– Mindent meg fogunk tenni, hogy társadalmunkban senkit ne érjen többé hátrányos megkülönböztetés sem betegség, sem fogyatékosság miatt – e szavak kíséretében kért tegnap bocsánatot Abe Sindzó japán miniszterelnök attól a mintegy 25 ezer embertől, akiket egy évtizedekig érvényben lévő politika értelmében betegségük vagy fogyatékosságuk miatt sterilizációnak vetettek alá, hogy ne születhessenek utódaik. Sokukon egyszerűen csak végrehajtották a beavatkozást, míg másokra nyomást gyakoroltak, hogy beleegyező nyilatkozatot írjanak alá a műtétek és a sugárkezelések előtt. Sokan már nem élnek azok közül, akiket az eugenika, azaz a „fajnemesítés” jegyében 1948 és 1996 között megfosztottak a gyermekáldástól, a többiek pedig zömükben már idősek. Ezért is vált különösen aktuálissá Japánban a kényszersterilizáltak kárpótlása, amire a tokiói parlament mostani döntése értelmében fejenként 3,2 millió jen, azaz nyolcmillió forint egyszeri jóvátételt fogadtak el. Ugyanakkor jelenleg is folyamatban vannak kárpótlási perek, és egyes felperesek jelezték, keveslik a megszavazott kártérítést, és az összeg tízszeresét követelik. Az örökletes betegségük miatt művi terhességmegszakításra rávett hatvanezer japán nő – köztük tízezer leprás beteg – kártalanítását a mostani jóvátételi törvény nem tartalmazza. A leprások elkülönítéséért pedig, amelynek gyakorlatát szintén két évtizede számolták fel, a japán kormány már korábban bocsánatot kért – jelentették hírügynökségek.
Japán korántsem a világ egyetlen demokráciája, amely kénytelen szembenézni a kényszersterilizációval. Európában a náci eugenika nyomán, miután a hitleri Németországban több százezer embert vetettek alá kényszersterilizációnak, 1945 óta jobbára tabuvá vált ez a gyakorlat, de nem mindenütt. Svédországban – ahol 1921-ben elsőként állítottak fel fajbiológiai intézetet – egészen az 1960-as évekig sterilizáltak a faji tisztaság jegyében 63 ezer embert, 90 százalékban nőket. Voltak, akiket már kamaszkorukban megfosztottak a lehetőségtől, hogy gyermekük lehessen, és erre adott esetben azt is elegendő indoknak találták, ha valaki rövidlátó volt. A sterilizációt lehetővé tevő svéd törvényt 1976-ban törölték el, kártérítést pedig az ezredfordulón fizettek az áldozatoknak. Más vezető európai demokráciákban, így Norvégiában, Dániában vagy Svájcban is folytattak hasonló gyakorlatot.
