Amennyiben ez meghaladja a 25 százalékot, a projektvezető a tervezővel szemben köteles kamarai vizsgálatot kezdeményezni a felelőssége kivizsgálására.
Megéri képzett szakerővel dolgoztatni
Legalább ennyire lényeges változás, hogy az új törvény értelmében felülvizsgálják az építőipari beruházásokban részt vevő szakemberek kvalifikációjára és rendszeres szakmai képzésére vonatkozó állami, kamarai és piaci képzések rendszerét. Az elképzelés szerint a képzések teljesítése fokozatosan beépíthető a beruházásban részt vevő szereplők kiválasztási feltételrendszerének kialakításába, valamint a tevékenységük utólagos értékelésének rendszerébe. Értékelési szempontként határozható meg az adott szerződés teljesítésébe bevonni kívánt szakképzett munkaerő aránya, illetve a bértömege – olvasható a VG-n.
Az eredeti cikk ITT érhető el.
Borítókép: Lázár János (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)