– A napokban zárult a Voks 2025-höz kapcsolódó energetikai országjárás, amelyen Hortay Olivérrel, a Századvég klíma- és energiapolitikai üzletágának vezetőjével, és Tóth Máté energiajogásszal országszerte több állomáson tájékoztatta a lakosságot a jelenlegi energiapolitikai helyzetről. Mit tapasztalt, mi érdekli igazán az embereket ebben a témakörben?
– Az egyik legnagyobb tanulság az, hogy az emberek igenis érdeklődnek nemcsak az energetika, hanem az energiapolitika iránt is. Szeretnék tudni, hogy az a zűrzavar, amelyet ma Európában látunk, igaz-e, és ha igen, akkor mi a kormány narratívája. Lesz-e gáz Magyarországon, tudjuk-e biztosítani az áramellátást, mi lesz az európai versenyképességgel? Pont azokban az energiapolitikai témákban kérdeztek bennünket a résztvevők az előadások után, amelyek az országjárás apropóját adták.
Fel akartuk hívni a figyelmet arra, hogy az orosz energiahordozók teljes embargója, amelyet a brüsszeli vezetés véleményünk szerint amiatt tervez, mert a magyar kormány Ukrajna uniós csatlakozásáról kikéri az emberek véleményét, milyen hatásokkal jár.
– Mi lehet a szankciók kimenetele?
– Érinti a rezsicsökkentést és a magyar vállalatok versenyképességét. Az Európai Bizottság azon dolgozik, hogy még 2027 előtt, az orosz energia végleges betiltását megelőzően is, vámpolitikai, kereskedelmi eszközökkel megdrágítsa az energiahordozókat. Az erről szóló brüsszeli rendelettervezetet a héten mutatták be.
– Jelen politikai helyzet mindenképpen ebbe az irányba mutat, és felmerülhet a kérdés: miért érdeke a brüsszeli vezetőknek az, hogy leromoljon az általuk képviselt gazdaság versenyképessége és a lakosság életminősége?
– Egy biztos, hogy nem az európai emberek és vállalkozások érdekében cselekednek, hiszen valóban drasztikus áremelésekkel találkozunk majd, ha ez az intézkedés megvalósul. Röviden: a gáz esetében több mint negyven százalék volt az orosz import aránya a háború előtt. Erről visszaesett tavalyra 19 százalékra, ami még mindig hatalmas arány, tekintettel arra, hogy ezzel is a második legnagyobb beszállító Oroszország.
Ukrajna kitiltotta területéről az orosz gázszállítást, így idén várhatóan 13 százalékra esik tovább az érték, és erre jönnének még az embargós intézkedések. Amennyiben nem érkezik csővezetéken orosz gáz, akkor pedig csak az LNG áll rendelkezésre, ez a piac pedig döntően amerikai kézben van. Az elmúlt időszakban megháromszorozódott az onnan Európába érkező cseppfolyós gáz mennyisége.
Az LNG globális termék, a piacát pedig egy nagy geopolitikai szereplő uralja. Az európai és az ázsiai országok is versenyeznek érte, emiatt az árak felszöknek, ha itt földgázhiány alakul ki. Ebből a szempontból az Egyesült Államoknak biztosan nincsen ellenére, hogy piacot találnak a terméküknek. Tehát Európa nem forrást bővít, hanem függőséget cserél függőségre: oroszt amerikaira. Eközben pedig valószínűleg Kínának is jól jön, hogy az EU nem tud talpra állni.
– Ez valamiféle lobbi eredménye lehet?
– Mindezek mögött az Európai Bizottság dilettantizmusa áll, politikai és ideológiai nyomásgyakorlást végeznek minden területen, ez Ursula von der Leyen és Zelenszkij ukrán elnök által kidolgozott terv, egy újabb ukránpárti akció, amivel egész Európát tönkre tehetik. Ahogy arra a Szuverenitásvédelmi Hivatal is felhívta a figyelmet, ukrán politikai nyomásgyakorló szervezetek lobbiznak Brüsszelben az Oroszországból származó energiahordozók behozatalának betiltásáért, ezen felül a tagállamokra is nyomást helyeznek, hogy elérjék céljaikat. Másrészt a brüsszeli vezetők olyan távol vannak már az emberek és a vállalkozások problémáitól, hogy nem is látják azokat. Ha mégis, akkor pedig nem találnak rá megfelelő, európai szintű válaszokat, ehelyett ideológiai alapon kezelnek félre minden kihívást, így palástolva a tehetetlenségüket.
Az elmúlt három esztendőből, amióta a háborús konfliktus kitört, egyetlen olyan intézkedést sem tudnék mondani, amely érdemben segítette volna az európai vállalkozásokat és az energiapolitikai helyzetet.
– Eközben több ország is támogatja az állampolgárait, hogy a magas energiaköltségek kiegyenlítésével könnyebben megbírkózhassanak, azonban ezek a saját jogon indított programok sem tetszenek a brüsszeli vezetésnek.
– Éppen ezért tudjuk csak Magyarország elleni újabb nyílt politikai támadásként kezelni a brüsszeli terveket. Hazánk a háborúpárti és ukránpárti brüsszeli vezetők útjában áll. Egyszerűen mindent bevetnek a békepárti és ukrán tagság ellenes Magyarország ellen. Ezzel a rendelettervezettel az is világos, hogy még arra is képesek, hogy elzárják a magyar emberek előtt a gázcsapot. A magyar kormány filozófiája szerint családban, munkából és biztonságban jó élni. A biztonságnak pedig két kiemelten fontos szintje a migrációs és az energiabiztonság.
Utóbbin azt értem, hogy minden magyar állampolgár azonos feltételekkel jusson hozzá civilizációs szükségletként a villanyhoz, a gázhoz és a vízhez.
Emögött nem jobb- és baloldali emberek állnak, hanem magyar emberek, ezt pedig pontosan látják Brüsszelben is, és tudják, hogy ha ezt a biztonságérzetet gyengítik, akkor a magyar kormányt is gyengítik. Az orosz embargó pedig ennek a nyersanyag lábát igyekszik kirúgni: a hosszú távú orosz gázszerződést, a paksi atomerőmű ellátását és a Paks II beruházást, az energiavállalatok különadóját és az MVM osztalékát – mindebből áll össze az a rendszer, amellyel fenn tudjuk tartani a rezsicsökkentést. Ezekre nincsen józan ésszel adható magyarázat, mert sem az energiahatékonysággal, sem a verseny szabadságával kapcsolatos brüsszeli kifogások nem valósak. Csak egy példa: mióta kitört a háborús konfliktus, a magyar háztartások 1,2 milliárd köbméterrel kevesebb gázt fogyasztanak, a gazdasági, ipari felhasználást is beleértve 25 százalékot takarítottunk meg. És olyan szerződésünk van, amelynek az igazán komoly jelentősége nem abban áll, hogy magát a földgázt olcsóbban kapjuk meg, mint a rotterdami tőzsdén – ez ugyanis a baloldali szakértők egyik legdurvább valótlan állítása, mi ezt soha sem állítottuk. A szerződés árazása piaci, de a helyzet az, hogy több ezer kilométerről a Kiskundorozsma melletti „kerítésig” tulajdonképpen ingyen kapjuk a szállítást. Nem kell olyan mértékű szállítási díjat fizetnünk, mintha a tőzsdén megvennénk a gázt és mondjuk Olaszországból, Németországból kellene ideszállítani az LNG-t, amelynek több állomáson és országon kell átmennie.
Az így rárakodó tranzitdíjak a gáz értékének akár tíz-húsz százalékát is kitehetik.
Vagyis az orosz szerződés kapcsán erről az előnyről nem kívánunk lemondani, de nem is tudunk, hiszen megkötött szerződéseink vannak.
– Van vészforgatókönyv mondjuk források átcsoportosítására a rezsivédelem érdekében? Esetleg szóba kerül a rezsicsökkentés rendszerének átalakítása?
– Egyelőre meg kell védenünk Magyarországot a Von der Leyen–Zelenszkij-tervtől, ez a legfontosabb. Nincsen szó a rezsicsökkentés átalakításáról, hiszünk ebben az intézkedésben, és minden erőnkkel küzdünk érte, fenntartjuk. Számításaink szerint Magyarország energiaszámlája körülbelül nyolcszázmilliárd forinttal emelkedne a gáz drágulása miatt, és azért is, mert az áramtermelő erőművek jó része gázzal működik, másik része pedig uránnal. Nyilvánvaló, hogy a magyar kormány nehéz dilemma elé kerülne: felmerül, hogy fenn tudjuk-e tartani a jelenleg szintén mintegy nyolcszázmilliárd forintba kerülő rezsicsökkentést. Ha nem létezne rezsivédelem, az egy csapásra azt jelentené, hogy kétszeresét kellene az áramért és körülbelül négyszeresét a gázért fizetniük a háztartásoknak. De nem gondolkodunk abban, hogy máshonnan csoportosítanánk át forrást a rezsicsökkentés fenntartásáért.
Vészforgatókönyv nincs, mert hiszünk az igazunkban, és azt gondoljuk, hogy ennek előbb-utóbb termőre kell fordulnia úgy, ahogyan az történt a migrációs kérdésben is.
Nincs kétségem afelől, hogy bár ma még kevesebben vannak mögöttünk, mint velünk szemben, idővel több európai állam is mellénk áll ebben a kérdésben – és abban reménykedhetünk, hogy ez még azelőtt következik be, hogy a német gazdaság térdre kényszerülne. Ugyanis ebben a folyamatban a német gazdaság gyengülhet meg igazán, ennek következményeit viszont egész Európa szenvedné el.
– Milyen lépéseket tehet most a magyar kormány az európai energiapolitikában?
– Három téren kell cselekednünk. Az európai energiapolitika terén folyamatosan azon dolgozunk, hogy a józan észt érvényesítsük a vitákban. Célunk, hogy minél több szövetségest találjunk ehhez, és egyre több vállalkozó, érdekképviselet és ipari szövetség érzékeli már ennek jelentőségét. Szerencsére egyre több józan hangot hallani, mi pedig azon vagyunk, hogy e mögé politikai erőt szervezzünk a patrióta politikai családon belül. Különösen azokban a földrajzi régiókban koncentrálunk erre, ahol ez az ügy a legkomolyabb következményekkel járhat.
Másfelől fel kell készülnünk a jogi aspektusokra: a magyar kormány igen kreatív, és komoly intellektuális képességekkel rendelkeznek a jogászaink, amit fel is fogunk használni, nem hagyjuk magunkat, minden jogi eljárást ki fogunk használni, hogy az igazunknak érvényt szerezzünk. és minden eurócentet felírunk, amibe ez az intézkedés kerül.
A harmadik az önellátás továbbépítése. Egyre több termelőkapacitást létesítünk, legyen szó geotermiáról, hazai földgázkitermelésről, biogázhasznosításról – ezek mind magabírást segítő intézkedések.
– Az önellátás másik része a napenergia, amely terén igen jól állunk. Ugyanakkor rendszerszabályozási kihívásokat is felvet.
– Hadd kezdjem egy kicsit távolabbról ezt a témakört. Az Orbán-kormányok 2010 óta e téren is következetesen gondolkodtak, és már a kezdetekben lefektették a szuverenista, fenntartható energiapolitika alapjait. Ezért a nap és az atom kettősére épül a magyar energiamix, aminél jövőbiztosabb energiaellátás nem létezik. 1-2 megawattnyi naperőművi kapacitással vettük át a kormányzást 2010-ben, most közel 8000 MW napelem áll rendelkezésre, Magyarország világbajnok a napelemek 25 százalékos részarányával az áramtermelésben. Viszont ez piacszervezési szempontból problémákat okoz. De rögzíteném, ez nem magyar sajátosság, hogy napközben alacsony, netán negatív árak alakulnak ki, estefelé pedig magasak.
Ez Európa számos országában megjelenik, mégpedig azokban, amelyekben a megújuló energia nagy kapacitásban van jelen. Tehát nem elvéve a probléma élét, azt lehet kijelenteni, hogy emögött jó ügy áll.
– Vagyis ez egy átmeneti probléma?
– Ez egy olyan kihívás, amit két úton is lehet kezelni, mindkettőn nagy lépéseket tettünk előre. Az egyik, hogy amikor a naperőművek az időjárás miatt kiesnek a termelésből, akkor rögtön be tudnak lépni a rugalmasan szabályozható, a kiegyenlítő piacra termelő gázerőművek. Ezért is fontos, hogy két gázerőmű építéséről is döntöttünk: a Mátrai Erőműben 650 MW, Tiszaújvárosban pedig 1000 MW kapacitással. A szerződéseket aláírta az MVM Zrt., a kivitelezők megvannak, néhány éven belül ezek az erőművek beállnak a magyar áramtermelésbe.
– És ha túl sok a zöldenergia?
– Az a piacra kikerülve, adott esetben negatív árakat eredményezhet a tőzsdén. Ilyenkor úgy jár el felelősen egy ország, ha a túltermelést eltárolja, és ínséges időkben használja fel, ami már este bekövetkezik, hiszen akkor meg megugrik a fogyasztás, magasak az árak. Ezért hatalmas tárolói programokat is indítottunk, azzal a céllal, hogy 1 GW tárolói kapacitás épüljön ki 2030-ra. Jelenleg 100 MW-on állunk, vagyis a cél egytizedénél, de sikerült olyan mennyiségű pénzt megmozgatnunk, hogy 2026-ra már elérhetjük az 500 MW-ot. A tárolói programok eddig érintették a lakosságot, a vállalkozókat, illetve az energetikai rendszerirányító, elosztó cégeket.
A legutóbbi fejlemény az épp a minap bejelentett 50 milliárd forintos tárolói program, amelyet a Jedlik Ányos Energetikai Programban hirdettünk meg.
Most a társadalmi egyeztetése zajlik, kis-, közép- és nagyvállalatok is igényelhetnek majd vissza nem térítendő támogatást. Összegezve, ha képesek vagyunk szükség esetén felállítani a cserepadról a gázerőműveket, és rendelkezésre áll a megfelelő tárolói kapacitás, akkor a piacot jellemző áranomáliák kiegyenlítődnek, és kiegyensúlyozott árkörnyezet alakul ki. Üzenjük Brüsszelnek: ilyen a józan észre alapozó energiapolitika.
