A Kereszténydemokrata Unió (CDU), a testvérpárt bajor Keresztényszociális Unió (CSU) és a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) parlamenti szakpolitikusai a sajtó és az ellenzéki pártok meglepetésére évek óta tartó vitákat zártak le, megnyitva az utat Németország első önálló bevándorlási törvénye és egy sor menekültügyi szigorítás elfogadása előtt.
A közös cél a legális és az illegális migráció szigorú szétválasztása egymástól, és annak biztosítása, hogy a lehető leghamarabb elhagyják az országot a maradásra nem jogosult külföldiek – emelte ki Thorsten Frei CDU-s képviselő.
Hozzátette: a kormánypártok a megegyezéssel azt is megmutatják, hogy a koalíció cselekvőképes, és ki tud dolgozni kompromisszumokat, kölcsönös engedményeken alapuló megállapodásokat.
A Bundestagban pénteken elfogadandó reformok menekültügyi része elsősorban a távozásra kötelezett menedékkérőkre vonatkozik, és szélesíti a hatóságok jogait, lehetőségeit. A hosszú vitákat váratlanul lezáró megállapodás alapján szerepel a csomagban például az, hogy a kitoloncolásra jelölt elutasított menedékkérőért érkező rendőrök nem csupán kopoghatnak, csöngethetnek az illető lakásánál, hanem külön engedély nélkül behatolhatnak az ingatlanba és átkutathatják.
A kormánypártok megegyeztek abban is, hogy a férőhelyek hiánya miatt átmenetileg büntetés-végrehajtási intézményekben is elhelyezhetnek kitoloncolási őrizetbe vett embereket, felfüggesztve azt az alapelvet, hogy nem lehet fegyházban, börtönben elhelyezni olyan személyeket, akiket nem bűncselekmény, hanem tervezett kitoloncolás miatt fosztanak meg a mozgás szabadságától.
Bevezetik azt is, hogy a kitoloncolások tervezett időpontja szolgálati titoknak minősülő adat, így büntetőeljárás alá vonható, aki figyelmeztet kitoloncolásra jelölt embereket a hatósági művelet közelgő kezdetére.
A reform másik fő eleme az úgynevezett harmadik – Európai Unión kívüli – országokból származó képzett munkavállalók bevándorlását szabályozó törvény. Ennek alapgondolata, hogy a munkaerő utánpótlásában elsősorban a hazai forrásokra és az EU-s társországokból beáramló munkavállalókra kell támaszkodni, de előre látható, hogy ez nem lesz elég a vállalati igények kielégítéséhez, ezért kereteket kell alkotni a harmadik országokból származó képzett munkavállalók irányított és rendezett bevándorlásához.