Haladó szellem hagyományokkal

A konzervatívok és a nemzetek feletti progresszívek összecsapásáról fog szólni a huszonegyedik század — véli John Fonte. A washingtoni Hudson Intézet vezető kutatója szerint mélyen gyökerezik a két tábor közötti ideológiai konfliktus, a konzervativizmusnak azonban vannak tartalékai. A követendő példát az Egyesült Államok jelenti, állítja.

„Trump és a brexit esetében is a demokrácia és a bürokrácia ütközik meg egymással” Fotó: Teknős Miklós

– Legutóbb 2017-ben járt Magyarországon, akkor az úgynevezett transznacionális progresszívekről, azaz a nemzetek feletti haladókról tartott előadást. Értelmezése szerint belőlük áll az általában liberálisnak felcímkézett elit, amely valójában már semmilyen liberális értékeket nem képvisel, hanem globális kormányzást akar transznacionális szervezetekkel, semmibe véve a népakaratot. Mi a véleménye ma? Továbbra is a nemzetek felett álló progresszívok irányítják a világot?

– Egyre csökkenő mértékben. Egy kibontakozó konfliktusnak lehetünk szemtanúi, miután visszaszorították a transznacionális progresszívokat. Donald Trump amerikai elnök megválasztása, a visegrádi országokban zajló események, a brazil elnökválasztás vagy a brexit fontos elemei ennek a folyamatnak. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne az ő közösségük lenne továbbra is a legerősebb: a brexitellenes kampány, a kilépés sikeres elhalasztása jó példája annak, hogy továbbra is milyen erőforrások birtokában vannak. De említhetném Trump elnök példáját is, akinek a washingtoni bürokrácián belül is vannak ellenségei. Trump és a brexit esetében is ugyanazt a jelenséget látjuk: a demokrácia és a bürokrácia ütközik meg egymással. Trump washingtoni hivatalnokokkal küzd, a brexitre szavazó britek döntésével is bürokraták helyezkednek szembe. Véleményem szerint ez lesz a XXI. század legfontosabb küzdelme. Évtizedek kellenek ahhoz, hogy eldőljön: a választópolgárok akarata vagy a globális intézményekben ülő, meg nem választott emberek döntése bizonyul-e erősebbnek.

– Egyre több országban jobboldali, konzervatív fordulat megy végbe. Honnan van ereje a transznacionális progresszív ideológiának a befolyása megőrzésére?

– A nyugati intézményekben továbbra is sokak képviselik ezt a nézetet. Mindenekelőtt a tudományos szférában, a felsőoktatásban. Innen ered a rendszer eszmeisége. Az Egyesült Államokban a Harvard, a Yale, Nagy-Britanniában Oxford, Cambridge vagy például Németországban a Humboldt Egyetem kineveli ezt az elitet, amely aztán informális alapon érvényesíti az akaratát a nemzeti és nemzetközi intézményekben. Többségben vannak a médiá­ban és a nemzetközi civil szervezetekben. De fontos megemlíteni az üzleti szférát is: a nagyvállalati szektor, a multinacio­nális cégek vezetői szintén az említett egyetemekről kerülnek ki. Ideológiájuk ereje a felvilágosodás értelmezésében rejlik, a konzervatív és a radikális nézetek közötti konfliktus ide vezethető vissza. Utóbbi a társadalmat két csoportra, elnyomókra és elnyomottakra osztja. Ezt képviselte a marxizmus is, és hiába bukott el, radikális gondolkodása más ideológiákban fennmaradt. Míg kezdetben a munkásosztályt sorolták az elnyomottakhoz, később ezt a szerepet más társadalmi rétegekkel cserélték ki: nők, etnikai és nemi kisebbségek vagy újabban a bevándorlók. Ezt az eszmeiséget használják ki a nemzetek feletti haladók: segítik az elnyomott szerepébe sorolt kisebbségeket úgy, hogy ezzel ártanak az elnyomóknak, a többségi társadalomnak. Utóbbi csoportot jellemzően a keresztény európaiakkal, amerikaiakkal társítják. Velük szemben helyezik el a kisebbségeket, melyekből egy ellenkultúrát alakítanak ki, fenntartva a konfliktust a többségi társadalommal.

„Trump és a brexit esetében is a demokrácia és a bürokrácia ütközik meg egymással”
Fotó: Teknős Miklós

– Globális progresszívokról beszélünk, vagyis egy radikális, haladó szellemű ideológia képviselői­ről. Nem gondolja, hogy befolyásuk alapvetően abból ered, hogy progresszívként mindig egy lépéssel mások előtt járnak?

– Ezzel egyetértek. Ezt az ideológiát a változásra való képessége teszi igazán versenyképessé. Gondoljunk csak bele, hogy számos most zajló vitáról tíz-húsz évvel ezelőtt aligha hallottunk. Például a transzneműek jogairól kiélezett vita zajlik az Egyesült Államokban. Arról, hogy milyen nyilvános mosdót használhatnak. Ez nagyon érdekes, hiszen valójában a társadalomnak csak egy nagyon csekély részét érinti a kérdés, mégis ezzel foglalkozik a törvényhozás és a média. Ezáltal az üzleti világnak és legutóbb például a sportnak is reagálnia kellett a változásokra. Vajon milyen konfliktusokkal kell számolnunk mondjuk húsz év múlva?

– Hogyan kell reagálnia erre a jobboldalnak, az ezt ellenzőknek?

– Vissza kell utasítani a vitát. Azt kell mondani, hogy ez nevetséges, ebben nem vagyok partner. Ez a konfliktus is visszavezethető egy filozófiai vitára, amelyben a konzervatívoknak vannak érvei. A konzervativizmus bizonyos értékek állandóságában hisz, és elutasítja, hogy maga az emberi természet folyamatosan változik. A fejlődést, a haladást a konzervativizmus nem kérdőjelezi meg – ezzel csak a radikálisok, a transznacionális progresszívok vádolják.

– A filozófiai vita szintjén ezek az érvek megállhatják a helyüket, de hogyan ültethető át mindez a gyakorlatba? Világunk a változásról szól: fejlődik a technológia, a kommunikáció. Ebben a környezetben pedig az diktálja a trendeket, aki radikálisan, progresszívan gondolkodik. Nem gondolja, hogy a konzervatívok így mindig csak a második helyre szorulnak?

– Európában lehet, de az Egyesült Államokban számos ellenpéldát látunk. Thomas Edison vagy Henry Ford igazi progresszív konzervatívok voltak, a politika világából pedig példaként említhetjük Ronald Reagant. Mielőtt republikánus elnök lett volna, a General Electric szóvivője volt, és a nevéhez fűződik a híressé vált szlogen: „A haladás a legfontosabb termékünk.” De ott van a Barack Obama politikáját kritizáló kezdeményezés, a Tea Party is, s a kommunikációban is vannak konzervatív innovációk. Ilyen a talkrádió műfaja, ami a mai napig nagyon népszerű, de az internet csatornáit is eredményesen használják. Amerikában nagy hagyománya van a konzervatív progressziónak.