A spanyol nemzet egysége a tét

Az elmúlt hónapokban egyszer a jobb-, máskor pedig a baloldal felé billent a mérleg, ám jelenleg egyik pártszövetségnek sincs meg a megfelelő többsége ahhoz, hogy kormányt alakítson.

Pedro Sánchez kormányfő posztere Madridban. Fej fej mellett halad a bal- és a jobboldal Fotó: Eloy Alonso Forrás: Reuters

– Nacionalisták vagyunk, nacionalisták vagyunk! – kiabálja egy csoport tüntető a madridi parlament épülete előtt. „Nyugdíjasmozgalom” – hirdetik a tábláik, és az összegyűlt tömeg máris újabb szlogent kezd skandálni egy meganfonba beszélő férfi irányítása szerint. – Mindig van valami tüntetés, már nem is tudom követni – mondja María. A fiatal nő idegenvezetőként dolgozik. – Pedig ők jól élnek – int a nyugdíjasok felé. – Inkább a fiataloknak van nehezebb dolguk Spanyolországban – teszi hozzá.

Bár az országot súlyosan érintette a gazdasági válság, magas munkanélküliséget hagyva maga után, mára ez már a múlté. Madridban az emberek láthatóan jól élnek, pörögnek a jóléti szolgáltatások, a bárok és éttermek tömve vannak vendégekkel, a szülők pedig harminceurós (tízezer forintos) különórákra hurcolják csemetéi­ket. Noha a spanyoloknak szokatlanul hideg a mostani időjárás, az élet nem áll meg – igaz ez Madrid belvárosára is.

Egy kirakat mögött egy csoport nő üldögél hatalmas asztal körül. Borozgatnak. Nem sokkal arrébb arany- és bordó színben pompázó borbélyműhelyben szépülnek a szakállas férfiak, egy sarokkal távolabb pedig kiállításmegnyitó zajlik, kissé dekadens festményekkel: nőnek öltözött férfiak illegetik magukat. Gyermeküket kézen fogva vonszoló csadoros nők és a tereken estefelé megjelenő fekete bőrű férfiak csoportja árulkodik viszont arról, hogy a bevándorlás jelen van az országban. A spanyolokat ez láthatóan nem zavarja, ugyanúgy élik tovább az életüket – mindent kényelmesen, tíz perc késéssel kezdve.

Nincs könnyű dolguk a spanyol politikusoknak, hogy maguk mellé állítsák a polgárokat. Az április 28-i előre hozott választások előtti kampány hivatalosan most kezdődött meg. A pártok vezetői diadalittasan jelentek meg éjféli pártrendezvényeiken, mindenki a saját stílusában fejezve ki magát. – A szocialisták győzni fognak! – kiabálta Pedro Sánchez miniszterelnök lobogó zászlók erdeje között, míg legnagyobb ellenfele, Pablo Casado, a jobboldali Néppárt kormányfőjelöltje szívhez szóló beszédben fordult kampányeseményének hallgatóságához; ­szavait könny­be lábadt női szemek kísértek. A Podemos (Képesek vagyunk rá) liberális párt elnöke, Pablo Iglesias egy hosszú hengerrel parádézva ragasztott plakátokat, míg a jobbközép Polgárok (Ciudadanos) fiatal vezetője, Albert Rivera higgadt hangvételben magyarázta céljait gyér hallgatóságának.

A választások a bal- és a jobboldalnak az utolsó megméretést jelentik Európában a májusi uniós választások előtt. A paletta rendkívül színes: az elmúlt hónapokban egyszer a jobb-, máskor pedig a baloldal felé billent a mérleg, ám jelenleg egyik pártszövetségnek sincs meg a megfelelő többsége ahhoz, hogy kormányt alakítson. A legfrissebb felmérések azt sejtetik, hogy a balol­dali tömörülés megszerezheti a többséget, ám mivel még mindig 41 százalék körül van a bizonytalan szavazók aránya, bármi megtörténhet a választásokon – állítják szakértők. – Két döntő vita folyik most Spanyolországban. Az egyik Katalónia kérdése, a másik pedig egy ideológiai diskurzus, amely szinte az egész életről folyik – mondja Ignacio Camacho politikai elemző-újságíró.

Pedro Sánchez kormányfő posztere Madridban. Fej fej mellett halad a bal- és a jobboldal
Fotó: Reuters

– Hogy az eutanázia vagy az abortusz kérdése alapján szavaznának az emberek? Azt nem hiszem. Az ideológiai háború úgymond a csomag része, viszont nem döntő tényező – teszi hozzá. Szerinte a katalánkérdés határozza meg leginkább a kampányt: erről mindenkinek van véleménye. Persze a diskurzus a közéletben leegyszerűsítve zajlik, hiszen a különféle jogi eljárásokat tekintve a lakosság már rég elvesztette a fonalat.

– Az igazi kérdése ennek a választásnak az, hogy a baloldalnak szüksége lesz-e a függetlenségi pártok támogatására. Az biztos, hogy a szocialistákkal szövetkezik majd a Podemos, de ez nem biztos, hogy elég lesz – mondja. Az elemző szerint senki nem vitatja, hogy az alkotmány értelmében nem lehet népszavazást tartani az elszakadásról. – A szocialisták gyakorlatilag félmegoldást ígérnek. Szélesebb körű önrendelkezést adnának Katalóniának, de ennél többet nem. Közelebb engednék őket az ajtóhoz, de nem engednék kilépni. Kérdés, hogy ezzel mennyien érik majd be a katalánok közül – emeli ki Camacho.

Elmondja, a szocialisták szavazóinak többsége nem akar katalán függetlenséget, de végeredményben nem ez a kérdés lesz a döntő. Szerinte a spanyolok valójában ideoló­giai identitás alapján szavaznak, de nem azért, hogy a kedvelt pártjuk nyerjen, hanem azért, hogy a másik fél veszítsen. „Ha nem szavazol, visszatér a jobboldal!” – hirdeti a Podemos, míg a jobboldal nyílt célja, hogy eltávolítsa Pedro Sánchezt a hatalomból.

Maga a választási rendszer is érdekes helyzetet teremhet, mivel a győztes mindent visz elven működik. Előfordulhat, hogy a jobboldal több szavazatot szerez, de mivel három pártról van szó az ő oldalukon, megoszlanak a szavazatok, így kevesebb parlamenti helyet szerezhetnek a baloldalnál. Az El País napilap elemzése szerint a szocialisták nyílt célja az „oszd meg és uralkodj” elvének alkalmazása. Ezért történhetett meg, hogy Sánchez maga is kiállt amellett, hogy a választás előtt esedékes kormányfőjelölti vitán a szélsőjobboldali-populista pártként számontartott Vox vezetője is részt vegyen. Sokan ugyanis attól félnek, hogy megeshet az, ami a közelmúltban Andalúzia tartományi választásán történt: a Vox nem vett részt a hivatalos vitában, de mindenki róla beszélt – majd megnyerte a választást.

Elemzők szerint a sokszor neonácinak és rasszistának is bélyegzett Vox meglepetést hozhat, az utóbbi hónapokban már így is jelentősen megnőtt a támogatottsága. Ez egyébként az egyetlen párt Spanyolországban, amely problémának látja a bevándorlást, és nyíltan beszél is erről. A spanyolok többsége láthatóan elutasítja, hogy a bevándorlás problémát jelent, csak a migrációnak jobban kitett déli területeken kezdtek felerősödni ezek a hangok. Az ideológiai vitának azonban ez is része: Sáncheznek tavaly nyáron, a beiktatása után az volt az első intézkedése, hogy befogadott egy olaszok által elutasított migránshajót. Emellett ígéretet tett arra is, hogy eltávolítja a marokkói határnál emelt falról a szögesdrótot. – Mindez csak gesztus Euró­pának. A katalán vita is a mítoszokról szól. Arról, hogy ki miben hisz, kinek mennyire fontos az együttélés, a nemzet egysége Spanyolországban – mondja Ignacio Camacho.