Számos tudós egyetért abban, hogy nincs élet a Marson. Ez nagy csapás azoknak, akik úgy vélik, hogy még mindig létezhet élet ott, de ez a megállapítás nem jelenti a földön kívüli élet keresésének a végét. A szakembereket továbbra is érdekli, hogy például a Marsnak volt-e olyan területe, időszaka, ahol és amikor kialakulhatott a legegyszerűbb élőlények közé sorolt mikrobák létezésére alkalmas környezet.
„Aki a földön kívüli élet nyomait keresi, arra tesz fel mindent, hogy perdöntő bizonyítékot talál. Lehet ez speciális szerves anyag, különleges forma, ami baktérium jelenlétére utal. A mi munkánk ettől teljesen eltérő megközelítésen alapul. Sok szálon futó, új tudományos módszertan alapján dolgoztunk” – foglalta össze az előzményeket Polgári Márta geológus, az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Földtani és Geokémiai Intézetének tudományos tanácsadója, az Eszterházy Károly Egyetem kutatóprofesszora.
Az ALH–77005 néven ismert marsi meteoritra az Antarktisz Allan-hegységében bukkantak japán kutatók 1977-ben. A magyarok ennek a belsejéből készült vékonycsiszolatban találtak mikrobiális szövetű ásványosodott szerves anyagot. Különféle bakteriális mikroszöveti formákat azonosítottak, amelyeket mikrobiális tevékenységre utaló ásványok és azokba csapdázódott szerves anyagok építettek fel, ami arra utal, hogy egyszer létezett élet a Marson. A magyar kutatók nemcsak a 175 millió éves marsi meteoritban, hanem négy, a kisbolygóövből származó 4,5 milliárd éves meteorit vizsgálata során szintén kezdetleges életre utaló maradványok jelenlétét igazolták. Ez felveti annak lehetőségét, hogy a csillagközi térből érkezhettek baktériumok (alvóbaktérium-spórák) a Naprendszerbe, majd megfelelő körülmények esetén aktivizálódhattak.
A meghökkentő következtetés komplex megközelítés eredménye, aminek előzménye a földi mangán- és vasércekben meglévő baktériummaradványok kimutatása volt. Ezt az eljárást alkalmazták a meteoritokra. A módszer lényege, hogy a kőzetet kőzetmikroszkóppal ezerszeres nagyítással vizsgálták, feltárva a minták mikroszövetét – milyen formák alkotják azt. Kétféle spektroszkópiával határozták meg ásványi- és szervesanyag-összetételüket roncsolásmentes technikával, ami megannyi alapvető adattal szolgált.