Az Egyesült Királyság és az EU tavaly novemberben állapodott meg a kiválás feltételeiről, de az egyezséget a londoni parlament három alkalommal is elutasította. Az egyezség legvitatottabb pontja az ír-északír határ kérdése: a brit kiválás után ez lesz az EU külső határa, és miután a britek az egységes piacból és a vámunióból is kilépnek, a jelenleg fizikai formájában nem létező határon ellenőrzésre és az ehhez kellő infrastruktúrára lenne szükség.
Az ír-szigeti határ szabad átjárhatósága viszont, az úgynevezett nagypénteki megállapodás sarkalatos pontja, amely az évtizedeken át tartó északír konfliktust zárta le. Ennek garantálására jobb híján az EU és London arról állapodott meg, hogy „vészmegoldásként” Észak-Írország nagyrészt része marad az egységes piac szabályrendszerének, és az ország egésze átmeneti, de határozatlan időre közös vámterületet alkot majd az EU-val, amíg nem sikerül jobb megoldást találni a határ átjárhatóságának biztosítására. Ez utóbbi – hogy az egész ország, és ne csak Észak-Írország maradjon gyakorlatilag a vámunióban – egyébként éppen a brit kormány kérése volt, miután a többség nélkül kormányzó konzervatívokat kívülről támogató, északír Demokratikus Unionista Párt nem volt hajlandó elfogadni, hogy Észak-Írország más szabályozás alá essen, mint az Egyesült Királyság többi része.
Az EU következetesen elzárkózik attól, hogy a brit kormány által tavaly elfogadott kilépési megállapodást újra megnyissa és újratárgyalja, és a kilépés időpontjának legutóbbi elhalasztásakor a brit kormány is beleegyezett abba, hogy a kilépési megállapodást nem lehet újranyitni.
