A vártnál több cseppfolyósított gáz érkezett, amivel sikerült megtölteni a tárolókat, így bővült a kínálat. A kereslet pedig – a történelmi viszonylatban is kiugróan enyhe tél és az energiaigények csökkenése miatt – mérséklődött. A két folyamatnak köszönhetően az árak korrigáltak, így bár továbbra is két-háromszor olyan magasak, mint az energiaválság előtt, mára jóval alacsonyabbak az augusztusi rekordnál.
Hortay Olivér szerint adódik a kérdés:
ha az energiaárak csökkentek, vajon hogyan hajthatták felfelé az inflációt?
Az üzletágvezető szerint a látszólagos ellentmondást az okozza, hogy az energiaárak időben késleltetve jelennek meg az inflációban. A kereskedők a beszerzett energia jelentős részét már hónapokkal előre megvásárolják, azaz a fogyasztók az augusztusi áremelkedéssel csak hónapokkal később szembesülnek. Ráadásul vannak olyan vállalatok, amelyek akár évekre előre, rögzített áron szerződnek kereskedőjükkel, így az energiaválság hatása csak az új szerződéskötést követően jelentkezik. További késést okozhat az is, hogy a vállalatoknak időbe telik, míg a megnövekedett termelési költségeiket teljesen beépítik az áraikba.
Lagarde indoklása tehát helytálló: a szankció következményeképpen fellépő nyári áremelkedés jó részével ma szembesülünk.



















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!