A XX. század második felében a világ számos városában fokozatosan leépítették a felsővezetékes trolibuszhálózatokat, és a a járműveket többnyire dízelüzeműekkel váltották ki, mert ezek üzemeltetését akkoriban egyszerűbbnek és költséghatékonyabbnak tartották. Ezzel úgy tűnt, hogy a trolibuszok ideje lejárt. Mára azonban újra a közösségi közlekedés fókuszába kerültek ezek a korábban elavultnak tartott járművek – írja egy nemzetközi, trolibuszokról szóló tanulmány alapján a Magyarbusz.
A legnagyobb trolibuszflottákat a posztszovjet térség országai üzemeltetik
A felsővezetékes járművek felívelő népszerűségének hátterében az UITP tanulmánya szerint az áll, hogy a villamosított kötöttpályás rendszerekhez hasonlóan a trolibusz is zéró helyi károsanyag-kibocsátással üzemel, ráadásul az utóbbi évek technológiai fejlesztéseinek – különösen az akkumulátoros önjáró képességnek és az „in-motion charging” (IMC) megoldásoknak – köszönhetően jelentősen nőtt a rendszer rugalmassága és telepíthetősége.
A Nemzetközi Tömegközlekedési Szövetség (UITP) 2025 májusában közzétett átfogó jelentése szerint jelenleg a világ mintegy 260 városában, hat földrészen működik trolibuszhálózat, összesen több mint 22 ezer aktív járművel.
A legnagyobb flottákat továbbra is a posztszovjet térség országai üzemeltetik, de Európa is újra felfedezte magának a felsővezetékes buszokat, 2024-ben például rekordmennyiségű, 372 darab új trolibusz állt forgalomba az európai piacon.
A megújulás élvonalában olyan városokat találunk, mint Prága, Zürich, Gdynia, Róma, Milánó, Genova, Nancy, Esslingen, La Chaux-de-Fonds vagy éppen Budapest.
A megközelítőleg 28 ezer kilométer hosszúságú globális hálózaton jelenleg 257 városban működnek trolibuszrendszerek.
- A legnagyobb trolibusz-üzemeltető térség továbbra is Eurázsia, ahol 128 városban – többek között Oroszországban, Ukrajnában, Fehéroroszországban és a közép-ázsiai régióban – 11 823 trolibusz közlekedik 17 335 kilométernyi hálózaton. Itt található a globális járműállomány több mint fele.
- Európa – az uniós tagállamokat, Svájcot és Norvégiát is beleértve – 85 aktív hálózattal rendelkezik, ahol 5390 jármű fut 5700 kilométeres pályán. A trolibuszok jellemzően nagyvárosi és elővárosi viszonylatokban közlekednek, gyakran más villamosított közlekedési módokkal integrálva.
- A Távol-Kelet és az ázsiai–csendes-óceáni térség – élén Kínával, Észak-Koreával és Mongóliával – 27 városban összesen 3086 trolibuszt üzemeltet 2635 kilométer vonalhosszal.
- A latin-amerikai országokban – különösen Mexikóvárosban, de például Ecuador és Brazília nagyvárosaiban is – 1029 jármű közlekedik 1820 kilométeres hálózaton, több helyen már korszerű, eBRT rendszerbe integrálva.
- Észak-Amerikában – az Egyesült Államokban és Kanadában – jelenleg mindössze 797 trolibusz van forgalomban 785 kilométernyi infrastruktúrán, Vancouver, San Francisco és Seattle hálózatain.
- A legkisebb szereplő a Közel-Kelet. Szaúd-Arábia egyetlen, mindössze 4 kilométeres, kísérleti jellegű rendszerrel és 12 járművel szerepel a globális statisztikában.
Fotó: Magyarbusz
Egyre több a forgalomba helyezett járművek száma
A jelenlegi globális trolibuszflotta összetétele és a legfrissebb üzemeltetési trendek jól tükrözik a szektor átalakulását. A világ legnagyobb egyedi járműparkjával jelenleg Peking rendelkezik, ahol 1044 trolibusz közlekedik 31 vonalon, összesen 465 kilométernyi hálózaton.
Az országok közül továbbra is Oroszország a legnagyobb üzemeltető; 75 városában összesen 5549 aktív jármű fut, a legnagyobb oroszországi flotta Szentpéterváron található, 759 trolibuszszal.
Az oroszokat követi Ukrajna, 35 városban 2479 járművel.
- Az Európai Unióban Vilnius vezeti a sort 270 trolival,
- mögötte Bukarest (269),
- Athén (267),
- Budapest (141)
- és Milánó (130) szerepelnek a legnagyobbak között.
Az elmúlt év során rekordszámú, 372 új trolibuszt helyeztek forgalomba Európában, ilyen mennyiséget korábban csupán kétszer regisztráltak az elmúlt 15 évben, 2020-ban 316, 2014-ben 324 darabot.
A tavaly forgalomba állított típusok túlnyomó többsége, 97 százaléka már akkumulátorral felszerelt jármű volt, ez is jelzi az IMC-technológia térnyerését.
A modernizációval párhuzamosan egyre több város tekint a trolibuszra nemcsak hagyományos közösségi közlekedési formaként, hanem a villamosításra épülő BRT-megoldások egyik alappilléreként, amelyre jó példát kínál Mexikóváros, ahol 442 trolibusz közlekedik 261,6 kilométeres hálózaton. A város a világ egyik első olyan helyszíne, ahol kimondottan trolibusz-alapú eBRT-vonalat alakítottak ki. A 10-es vonal, az úgynevezett trolebús elevado – egy külön szinten vezetett, gyors közlekedésre tervezett trolibuszfolyosó – sikerét követően 2025-ben újabb eBRT-vonalat, a 11-est is megnyitották. Az új, 18 kilométer hosszú viszonylaton csuklós trolibuszok közlekednek majd, jelentősen csökkentve az utazási időket, miközben maximálisan kihasználják a trolibusz-technológia előnyeit.
Az európai hálózatokban tapasztalható fejlesztésekkel párhuzamosan a járműbeszerzési célok is megjelentek. A felmérés szerint
tíz európai szolgáltatót nézve – többek között Zürich, Lausanne, Prága, Belgrád, Debrecen, Baia Mare és Cagliari részvételével – a trolibuszflották mérete 2030-ig átlagosan 120 százalékkal növekedhet 2022-höz képest.
Szakemberek szerint a tendencia tehát világosan mutatja, a felsővezetékes közlekedés nem visszavonul, hanem új szerepbe lép az európai zéró emissziós közlekedéspolitikákban. Az UITP elemzése néhány különböző adottságú város példáján keresztül is bemutatja, milyen eltérő műszaki és szervezeti modellek mentén működnek ma a világ korszerű trolibuszhálózatai.
Az UITP megállapítása szerint a trolibusz mint közlekedési eszköz az elmúlt években egyértelműen újrafogalmazta a szerepét a városi mobilitási rendszerekben. A korábban sok helyen háttérbe szorult technológia mára számos városban ismét aktív részévé vált a fenntartható közlekedéspolitikának – elsősorban a vezeték alatti akkumulátortöltést (IMC) alkalmazó rendszerek elterjedésének, valamint a zéró emissziós célkitűzések erősödésének köszönhetően.
A budapesti trolibuszvezetők a legképzettebbek
A tanulmányból egyebek mellett kiderül: Budapest trolibuszhálózata Magyarország legnagyobb ilyen rendszere, amely 111,8 kilométer hosszú, kétirányú szakaszokból áll, és 11 végállomással rendelkezik. A járműpark 141 trolibuszból áll, amelyek közül csúcsidőben 110 egység teljesít szolgálatot.
Az átlagos kereskedelmi sebesség 14,6 kilométer óránként, amely csúcsidőszakban 16,4 óránkénti kilométerre nő. Az üzemeltetést 385 fő biztosítja, köztük 290 járművezető, akiknek 127 napos alapképzésen kell részt venniük, ez egyébként az egyik leghosszabb és legátfogóbb a vizsgált rendszerek között.
