Tony Abbott: Magyarország példa Európának

Az államoknak joguk van maguknak dönteni arról, hogy kit és milyen feltételek mellett engednek be az országba – utalt John Howard szállóigévé vált migrációs tézisére a volt ausztrál kormányfő.

A konzervatív politikus szerint hazánk bizonyított a határvédelemben Fotó: Teknős Miklós

– Európának, ha meg akarja védeni állampolgárait, akkor az ausztrál és a magyar gyakorlatot kell követnie a határvédelemben, hiszen előbbi bizonyított a vízen, utóbbi pedig a szárazföldön – jelentette ki Tony Abbott, Ausztrália egykori konzervatív miniszterelnöke. A Danube Institute szervezésé­ben, a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban megrendezett Migráció: Mit tanulhat Európa Ausztráliától? című előadáson a 61 éves politikus elődjének, az ausztrál bevándorláspolitika atyjának számító John Howard szállóigévé vált migrációs tézisére utalva arról is beszélt: az államoknak joguk van maguknak dönteni arról, hogy kit és milyen feltételek mellett engednek be az országba. Mint mondta, Ausztrália és Magyarország között nyilvánvaló különbségek vannak a határvédelemben, hiszen Canberra az óceánon kényszerült felvenni a harcot az emberkereskedőkkel, míg Budapestnek a szárazföldön kellett megvédenie az Európai Unió és elsősorban saját országa külső határait, azonban mindkettő mögött ugyanaz az elgondolás áll, mégpedig az állampolgárok és a kultúra védelme.

A Földközi-tengeren a migránsok mentését végző nem kormányzati szervezetek (NGO-k) tevékenységére utalva a konzervatív Liberális Párt politikusa kifejtette: Ausztráliá­nak is meg kellett tapasztalnia azt a jelenséget, hogy a civil hajók szamaritánusok módjára akarnak emberéleteket menteni a vízen, egy nemzetállam perspektívájából azonban ez a tevékenység nem több a bevándorlókat kizsákmányoló emberkereskedők munkájának „fizetés nélküli” segítésén. – Európában ennek ellenére a tenyerükön hordozzák őket – fűzte hozzá, majd arról is beszélt, hogy a civil hajók megállítása egyben annak is az egyetlen módja lenne, hogy ne vesszen újabb több tucat élet értelmetlenül a Földközi-tengerbe, hiszen az NGO-k nélkül az embercsempészek sem indulnának útnak. Mint mondta, Európának természetesen folytatnia kell az elmaradott térségekben folytatott humanitárius segítségnyújtást, hiszen ez a legjobb módja annak, hogy megelőzzék, hogy tömegek induljanak útnak a kontinens felé. – A gazdasági okokból érkező bevándorlókat azonban vissza kell fordítani a kontinens külső határainál. Óriási különbség van ugyanis aközött, amikor valaki átlép egyetlen határt a biztonságért és aközött, amikor valaki több határt lép át, méghozzá a jobb megélhetés reményében. Az előbbi a menedékkérő, akinek kötelességünk segíteni, utóbbi azonban gazdasági bevándorló, akit joga van a célországnak visszautasítani – fogalmazott Tony Abbott.

A konzervatív politikus szerint hazánk bizonyított a határvédelemben
Fotó: Teknős Miklós

A miniszterelnöki posztot 2013 és 2015 között betöltő politikus egyébként hivatali ideje alatt zéró toleranciát hirdetett a migrációval szemben. A nevéhez köthető többek között a nemzetközi közösség által gyakran kritizált „Szuverén Határok Művelet” (Operation Sovereign Borders), amelynek értelmében a kormány a katonaság hatáskörébe helyezte a hajóval érkező menedékkérőkkel szembeni eljárást. A „Stop the boat”, azaz állítsd meg a hajót néven emlegetett rendelkezésnek megfelelően jelenleg is katonai hajók járőröznek Ausztrália partjainál, azzal a céllal, hogy feltartóztassák, és visszafordítsák Indonézia felé a menedékkérőket szállító hajókat, kiegészítve ezzel a John Howard miniszterelnöksége óta érvényben lévő csendes-óceáni megállapodást. Az intézkedés következtében egyébként minimálisra csökkent azok száma, akik hajóval, az embercsempészek segítségével, illegális úton próbálnák elérni az ausztrál partokat.

Noha Abbott miniszterelnöksége előtt, a Munkáspárt három évig tartó kormányzása alatt a szigetországot megcélzó illegális bevándorlók száma ismét megugrott az ausztrál migránspolitika néhány pontjának enyhítése miatt, ám 2014-re 160 főre és csupán egyetlen hajóra csökkent az illegális bevándorlók száma.

A csendes-óceáni megoldás

Noha a belpolitika két meghatározó ereje, a baloldali Munkáspárt és a konzervatív Liberális Párt számos tekintetben egymással ellentétes szemléletmódot képvisel, a bevándorlás kérdésében nagyjából nemzeti konszenzus jellemzi Ausztráliát. A megemelkedett migrációs nyomásra válaszul megfogalmazott kötelező fogva tartás (mandatory detention) gyakorlatát például a Munkáspárt vezette be: az 1994-ben életbe lépő törvény értemében a kormány őrizet alá helyezett mindenkit, aki érvényes vízum nélkül érkezett a kontinensre. Az intézmény kiteljesülése azonban az ausztrál parlament honlapja szerint az 1996-ban kormányra kerülő konzervatív John Howard nevéhez köthető, aki a szak- és biztonságpolitikai válaszokat tovább szigorítva bevezette a mindmáig érvényben lévő csendes-óceáni megoldást, amelynek három pillérre lényegé­ben megszüntette az illegális migrációt. Az első értelmében Ausztrália az országhoz tartozó több száz szigetet „saját migrációs zónáján” kívüli területeknek minősítette, így azok a menekültek, akik e területek valamelyikére érkeztek, nem voltak jogosultak nemzetközi védelemért folyamodni az ausztrál hatóságokhoz. A második pillér felhatalmazta az ausztrál haditengerészetet, hogy elfogják a menekülteket szállító csempészhajókat, és – harmadik pillérként – a határsértőket a Nau­run és a pápua új-guinea-i Manus-szigeten létrehozott táborokba szállítsák. Utóbbi szigorítás számos kritikát vont maga után a nemzetközi közösség részéről, Canberra azonban az ország saját törvényeit a nemzetközi jog fölé helyezve nem tört meg a nemzetközi civil szervezetek és más országok kritikái alatt.