CDU-s hátszéllel vitorlázik Manfred Weber Brüsszelben

Az Európai Néppárt legnagyobb és legjelentősebb pártjának színeiben, a CDU részéről kampányolt Brüsszelben Annegret Kramp-Karrenbauer pártelnök.

Annegret Kramp-Karrenbauer és a néppárti csúcsjelölt. Nemzeti ügy Fotó: Reuters

Az Európai Néppárt legnagyobb és megkérdőjelezhetetlenül legjelentősebb pártjának színeiben, a német Kereszténydemokrata Unió (CDU) részéről kampányolt Brüsszelben Annegret Kramp-Karrenbauer pártelnök.

A CDU még decemberben megválasztott elnöke Manfred Weber csúcsjelöltsége, illetve bizottsági elnöki pozíciója mellett foglalt állást, mondván, hogy a keresztény uniópártok egyetértésben, teljes mellszélességgel támogatják a bajor politikust.

Annegret Kramp-Karrenbauer és a néppárti csúcsjelölt. Nemzeti ügy
Fotó: Reuters

A Handelsblatt német gazdasági lap éppen ebből kiindulva azt firtatta, hogy a csak AKK-ként emlegetett pártelnök sokkal inkább a CDU és a Keresztényszociális Unió (CSU) összefogásában, mintsem Manfred Weber bizottsági elnökségében érdekelt.

Mint írták, feltételezhető, hogy valójában AKK is megkérdőjelezi, hogy a kevéssé karizmatikus Webert kellene Európa trónjára ültetni, ám büszke arra, hogy a nemrég még megosztott CDU és CSU máris (épp AKK elnöksége alatt) talált közös nevezőt a bajor személyében. – Már csak emiatt is békeprojektnek nevezném Európát – utalt Kramp-Karrenbauer a korábbi, főként migrációs nézetkülönbségekre.

A csúcsjelölti rendszer működőképességét – és ezzel együtt Manfred Weber jövőbeli elnökségét – mindenesetre sokan megkérdőjelezik. Az uniós szerződések is hagynak teret némi taktikázásra, ugyanis azzal az – akár tágan is értelmezhető – kikötéssel élnek, hogy a bizottsági elnök jelölésekor figyelembe kell venni az európai választások eredményeit, így elméletileg a legtöbb voksot begyűjtő pártcsalád – borítékolhatóan az Európai Néppárt – delegálhatja a testület első emberét.

Nemrég egyébként Juha Sipila finn miniszterelnök beszélt a Politicónak arról, hogy a tagállami kormány- és államfőket tömörítő Európai Tanácsot bizony nem köti a csúcsjelölti rendszer.

– Úgy gondolom, hogy a demokráciában kompromisszumokat is kell kötnünk – idézte a brüsszeli lap a kormányfőt, aki arról is beszélt: a saját európai pártcsaládjában, a liberálisok berkeiben épp a sokszínűség miatt választanak több személyt a kampány vezetésére. A liberálisok egyébként régóta neheztelnek a néppártra az uniós csúcspozíciók begyűjtése miatt, tette hozzá a Politico.

Mindenesetre árulkodó, hogy az európai sajtóban korábban arról is cikkeztek: maga Jean-Claude Juncker is „nívósabb” utódot szeretne magának, emiatt nem kampányol egyértelműen a szintén néppárti Weber mellett.

Titkos befutóként a szocialista Frans Timmermanst emlegetik: a politikus csúcsjelöltségének esszenciáját az adja, hogy bizottsági első alelnökként, a jogállamiság helyzetére hivatkozva megannyi tagállamot – köztük hazánkat – kényszerít uniós szégyenpadra.

Ezt árnyalva tegnap a Euronews hírportál egy véleménycikkében szakértők úgy fogalmaztak: bizonyított, hogy a jelenlegi csúcsjelöltek egyike sem tudja orvosolni a tagállamokkal szemben fennálló jogállamisági kritikákat.

Példaként épp Manfred Weber és a magyar kormánypártok kapcsolatát, illetve Frans Timmermans Lengyelországgal szemben folytatott egyszemélyes háborúját hozták. Mint fogalmaztak, Emmanuel Macron pedig hiába tetszeleg a herceg fehér lovon szerepben, a francia elnök belpolitikai helyzete miatt nem lehet Európa megmentője.

Felkorbácsolt kedélyek

Felbosszantotta a londoni politikusokat Donald Tusk tegnapi kijelentése, miszerint „a pokolban van egy különleges hely azok számára, akik megfelelő felkészültség nélkül kampányoltak a brexitért”.

A BBC szerint az Európai Tanács elnökének „arrogáns” szavai negatív visszhangra leltek a Westminster brexitpárti soraiban, a brit miniszterelnöki hivatal pedig azzal próbálta csillapítani a kedélyeket: teljes mértékben Tusk belátására bízzák, hogy a szavai megválogatásával segíti-e a helyzetet.

Tusk a Leo Varadkar ír miniszterelnökkel tartott sajtótájékoztatóján beszélt negatív hangnemben az általa amúgy is sokat kritizált brit kilépésről. Helyszíni beszámolók szerint Varadkar a brexitpártiak pokolba kívánását „ A brit sajtó ezért szét fog szedni” mondattal nyugtázta, mire az Európai Tanács elnöke csak nevetett.

Az ír miniszterelnök egy nappal Theresa May előtt érkezett Brüsszelbe, hogy az uniós vezetőkkel kőbe véssék az európai álláspontot, amelynek értelmében a tavaly decemberben elfogadott brexitmegállapodás nem tárgyalható újra. May még a hét elején Belfastban beszélt arról, hogy megpróbál majd jogilag kötelező változtatásokat eszközölni az alku ír tartalék megoldásra vonatkozó részén, hogy azt a londoni parlament számára is elfogadhatóvá tegye.

A britek és az unió közötti egyre feszültebb hangulat bizonyosan nem segíti May ügyét. Tegnap a megállapodás elfogadásának útjába is akadályt gördítő, északír Demokratikus Unionista Párt részéről például úgy kommentálták a tanács elnökének kirohanását: „Pontosan Tusk és a hozzá hasonló arrogáns EU-vezetők azok, akik félelemkeltéssel próbálják megfordítani a brexitnépszavazás eredményét.”