Pánikszerűen vásárolja az orosz LNG-t az Európai Unió

Minden korábbinál több orosz LNG érkezett az Európai Unióba 2026 első hat hónapjában, miközben Brüsszel már a teljes importtilalomra készül. A rekordbeszerzések alapján elmondható, hogy az uniós gázellátásban továbbra is jelentős súllyal van jelen az orosz energiahordozó. A jövőben kieső mennyiséget csak drágábban lehetséges majd pótolni.

Fotó: NATALIA KOLESNIKOVA Forrás: AFP

Orosz gáz nélkül?

Továbbra is kérdés, hogy hogyan oldja majd meg az EU az orosz gáz teljes kiváltását, hiszen a fenti betárazás is azt mutatja, hogy szankciók ide vagy oda, a függőség nem szűnt meg, csak csökkent és átalakult. A háború előtt az uniós gázimport mintegy 45 százaléka érkezett Oroszországból, ami 2025-re 12–13 százalékra esett vissza. A visszaesést elsősorban a vezetékes gáz drasztikus csökkenése okozta, ezt a hiányt pótolja ki valamelyest az LNG. Ráadásul – írja elemzésében Sebestyén Géza egyetemi docens –, ha csak a termékárat nézzük, az orosz csővezetékes gáz továbbra is a legolcsóbb reális források között van. A 2025-ös elérhető adatokból becsülve az orosz vezetékes gáz európai ára nagyjából megawattóránként 30–35 euró lehetett. A szakértő arról írt, hogy bár sok gázkitermelő ország van világszerte, az egyes termékek elérhetősége és ára sem feltétlenül vállalható politikailag. Mint sorolta: az Egyesült Államok 1116 milliárd köbméterrel a világ legnagyobb termelője. Ezt követi Oroszország 625, Irán 280, Kína 256, Kanada 218, Katar 212, Ausztrália 157, Norvégia 125, Szaúd-Arábia 111, Algéria 105 milliárd köbméterrel. Emiatt gondolhatnánk, hogy ha kiesik az orosz gáz, egyszerűen kiváltható, csakhogy nem minden gáz hozható el könnyen Európába, különösen a jelenlegi geopolitikai helyzetben. Kína nagy termelő, de ide nem szállít. Irán politikai okok miatt eshet ki, Ausztrália pedig messze van. A docens rámutatott arra is, hogy az orosz gáz kiváltása azért is brutális logisztikai és árkérdés, mert az EU 2024-ben nagyjából 333 milliárd köbméter gázt fogyasztott, 2025 első negyedévében pedig 119 milliárd köbmétert.

Drága alternatíva

De meg kell említeni az Egyesült Államok gázát is. Odaát még olcsó a frissen felhozott termék, azonban azt még cseppfolyósítani kell, aztán áthajóztatni az Atlanti-óceánon, amit még biztosítási költségek is terhelnek, továbbá Európában le kell fejteni, újragázosítani és még az itteni piaci felár is drágítja a terméket. Ezért Sebestyén Géza szerint az amerikai LNG reális európai ára a 35–40 euró/MWh-os sávban van. Van még egy termék hasonló árszinten, és ez azért sajnálatos, mert a norvég, politikailag stabil, nagy volumenű vezetékes gázról van szó. És nemigen olcsóbb a főleg Dél-Európa számára fontos, szintén vezetéken is elérhető alternatíva sem, az algériai földgáz. A legdrágábban valószínűleg a világ másik feléről, Ausztráliából lehetne pótolni a kieső mennyiséget, annak az ára elérheti az 50–65 euró/MWh árszintet.

A versenyképességi kérdések fennmaradtak

Fennmarad tehát a kérdés, amely a szankciós csomagok felbukkanásával egyidős: megéri-e az egyébként nem túl jól teljesítő uniós gazdaságnak tartósan drágábban szerezni be a földgázt azért, hogy cserébe csökkenjen a politikai kitettsége Oroszország felé? Kiváltképp, ha azt is figyelembe vesszük, hogy az Egyesült Államok és Ázsia ipara stabilan olcsó energiát kap, ami nagyban támogatja a versenyképességüket.