Abban a korban élünk, amikor a túl sok katasztrófafilmet látott környezetvédelmi aktivisták világvégével riogatnak és még csoda, hogy nem fenyegetik karóba húzással azokat, akik nem szelektíven gyűjtik a hulladékot. Nem gondolnánk, hogy lehetséges, de mégis van, aki még rajtuk is túltesz: a radikális baloldali állatvédők és fő szervezetük, a PETA.
A PETA (People for the Ethical Treatment of Animals, magyarul Emberek Az Állatokkal Való Etikus Bánásmódért) 1981-ben alakult szélsőbaloldali, radikális állatvédő szervezet, amely leginkább provokatív kampányaival, oktatóanyagaival és tüntetéseivel szerzett magának hírnevet. Ilyen volt, amikor 2005-ben a zsidók nácik általi tömeges kivégzéséhez hasonlították a húsfogyasztást és a kóser vágóhidakat a „holokauszt a tányérodon” kampánnyal, amelyért végül bocsánatkérésre kényszerültek.
A PETA célja nem egyszerűen az állatok jogainak védelme, hanem az állatok teljes mértékű „felszabadítása”, amely azt jelenti az ő olvasatukban, hogy betiltanák a húsfogyasztást, a tejtermékeket, a vadászatot, halászatot és horgászatot, a cirkuszokat, az akváriumokat és még a házi kedvencek tartását is. Látható, milyen radikális nézeteket vallanak, ám míg az állatok és rovarok jólétéért aggódnak, nem szólalnak fel a meg nem született magzatok védelmében.
A PETA úgy véli, valójában az emberek is csak állatok, ezért a „nem ember állatoknak” azonos jogokat követelnek. Bár már korábban is elítélték a horgászatot, nemrégiben felszólítottak minden horgászt, hogy térjenek át a vegán életmódra és ne űzzék ezt a „kegyetlen sportot”. De itt nem egyszerűen sportról van szó: sok helyen a világon a halászat jelenti embereknek a mindennapi megélhetést, nem mindenhol egy kedvtelésből folytatott hobbiról van szó. A halfogyasztás és a vízből való táplálékszerzés az emberiséggel egyidős, amit régészeti leletek és barlangrajzok is bizonyítanak. Vajon a fennmaradásért az elemekkel küzdő őseinkben is felmerült, hogy éreznek-e a halak fájdalmat, vagy helyes-e elfogyasztani őket?
