Vérükben van már a voksolás

Belgiumban 1989 óta törvény kötelezi a belgákat a voksoláson való részvételre. Akár tíz­eurós bírságot is kaphat, aki elmulaszt szavazni.

Charles Michel kormányfő a szavazókörből távozóban. Aki nem járul az urnákhoz, megbírságolhatják Fotó: Reuters

Belgiumban 2014-ben mintegy kilencvenszázalékos volt a választási részvétel az európai parlamenti voksoláson. Azt hihetnénk, hogy Európa fővárosában ez elvárható adat, ugyanakkor a teljes képhez tartozik, hogy 1989 óta törvény kötelezi a belgákat a voksoláson való részvételre. Pontosabban nem kötelező élni a szavazati joggal, viszont aki megfelelő indoklás nélkül elmulaszt megjelenni a választásra kijelölt szavazóhelyiségben, akár tíz­eurós bírságot is kaphat. A második elpocsékolt választásnál pedig már 25 eurós büntetésnél járunk, és aki 15 éven belül négyszer sem él az állampolgársággal járó kötelezettséggel, azt kockáztatja, hogy tíz évig nem is kerülhet a neve a választói névjegyzékbe.

Bár a tízeurós – valamivel több mint háromezer forintos – bírság nem hatalmas összeg, nem a jogszabályi környezet motiválja a belgákat a választáson való részvételre.

– Sosem hallottam arról, hogy valakit is megbüntettek volna, mert nem adja le a voksát – vélekedett a 28 éves, belga fővárosban élő Lisa, aki épp szavazatának leadása után nyilatkozott lapunknak a brüsszeli Cinquantenaire park közelében.

Charles Michel kormányfő a szavazókörből távozóban. Aki nem járul az urnákhoz, megbírságolhatják
Fotó: Reuters

Utóbbit azért fontos kiemelni, mert a voksolás szép időt hozott az általában szürke városba, így már a délelőtti órákban kocogó és piknikező euró­paiak töltötték meg a parkot. Attól azonban nem kell tartanunk, hogy a brüssze­liek a napsütéses semmitevést választanák a maratoni voksolás helyett. Euró­pa szívében ugyanis hosszú hónapok óta egymást érik a választáshoz kapcsolódó programok: nemcsak az uniós intézmények gondoskodtak róla, hogy minél több információ birtokában és biztosan szavazzanak az itt élők, hanem az itt működő, az európai buborékhoz kapcsolódó valamennyi más szervezet is. A választási hétvége pedig épp egy dzsesszfesztivállal esett egy időbe Brüsszelben; ennek programjain íratlan szabály volt, hogy a magára adó uniós polgár EU-zászlóval a kezében jelenjen meg.

– Számomra a klímakérdés a meghatározó idén, így a zöldekre adtam a voksomat. A barátaim többsége is így szavaz – fejtegette Lisa, aki az Európai Parlamenttől kapott This time I’m voting (Ezúttal szavazok) feliratú matricát is megmutatja a táskáján. Mint mondja, ízig-vérig belga szülei esetében sem kérdés, hogy részt vesznek a szavazáson, ám őket egészen más kérdések foglalkoztatják. – Északabbra, Flandriában élnek, és úgy tudom, elsősorban gazdasági megfontolásból fognak valamelyik nacionalista pártra szavazni – mondja.

Míg a tagállamok zömében csak euró­pai szintű voksolást tartanak, Belgiumban – a királyság bonyolult berendezkedéséből is fakadóan – a szövetségi és regionális parlamentek összetételéről is döntöttek tegnap.

A belga helyzet súlyát kitűnően szemlélteti, hogy a nyelvi és kulturális különbségek nyomán a 2010-es voksolást követően 541 napig tartott a kormányalakítási folyamat. (Európában ennél „rosszabb” mérlege jelenleg csak Észak-Írországnak van. Belfastban gyakorlatilag 2017 januárja óta nincs végrehajtó hatalom, ám a Guinness-rekordok adatbázisába mégsem lehet felvinni az eredményt, mert a londoni parlamentben jelenleg is tart az északírekre vonatkozó jogalkotás – a szerk.)

Tehát míg a kontinens java az Európai Parlament leendő összetételével lesz elfoglalva, Brüsszelben a belga szövetségi parlament soraiban kialakuló erőviszonyok is fejtörést jelentenek majd. Az északi Flandriában a jobboldali, konzervatív és nacionalista pártok az erősek, a déli Vallóniában pedig a szocialista és a liberális erők lehetnek a befutók. Közben Brüsszel régió – kozmopolita fellegvárként – a zöldmozgalom fejére teheti a koronát. – Nagyon régóta terítéken van a flamand–vallon kérdés, de megtanultunk együtt élni vele. Engem legalábbis nem foglalkoztat ez az ügy – válaszolja felvetésünkre Lisa.

Az RTBF belga közszolgálati televízió egyébként éppen a napokban tudósított arról, hogy Brüsszelben jelenleg nem vesznek fel újabb tűzoltókat, ugyanis lejárt egy keretmegállapodás, amelynek a segítségével ki tudták számolni, hogy mennyi francia, illetve flamand nyelvű lánglovagra van szükség.