Névleg sem integrálódik a muszlim

Kijózanító számok kerültek napvilágra: a keresztényeknél sokkal jobb demográfiai mutatókkal rendelkező arab-muzulmán családoktól teljesen idegen a francia keresztnévadás. Bő száz éve még minden nyolcadik francia kislányt Marie-nak hívtak, ma már csak ezerből hármat.

Ha a kis Mohamed felnő, gyermekeit nagy valószínűséggel Mohamednek vagy Fatimának hívják majd Fotó: Vincent Kessler Forrás: Reuters

A jövő van megírva ezekben a számokban – fogalmaz a párizsi Le Figaro csütörtöki számában Éric Zemmour francia közíró egy most megjelent könyv kapcsán. Jérome Fourquet szociológus Francia szigetcsoport című munkájából az derül ki: miközben a Franciaországban született ázsiaiaknak (akiken általában indokínaiakat, távol-keletie-ket értenek) 75 százalékban francia vezetéknevet adnak a szüleik, az arab-muszlim vezetéknevet viselők 95 százalékban arab-muszlim keresztnevet kapnak.

Míg továbbá a 67 milliós országban mintegy tíz százalékra, 6-7 millió főre teszik az iszlám hitűek arányát, a népesedési hangsúlyeltolódásokat jelzi, hogy az újszülöttek 18,6 százalékban muszlim nevet kapnak. Zemmour is megjegyzi, számos lakókörnyéken, így külvárosokban, egész Párizs környéki megyékben, de középvárosokban is az ötven százalékot meghaladhatja ez az arány: elsősorban e helyeken születnek Mohamedek, Rachidok, Fatimák. A „párhuzamos társadalmakat” Boualem Sansal algériai író „szárba szökkenő iszlám köztársaságoknak” nevezte.

Mindehhez képest az 1900 körüli leggyakoribb leánynevet, a Marie-t, aminek akkor minden nyolcadik kislányt elneveztek, ma már csak minden ezer újszülöttből háromnak adják. A prímet jelenleg a lányoknál az Emma és a Louise, a fiúknál a Gabriel és a Louis viszi. A név számít: felmérések is igazolják, hogy ha ugyanarra az álláshirdetésre elküldik ugyanazt az önéletrajzot, de az egyiket franciásan csengő névvel és sikkes lakónegyedből, míg a másikat arab névvel és külvárosi környékről, akkor az előbbire kedvezőbb válaszok érkeznek. (Vagy egyáltalán: érkeznek válaszok…)

Ha a kis Mohamed felnő, gyermekeit nagy valószínűséggel Mohamednek vagy Fatimának hívják majd
Fotó: Reuters

Muzulmán KANCELLÁR

Még saját pártján belül is komoly felzúdulást váltott ki a vezető német kormánypárt, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) Bundestag-frakcióvezetőjének nyilatkozata. Ralph Brinkhaus egy felekezeti hírügynökségnek azt mondta, elképzelhetőnek tartja, hogy 2030-ra a CDU állította kancellár muszlim hitű legyen. – Miért ne, ha jó politikus, valamint képviseli értékeinket és politikai szemléletünket? – fogalmazott. Akadt olyan párttársa, aki el sem hitte, hogy Brinkhaus ezt nyilatkozta, míg Alexander Mitsch, a CDU konzervatív platformjának, az Értékuniónak a vezetője szerint a frakcióvezető „szerencsétlen szalagcímmel rukkolt elő”. Wolfgang Bosbach, a kereszténydemokraták belügyi illetékese úgy vélte, a muszlim kancellár „elméletileg elképzelhető, de a gyakorlatban nagyon valószínűtlen”. A 83 milliós Németországban egyébként négy- és nyolcmillió közé teszik a muszlimok számát; jelentős részük török, illetve kurd származású. Tavaly Hessenben az apai ágon jemeni muszlim Tarek Al-Wazir közel állt ahhoz, hogy tartományi kormányfő legyen, de ez végül nem sikerült a Zöldek politikusának.

Az elmúlt évek egyik sikerkönyve – és rémisztő negatív utópiája – volt Franciaországban Michel Houellebecq Goncourt-díjas író magyarul Behódolás címmel megjelent fikciója, amely abból indul ki: 2022-re a politikai iszlám átveszi Párizsban a hatalmat. Annak is betudhatóan, hogy a franciaországi muszlimok az egyébként is sűrűbben lakott országrészeket lakják, számos francia túlbecsüli a számukat, amikor arról kérdezik, mennyien lehetnek szerinte összesen. Az Ipsos Mori korábbi felmérése szerint 31 százalékra, azaz több mint háromszorosra saccolják az arányukat. De a Pew kutatóintézet szerint további bevándorlás nélkül is lehetséges, hogy 2050-re a muszlimok aránya 13 millió főre, azaz mintegy 18 százalékra növekedjék.

A főleg külvárosi erőszak növekedéséért a franciák felelőssé teszik az elsősorban az egykori észak-afrikai gyarmataikról származó muszlimokat, ahogyan az antiszemitizmus erősödéséért is. A muszlimok tízszer annyian élnek az országban, mint a mintegy 600 ezres közösséget alkotó zsidók, akik viszont az antiszemita indíttatású, egyes esetekben gyilkosságig fajuló erőszak és a mindennapossá vált megfélemlítés elől ezrével vándorolnak ki Izraelbe.

Antoine Menusier a minap megjelent művében, A nem kívánatosak könyvében írja meg a franciaországi arabok történetét, úgy vélve, foglalkozniuk kell az antiszemitizmus a körükben jelentkező problémájával, ugyanakkor nem az övék a zsidóellenesség monopóliuma. Tavalyra egy év alatt a háromnegyedével nőtt az antiszemita megnyilvánulások aránya Franciaországban, de a tavaly ősszel kibontakozott sárgamellényes mozgalom szélsőségeseit is ludasnak tartják ebben.

MOHAMEDEK A CSECSEMŐOSZTÁLYON

A Mohamed minden változatát beleszámolva ez a név volt 2017-ben az újszülött fiúknak legtöbbször adott név Belgiumban, írta a Breitbart jobboldali híroldal a friss statisztikák alapján. (A franciáknál csak 29.) A statisztikák ugyanakkor megtévesztőek lehetnek – hívják fel a figyelmet portálok. Így például a hivatalos belga lista élén a Liam név áll, a Mohamed pedig csak a tizedik, de a névváltozatokkal együtt – Mohammed, Muhammed, Muhammad, stb. – már lekörözi a Liamot. Brüsszelben a Mohamed önmagában is a második, névváltozataival együtt pedig messze a legnépszerűbb. A belga fővárost több mint egynegyed részben muszlimok lakják, egyes kerületekben, mint Saint-Josse-ten-Node, a lakosság fele iszlám hitű. Ugyancsak a Mohamed lett az utóbbi években a legkedveltebb név Angliában és Hollandiában, valamint Bécsben is. Magyarországon, ahol továbbra is a László és a Mária a két nemnek adott leggyakoribb keresztnév, ma már a Bencét és a Hannát adják a leggyakrabban az újszülötteknek, miközben a Mohamed nem szerepel az első százban.