Rákényszeríthetjük őket a törvényeink tiszteletére

Az összes lehetséges eszközt be kell vetni a Hongkong szabadságáért folytatott harcban – mondta a Magyar Nemzetnek Joshua Wong, a korábban Nobel-békedíjra is jelölt 22 éves hongkongi politikus, a tüntetések egyik vezéralakja. A fiatal, de a 2014-es esernyős mozgalom miatt a világváros utcáin már nagy öregnek számító fiatalember úgy véli, a tüntetések októberig bizonyosan folytatódni fognak, és a demonstrációk mindig csak a rendőri fellépés nyomán válnak erőszakossá. Wong szerint a nemzetközi közösség nyomásgyakorlásán is múlik, ellephetik-e Peking tankjai Ázsia pénzügyi központjának utcáit.

Joshua Wong: Lehet, hogy a hongkongi helyzet a vérontás felé halad, minden nagyon bizonytalan Fotó: Tyrone Siu Forrás: Reuters

– Az esernyős mozgalmat körülbelül 200 ezer ember támogatta, a mostanit kétmillió fő. A tüntetésekkel szembeni fellépés is sokkal erőszakosabb. A rendőrség emberi életet veszélyeztető fegyvereket használ, sokkal több esetben vetnek be könnygázt és gumilövedéket. Szándékosan közvetlenül az emberekre adnak le lövéseket, már két tüntető vesztette el egyik szemére a látását, miután a rendőrök fejre céloztak.

Joshua Wong: Lehet, hogy a hongkongi helyzet a vérontás felé halad, minden nagyon bizonytalan
Fotó: Reuters

– A tüntetők fellépése is megváltozott 2014 óta. Kialakult egy radikális tábor, amely erőszakot visz a mozgalomba.

– Mindig a rendőri fellépés miatt váltak erőszakossá a tüntetések. Erre a múlt vasárnapi demonstráció a legjobb példa. Rengetegen voltak az utcán, a rendőrség mégsem lépett közbe. Ezért nem is került sor semmilyen atrocitásra.

– Gondolja, hogy kizárólag békés vonulásokkal el tudják érni céljaikat?

– A legjobb befejezésben reménykedem, de a legrosszabbra készülök fel. Úgy gondolom, hogy igen, a békés tüntetések célravezetőek lehetnek. Sok múlik azon, mi fog történni a következő hetekben, hónapokban. A tüntetések legalább október 1-ig, a Kínai Népköztársaság megalakulásának ünnepéig biztosan folytatódni fognak. Ez idő alatt kiderül majd, hová vezetnek.

– A tüntetések körüli egyik legnagyobb vita, hogy a mozgalom a békés vagy a radikális utat választja. Több tüntetőt is kérdeztem már: ki dönt ezekben az ügyekben?

– Kisebb csoportokban zajló, online viták során születnek meg döntések. Ahogyan a Wikipédiának sincs egyetlen vezetője, ugyanúgy a mozgalomnak sincs. Egy közös cél iránt elkötelezett emberek dolgoznak együtt, ami megkönnyíti a döntéshozatalt.

– Mire számít, mi lesz az események végső kimenetele?

– Ez nagyban a pekingi kormány reakciójától függ. Ezért az is lehet, hogy a hongkongi helyzet a vérontás irányába halad, minden nagyon bizonytalan.

– A kínai néphadsereg bevonulásáról beszélünk? Mi a tervük arra, ha Peking tényleg mozgósítani kezd?

– Ez a nemzetközi közösség felelőssége. A tüntetések fegyveres leverését ugyanolyan nehéz elképzelni, mint azt, hogy a New York-i Wall Streetet tankok és katonák lepik el. Ezért úgy gondolom, sokaknak érdekükben áll, hogy megelőzzenek egy ilyen lépést Ázsia pénzügyi központja, Hongkong ellen. A kérdés tehát túlmutat azon, hogy Hongkong demokrácia-e vagy sem. A felmérhetetlen pénzügyi kockázat tükrében a világ vezetőire bízom a döntést, engedik-e, hogy a helyzet eddig fajuljon.

– De mit szól mindehhez a kínai kormány? Vajon mennyire veszik számításba a helyzet drasztikus rendezésével járó pénzügyi kockázatot?

– Tisztában vannak a következményekkel. Ennek ellenére továbbra is ezzel fenyegetik a hongkongi népet és az egész világot.

– A vasárnapi tüntetésen 1,7 millióan voltak jelen, ami valóban hatalmas tömeg. De mi a helyzet azzal a több mint ötmillió lakossal, akik viszont otthon maradtak? Nem kellene figyelembe venniük a csendes többség akaratát?

– Egy friss felmérés szerint a hongkongiak 80 százaléka támogatja, hogy a kormány független bizottsággal vizsgáltassa ki a rendőri túlkapásokat. Vagyis tíz polgárból nyolc valószínűleg a mi oldalunkon áll. Nem egyszerű megoldani, hogy még több embert vigyünk az utcára, de úgy gondolom, így is nagy a mozgalom támogatottsága. Képzeljük el azt a tömeget, ha mondjuk Londonban a lakosság 25 százaléka az utcára vonulna.

– Igen, de ahogyan ön is mondta: valójában a rendőrségi brutalitások kivizsgálását támogatja Hongkong többsége. Mi a helyzet a többi céllal, amivel a többség ezek szerint nem tud azonosulni?

– A szabad választások jelentik az egyetlen kiutat a mostani helyzetből. Ezt a hongkongiak is tudják, ezért harcolnak érte már harminc éve, amióta az „egy ország, két rendszer” elve életbe lépett. Azóta nem került sor teljesen szabad választásokra Hongkongban.

– Az átadási szerződésben foglalt 2047-es év azonban egyre közeleg: Hongkong mostani, autonóm státusza akkor lejár. Hogyan képzeli el Hongkongot, a várost abban az évben?

– Ez nagyrészt azon múlik, mi történik a következő harminc napban. A minimális cél az „egy ország, két rendszer” státusának megtartása 2047 utánra is.

– És a többi cél? Mi a helyzet például a szabad választások biztosításával?

– Ahhoz előbb az autonómia megtartása szükséges, ezért ennek biztosítása a legfontosabb cél.

– De ha jól értelmezem a helyzetet, a pekingi kormány egy legitim dokumentumot tart a kezében, amivel lesöpörhetik majd az önök érveit. Hogyan akarják elérni, hogy meggondolják magukat?

– Azt, hogy meggondolják magukat? Sehogy. De rákényszeríthetjük őket arra, hogy tiszteljék a törvényeinket.

– Hogyan? Milyen eszközökkel akarják ezt elérni Pekingnél?

– Be kell vetni az összes rendelkezésünkre álló eszközt. Függetlenül attól, hogy azok békések vagy radikálisak, illetve hogy online vagy offline használjuk őket. Nehéz most megjósolni, merre haladnak az események, mi lesz a végkimenetel. Az biztos, hogy sorsfordítóak lehetnek a hongkongi kormánynak a mostani eseményekre adott válaszai.

Hongkong, 2019. június 17.
Joshua Wongot, a 2014-es hongkongi „esernyős forradalomnak” nevezett demokráciapárti tüntetések egyik fiatal vezetőjét szabadon engedik az egyik hongkongi börtönből 2019. június 17-én. Hongkongban 2014 őszén csaknem három hónapon keresztül tartottak a többnyire békés utcai demonstrációk, az úgynevezett „esernyős forradalom”, amelynek során a fiatal résztvevők azt követelték Pekingtől, hogy biztosítson teljes demokráciát a városnak. Wongot legutóbb 2019 májusában börtönözték be.
MTI/EPA/Jerome Favre

– Mire a kínai válasz az, hogy a tüntetők máris militarizálódtak, katonai felszereléseket és fegyvereket találnak náluk…

– A tüntetőkre messze nem igazak ezek a vádak. Nem beszélhetünk arról, hogy a mozgalom militarizálódott volna.

– Az egyik kínai érv az a mozgalmuk ellen, hogy azt idegen hatalmak támogatják.

– Hongkong világváros. Teljesen természetes, hogy más nemzetközi szereplők is érdekeltek, és nem akarják, hogy tankok lepjék el az utcákat.

– Mi a helyzet a konkrétabb vádakkal? Kína azt is felrója, hogy…

– …hogy CIA-ügynök vagyok, aki az amerikai haditengerészettől kapott kiképzést. Szerintem ezt még Hszi Csin-ping (Xi Jinping) elnök sem hiszi el.

– Tehát a vádak nem igazak? Kapnak-e közvetlen támogatást az amerikai kormánytól?

– Nem.

– És a multinacionális vállalatoktól? Azért kérdezem, mert a napokban például a Facebook és a Twitter is törölt olyan felhasználói fiókokat, amelyek mögött a kínai kormányt sejtették.

– Ne feledjük, hogy a Facebook évek óta azon dolgozik, hogy beengedjék a kínai piacra. Szerintem a lépésben ennek is szerepe volt. Korábban a Hongkongi Általános Kereskedelmi Kamara is levélben sürgette a kormányt, hogy vonja vissza a kiadatási törvényt; a szervezetben a hongkongi nagytőkések foglalnak helyet. Ez szerintem ugyanannak a jelenségnek része, hogy fiatalok és idősebbek, szegények és milliárdosok is egyetértenek abban: Hongkong szabadságának megőrzése nem lehet kérdéses.

– A kínai média látszólag kiváló munkát végez, a népi Kína közvéleménye egyre hevesebben ellenzi a hongkongiak mozgalmát. Nem félnek attól, hogy a propagandaháború végül odáig fajul, hogy a közvélemény nyomására fordul vérengzésbe a konfliktus?

– Valóban, próbálják ideológiai síkra terelni a kérdést. Nem meglepő, hogy ezt a technikát használják. Ez azonban nem tántorít el minket attól, hogy folytassuk a küzdelmünket. Meglátjuk, közben merre indul el a nemzetközi közvélemény. Ez ugyanis Hszi elnökre is nyomást helyezhet.

– Ön kínainak vagy hongkonginak vallja magát?

– A kínai etnikumhoz tartozó hongkonginak. Természetesen nem vallom magam kínai állampolgárnak – valószínűleg be sem léphetnék Kínába, legfeljebb úgy, ha elrabolnának és börtönbe zárnának.

– Azért feszegetem ezt a kérdést, mert sok kínai azért nem szimpatizál a mozgalmukkal, mert úgy érzi, a hongkongiak lenézik őket. Egyetért ezzel?

– Nézze, én büszke vagyok arra, hogy hongkongi vagyok. Ez egy energikus és szenvedélyes város, nem csak a gazdaságról, a pénzről szól az életünk. Nem csak egy pénzügyi világváros vagyunk. Mi hiszünk a demokráciában.

– Nem törekednek mégis a kínaiak puhítására?

– A kínaiakat külön rájuk szabott szórólapokkal, más tájékoztatási eszközökkel próbáljuk megszólítani. Ezeken egyszerűsített kínai írásjegyeket használunk, és kizárólag mandarin nyelven készülnek, hogy hatékonyabban eljusson hozzájuk az üzenet.

– Sikeres-e a népi Kínát célzó propagandájuk?

– Úgy gondolom, a mostani mozgalommal több kínai szimpatizál, mint a 2014-es esernyős mozgalommal.

– Nagyon profik az anyagaik. Ha a szárazföldi Kína kommunikációs eszközei mellé tesszük őket, látványosak, olyanok, mintha hollywoodi stúdiókban készültek volna.

– Használjuk az emberek tudását, képességeit. Sokan támogatják a mozgalmat, akik olyan helyen dolgoznak, ahol ezek az anyagok előállíthatók. Általában is nagyon hatékony, jó problémamegoldók, jó szervezők hírében állunk.

Kilenc év mozgalmi múlt

A gyorsvasútépítéssel szembeni 2010-es tüntetés volt az első megmozdulás, amelyen Joshua Wong már 14 esztendősen részt vett. Az immár kilencéves mozgalmártapasztalattal rendelkező fiatalember 1996-ban, a Hongkong feletti brit uralom utolsó teljes esztendejében, evangélikus családban látta meg a napvilágot a világvárosban. Nemzetközi hírnevét a 2014-es megmozdulások során, azon belül is az esernyős mozgalom kulcsfigurájaként betöltött szerepe alapozta meg. A Time és a Fortune amerikai magazin is a világpolitika legfontosabb alakítói közé sorolta, 2018-ban pedig vezető amerikai politikusok, köztük Marco Rubio republikánus szenátor és elnökjelölt-aspiráns Nobel-békedíjra jelölték. Joshua Wong a Demosisto demokráciapárti szervezet főtitkára, korábban politikai okokból Thaiföldön és Hongkongban is börtönbe vetették.