Míg a tagállamok zömében csak európai szintű voksolást tartanak, Belgiumban – a királyság bonyolult berendezkedéséből is fakadóan – a szövetségi és regionális parlamentek összetételéről is döntöttek tegnap.
A belga helyzet súlyát kitűnően szemlélteti, hogy a nyelvi és kulturális különbségek nyomán a 2010-es voksolást követően 541 napig tartott a kormányalakítási folyamat. (Európában ennél „rosszabb” mérlege jelenleg csak Észak-Írországnak van. Belfastban gyakorlatilag 2017 januárja óta nincs végrehajtó hatalom, ám a Guinness-rekordok adatbázisába mégsem lehet felvinni az eredményt, mert a londoni parlamentben jelenleg is tart az északírekre vonatkozó jogalkotás – a szerk.)
Tehát míg a kontinens java az Európai Parlament leendő összetételével lesz elfoglalva, Brüsszelben a belga szövetségi parlament soraiban kialakuló erőviszonyok is fejtörést jelentenek majd. Az északi Flandriában a jobboldali, konzervatív és nacionalista pártok az erősek, a déli Vallóniában pedig a szocialista és a liberális erők lehetnek a befutók. Közben Brüsszel régió – kozmopolita fellegvárként – a zöldmozgalom fejére teheti a koronát. – Nagyon régóta terítéken van a flamand–vallon kérdés, de megtanultunk együtt élni vele. Engem legalábbis nem foglalkoztat ez az ügy – válaszolja felvetésünkre Lisa.
Az RTBF belga közszolgálati televízió egyébként éppen a napokban tudósított arról, hogy Brüsszelben jelenleg nem vesznek fel újabb tűzoltókat, ugyanis lejárt egy keretmegállapodás, amelynek a segítségével ki tudták számolni, hogy mennyi francia, illetve flamand nyelvű lánglovagra van szükség.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!