Erősödik a szuverenitás iránti igény a járvány utáni új világban

Tudatosan és határozottan kell felkészülni vállalati és makrogazdasági szinten a nyitásra és a járvány utáni új világban rejlő lehetőségekre – mondta a Magyar Nemzetnek Krisán László. A Kavosz Zrt. vezérigazgatója kiemelte: sok cégvezető nem tanult a 2008-as válságból. A mostani krízis is bizonyította, hogy a vállalkozásoknak mentális irányváltásra van szükségük, kiszámítható és tervezett üzletpolitika mellett. Makrogazdasági szinten pedig az országra szabott egyedi gazdaságpolitikával alapozható meg a poszt-Covid-korszak sikeressége.

Krisán László: 1 Fotó: Oliver Hargitay Forrás: KAVOSZ

– Korábban gyors gazdasági felpattanásban bíztak a vállalkozások, de jött a harmadik járványhullám, és ezek az ambíciók némileg szertefoszlottak. Mindent tönkretett a brit mutáns?

– Nem mindent. Ezért is létfontosságú, hogy folytatódjon az oltások ilyen ütemű beadása, amivel Magyarország Európában az első az átoltottságban, a 65 év felettiek beoltása pedig az alfája és az ómegája a nyitásnak. Ennek a kiemelkedően gyors oltási ütemnek pedig négyes hatása lehet: egyfelől determinálja a gazdaság fokozatos nyitásának ütemezését, másrészt elkezdhet erősödni a lakosság pszichés biztonságérzete. Harmadrészt ezzel fokozatosan csökkenthető a társadalmi és üzleti életben jelen lévő bizonytalanság. Ez utóbbi azért is kiemelkedően fontos, mert bizonytalan helyzetben a cégek kevésbé gondolkodnak a jövőn, elhalasztják beruházásaikat. Negyedik hatásaként pedig a vállalkozások felpörgő, teljes kapacitáson végezhetik újra tevékenységüket. Az átoltottságot és egy ütemezett, jól megtervezett nyitást követően hirtelen indul be a gazdaság, gyors és jelentős felpattanással. Az elhalasztott fogyasztás várhatóan dömpingszerűen jelenik meg, hiszen az emberek szeretnének végre újra élni, bepótolni az elmúlt egy évet.

– Mi várható a nyitás után? Hogyan sikerülhet jól a nyitás?

– Tudatosan, megfelelő sebességgel. A legfontosabb az emberi élet védelme, ehhez kell a vakcina, és fontos, hogy minél magasabb átoltottsággal beindulhasson a fogyasztás, ezzel pedig a gazdaság egésze. De nagyon fontos az is, hogy egy új világra, új gazdasági és üzleti lehetőségekre kell készülnünk mikro- és makrogazdasági szinten egyaránt. A járvány előtti világ már a múlt, a járvány utáni világ pedig komoly lehetőségeket hozhat. De ez nem megy felelős és tudatos hozzáállás nélkül. Ez már a második válság egy évtizeden belül, és be kell látni, hogy aggasztó a vállalati felkészülés a válsághelyzetekre. Ideje levonni végre a következtetéseket, és a jövőben tudatosan kell tervezni, fegyelmezett gazdálkodást kell folytatni és legfőképpen okosan kell tartalékolni. Minden cégnek kell, hogy legyen stratégiája és ehhez pénzügyi tudatossága. Egy éve tart a járvány, az emberek kimerültek, ezért a vállalkozásoknak különösen oda kell figyelniük dolgozóik lelki és pszichés állapotára. Makrogazdasági szinten is van teendő és tér is. A koronavírus hatalmas méretű és rendkívül gyors ütemű transzformációt hajtott végre a világon, amire gazdaságstratégiai szinten is érdemes reagálni és felkészülni. Egy jól megtervezett, országspecifikus, valamennyi ágazatra kiterjedő, diverzifikált gazdaságstratégia ebben sokat segíthet. Eddig az akut járvány- és válságkezelésen volt a fókusz, ezután viszont az újraindítás lehet a fő irány.

– Megvannak azok a makrogazdasági eszközök, amelyek kellő támogatást nyújtanak az új versenyben?

– Szerintem igen. De nemcsak eszközök kellenek, hanem erős akarat is arra, hogy az ország kimagaslóan tudja kezelni a válság utáni éveket. Tavaly 5,1 százalékkal csökkent a magyar GDP. Ez persze komoly zsugorodás, de még így is jobb eredmény, mint az Európai Unió 6,4 százalékos átlagos visszaesése. Egy ilyen szokatlan, ismeretlen válsághelyzetben egyébként szerintem minden fundamentum játszik. A hazai kkv-szektor motivált, a cégvezetőkben van tenni akarás. És ha mindehhez a gazdaságpolitika fiskális és monetáris oldalról egyaránt meg tudja teremteni a megfelelő támogató keretrendszert, akkor komoly esély nyílhat az újrakezdéshez. Ugyanakkor a gazdaság soha nem statikus, mindig történik valami, jönnek az újabb kihívások, amelyeket majd ismét le kell küzdeni.

– Láthatók már az új kihívások is?

– Itt van például az infláció, amely hamarosan fontos tényező lehet. A válság miatt rengeteg pénz került a gazdaságokba, ami óhatatlanul az árak emelkedéséhez vezet. Az újranyitás után hihetetlen mértékben megugrik a lakossági kereslet. Ugyanakkor lerövidülnek, így megdrágulnak az ellátási láncok, és az olajárak sem lesznek többé ennyire alacsonyan. A modernizáció magasabb tudást igénylő, azaz drágább munkaerőt igényel, és a beinduló beruházások szintén komoly munkaerőt fednek le, ami növekvő béreket eredményez. Azaz számos tényező az infláció növekedése felé mutat. Összehangolt és tudatos fiskális és monetáris politikával egyébként jól kezelhető az infláció, sőt még gazdaságpolitikai eszköz is lehet.

Krisán László: 1300 milliárd forint hitelt igényeltek a cégek a válság kezdete óta
Fotó: Kavosz Zrt.

– Túléli a kkv-szektor az újabb korlátozásokat?

– A magyar vállalkozások nagy túlélők, ám mostanra komoly segítségre szorulnak. Fontos volt, hogy a magyar gazdaság motorját jelentő nano-, mikro-, kis- és középvállalkozások, vagyis a mintegy nyolcszázezer hazánkban működő cég problémáit, kéréseit meghallgatva, a kamarák és vállalkozói képviseletek javaslatait figyelembe véve hozta meg azokat a döntéseket a kormány, amelyekkel segítséget kapnak az érintettek ezen időszak átvészeléséhez. Ennek része az is, hogy a Széchenyi-kártya programot koordináló Kavosz Zrt. a járvány kitörését követően szinte azonnal elérhetővé tudta tenni állami támogatással, nulla és nulla százalék közeli kamatokkal speciális krízishitel-konstrukcióit. A számok elképesztőek: 1300 milliárd forint hitelt igényeltek a cégek a válság kezdete óta, tehát láthatóan találkozott a vállalkozói igény a kormányzat által nyújtott lehetőséggel.

– A gazdaság szereplői szinte egybehangzóan a gyors felfutást látják az egyetlen lehetőségnek. Ez mennyire lehet tartós?

– Én is a gyors felfutást látom az egyetlen lehetőségnek, tartós bővülésre ugyanakkor önmagában nincs garancia, azért meg kell dolgozni. Minden válság lehetőség is egyben, és a járvány hatására óriási változások kezdődtek a világban. A globalizáció problémáit kidomborította a vírus terjedése, várhatóan sok meghatározó multinacionális vállalat hozza haza a távol-keleti termelőegységeit, és a lokalizáció lesz az új irány, ami Magyarországnak komoly lehetőség lehet. Mind nemzeti, mind vállalati szinten felértékelődött az önfenntartás képessége, s erősödik a pénzügyi és az energiafüggetlenségre, valamint a nemzeti önellátásra, azaz a szuverenitásra való igény. Fontos a likviditás megtartása és egyben a beruházások élénkítése, valamint a digitális transzformáció, ami együtt kell, hogy járjon a vállalkozók fejében egy mentális transzformációval is.

– Milyen új szemlélet ösztönözheti a fejlesztésre a veszteségek után a cégeket?

– Elkerülhetetlen az elhalasztott beruházások megvalósítása, de nem a korábbi klisészerű újrakezdéssel, hanem komoly dimenzióváltással, ahol a vállalkozások megértik és alkalmazni kezdik a digitalizációt, az automatizációt, a K+F-et és a modernizációt, azaz a digitális transzformációt mint új elemeket, és megkezdik a tudatos munkaerőképzést. Mindezekhez természetesen forrásokra, ösztönzőkre van szükség, egyfajta pénzügyi mixre, amit a TTHPG, azaz a tőke, a támogatások, a hitelek, a pályázatok és a garanciák ötösének ötvözete adhat. Szinte nincs két egyforma vállalkozás, ezért szektoronként, területenként a vállalkozói szükségletek alapján egyedi programokat kell alkotni. Úgy látom, célt értek a válságkezelés pénzügyi hiteleszközei, beleértve a Széchenyi-kártya kríziskonstrukcióit, az NHP+ Hajrát vagy az Eximbank és az MFB krízishiteleit. De ugyanilyen fontos eszköz lehet a válság utáni stabilizálódáshoz a 2021–27-es uniós ciklus pénzeinek előrehozott mielőbbi lehívása.

– A lakosság fogyasztási kedvét, de leginkább az elkölthető pénzét nem emészti fel a válság hatása?

– Erre nehéz válaszolni. Nem egyenletesek a háztartási megtakarítások, de a fogyasztás egészen biztos, hogy lökés­szerű lesz, bár az is tény, hogy egyfajta óvatosság még velünk marad egy ideig. Egyfelől látható, hogy főleg az uniós döntéshozók tanultak a 2008-as válságból, és elengedték az akkori válságra adott megszorítós módszereket, valamint a békeidőkre alkotott, költségvetési hiány leszorítását célzó szabályokat. Ez jó. Az is hasznos, hogy szétterítődnek a válság terhei a szereplőkön az állam, a gazdasági szereplők, a munkavállalók között. Másfelől kifejezetten helyesnek tartom azt a kormányzati gondolkodást, ami nem a segéllyel, hanem a munkaalapú támogatásokkal kezeli a válságot. Ez egy furcsa válság, és a sikeres kezeléséhez senki sem ismeri a pontos receptet, a nagy jóslatok sorra elesnek, nekem pedig meggyőződésem, hogy nincs önmagában csodaszer. Több apró vagy nagyobb gazdasági és pénzügyi elemet kell kombinálni és ezeket tesztelni, amíg ki lehet belőlük alakítani az országra szabott hasznos módszert. Az mára teljesen egyértelmű, hogy felértékelődött a tudás, az innováció, a megújulás képessége, tehát azok az országok és vállalatok, amelyek most a tudásalapú tevékenységekbe invesztálnak, a jelenleg is zajló átalakulás nyertesei lehetnek.