Az atomenergetika területét is behálózza a politika

Az atomenergetika jövője jelentős mértékben függ az uránpiaci helyzettől. A lapunknak nyilatkozó szakértő úgy látja, ez a terület is átpolitizálódik. Ha Amerika csökkentené vagy megszüntetné az orosz importot, annak ugyancsak Kína lehetne az egyik nyertese. Európának viszont az energiatermelés szempontjából érdeke együttműködni Oroszországgal.

A minap zárult dubaji klímacsúcson 22 ország nyilatkozatot fogadott el arról, hogy 2050-ig háromszorosára kell növelni a globális atomerőművi kapacitást, ahogy erről lapunk is beszámolt. – A grandiózus célkitűzés fényében különösen figyelemre méltó az amerikai kongresszusi döntés az orosz urán behozatali tilalmáról – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Hárfás Zsolt mérnök. Az atomenergetikai szakértő jelezte: ez is azt mutatja, hogy az erőművek hosszú távú használhatóságának kérdése is átpolitizálódik. Szembeötlő ugyanakkor az orosz uránimportra vonatkozó amerikai törvénytervezet azon kitétele, amely szerint az Egyesült Államok energetikai minisztériuma felmentést adhat az orosz import tilalma alól, amennyiben nem áll rendelkezésre más forrás.

A szakértő az uránpiac jelenlegi helyzetét ismertetve elmondta, hosszú évek óta az urán iránti kereslet jelentős növekedése figyelhető meg, ugyanakkor a Nukleáris Világszövetség adatai szerint egy évtized alatt (2013 és 2022 között) 17 százalékkal szűkült a piac. A Japánban, a fukusimai atomerőműben történt nukleáris baleset után a piac túltelítődött, és az árak 2020–2021-ig a jelenlegi nyolcvandolláros tonnánkénti árnak legfeljebb az egyharmadát tették ki. 

A termelők szó szerint a túlélésért küzdöttek, nem tudtak új eszközökbe beruházni, új bányákat nem nyitottak, és az utóbbi időben megnyílt egyetlen új bánya sem működik teljes kapacitással. 

A globális infláció a bányákat is érintette, több mára véglegesen bezárt, és az elkövetkező években is várhatók további bezárások. Ugyanakkor ha nem lennének azok a bányák, amelyeket a tulajdonosok az árak csökkenésekor csak átmenetileg csuktak be (Namíbiában, Ausztráliában és néhány más országban), ma szinte nem lenne honnan növelni a kitermelést.

– Új lelőhelyeket nyitni és az infrastruktúrát kiépíteni pedig költséges és időigényes – jegyezte meg Hárfás Zsolt. Ezért van jelentősége az atomenergetikában is megjelenő újrahasznosításnak. A Roszatom például olyan megoldásokat dolgozott ki, amelyek az atomenergetikai ipar tartalékait megnövelik a regenerált uránnak és a kevert plutónium-oxidot tartalmazó üzemanyagnak köszönhetően.

Atomerőmű Finnországban – egész Európa érdeke, hogy legyen orosz üzemanyagimport
Fotó: MTI/EPA/TVO

A kitermelés szempontjából stratégiai jelentőségű Kazahsztán, a globális uránpiacon 43 százalékos részarányával abszolút világelső. Az Egyesült Államok belföldi kitermelése mára lényegében megszűnt, ezért is szorul importra. Az amerikai dúsítotturán-import fele Oroszországból, illetve két szovjet utódállamból – Kazahsztánból és Üzbegisztánból – származik. Ágazati elemzők szerint amennyiben életbe lépne az orosz uránimportra vonatkozó amerikai törvény, az orosz exportőröknek nem származna belőle hátránya, viszont Kína, illetve a „globális Dél”, azaz az atomenergetika fejlesztésében érdekelt országok lehetnének a helyzet nyertesei.

A szakértő hangsúlyozta, létfontosságú, hogy a globális atomenergetikai ipar stratégiai és szakmai kérdésként tekintsen az uránbányászatra, a dúsítási és az üzemanyaggyártási kapacitások bővítésére, miközben támogatja az üzemanyagciklus zárását elősegítő technológiák globális elterjedését. A zárt üzemanyagciklus azt jelenti, hogy a több száz erőművel – köztük gyorsneutronos reaktorokat is alkalmazó rendszerrel – számolva több ezer évig is elég lehet a Földön rendelkezésre álló urán mennyisége.

Borítókép: Nőtt az idén az EU nukleárisfűtőanyag-exportja Oroszországból (Fotó: AFP/Sameer Al-Doumy)