Törmelék a halak kopoltyújában

Egyre több lelet bizonyítja, hogy a 66 millió évvel ezelőtt becsapódó aszteroida pusztította el az akkori élet jelentős részét.

Robert DePalma a kőzápor egyik áldozatát bontja ki Fotó: ROBERT DEPALMA

Egyre több lelet bizonyítja, hogy a 66 millió évvel ezelőtt becsapódó aszteroida pusztította el az akkori élet jelentős részét. Az egyesült államokbeli Észak-Dakotában halak és fák fosszíliáit a katasztrófa nyomaira utaló környezetben találták meg – jelent meg a PNAS folyóiratban.

A Kansasi Egyetem munkatársai szerint a Tanis nevű helyen talált leletek egy elképesztő pillanat emlékei – az óriási aszteroida becsapódása után legfeljebb néhány órával történteket őrizte meg. Amikor a 10-12 kilométer átmérőjű objektum a manapság Mexikói-öbölként emlegetett térségbe csapódott, sok-sok millió tonna szikla megolvadt és elpárolgott, majd gyorsan megszilárdulva minden irányba, több ezer kilométer távolságra szétszóródott. A tanisi maradványok az apró, üvegszerű darabok visszahullását rögzítette. A törmelék nemcsak a halak kopoltyújába ágyazódott be, hanem a közvetlen közelben talált fák borostyánjából is előkerültek a darabkák. (A tanisi fosszíliák között több új halfajt is felfedeztek.) A geokémikusok szerint egyértelmű, hogy az apró kövek az aszteroidabecsapódásból származnak – 65,76 millió évvel ezelőtt keletkeztek, ami szinte megegyezik a katasztrófa korábban jósolt idejével.

Robert DePalma a kőzápor egyik áldozatát bontja ki

A tudósok szerint az élőlények pusztulásában a kőzápor mellett egy hatalmas áradat is szerepet játszott. Az aszteroida becsapódását szökőár követte, de ahhoz, hogy ez elérje a háromezer kilométerre fekvő térséget, legalább tizenhét órán át kellett volna robognia. Az a valószínűbb, hogy a becsapódás által kiváltott szeizmikus hullám – 10-11-es erősségű földrengéshez hasonlíthatott – tíz perccel később lokális szökőárat okozott. „Édesvízi halak, szárazföldi gerincesek, fák, bokrok, ammoniteszek és más tengeri lények pusztultak el ezen a helyen” – idézte a BBC Robert DePalmát, a cikk vezető szerzőjét, aki szerint a Föld történetének egyik legjelentősebb hatású eseményét értjük meg lépésről lépésre.

A mai Mexikói-öböl területén lévő becsapódási terület, a Chicxulub-kráter földi léptékkel meglehetősen gyorsan kiheverte a katasztrófát. Noha az ütközés hatására a növény- és állatfajok 75 százaléka, így a dinoszauruszok is kipusztultak, a megmaradt élőlények nagyjából harmincezer évvel később ismét megjelentek a környéken.