A radikálisok sarokba szorítanák Zelenszkijt

Szép lassan gyűlnek a sötét fellegek az új ukrán elnök feje fölött is. A donbászi rendezést célzó Steinmeier-terv végrehajtása irányába tett kezdeti lépések igencsak felkorbácsolták az indulatokat. A nemrég még hatalmon lévő ellenzék a reváns lehetőségét látva tüntetéseket generál Kijevben és más nagyvárosokban. A lakossági elégedetlenséget meglovagolva a földpiac liberalizációját is kritizálja Petro Porosenko korábbi elnök és pártja, azt kommunikálva, hogy Volodimir Zelenszkij és csapata az ukránok földjeit külföldi kézbe kívánja átjátszani.

Az ukrán fegyveres erők egyik tagja a keleti országrészben. Messze még a kiegyezés Fotó: REUTERS/Oleksandr Klymenko

A közvélemény-kutatók felmérései azt mutatják, hogy az emberek többsége ugyan békét szeretne Kelet-Ukrajnában, de ennek érdekében mégsem hajlandó semmilyen engedményre Oroszországgal és a donbászi térséget jelenleg uraló felkelőkkel szemben. Hasonlóan gondolkodnak a földkérdésben is, szeretnének jó pénzt kapni kihasználatlan területeikért, ám azt mégsem támogatják, hogy szabadon áruba bocsátható legyen. Az elsőre abszurdnak ható kettősség megköti Volodimir Zelenszkij kezét. A tüntetések hatására érezhetően csökkenni kezdett a humoristából elnökké lett Zelenszkij nyáron még hatalmas népszerűsége, ami nyomán talán megijedhetett, mert korábbi ígéretével és vállalásával ellentétben most mintha kibúvókat keresne a Steinmeier-terv megvalósítása alól.

Ukrajnában az elmúlt néhány napban a Google-keresőbe a leggyakrabban beírt szó toronymagasan a „kapituláció” volt. Nem véletlen, hisz bírálói szerint a Steinmeier-terv értelmében Kijev egyértelműen lemond a felkelők uralta térségekről. Szakértők szerint a Frank-Walter Steinmeier német elnökről, volt külügyminiszterről elnevezett, a kelet-ukrajnai rendezést és a békés állapotok helyreállítását szolgáló útiterv végrehajtása nem lesz könnyű.

Az ukrán fegyveres erők egyik tagja a keleti országrészben. Messze még a kiegyezés
Fotó: REUTERS/Oleksandr Klymenko

Mint azt korábban már a Magyar Nemzet hasábjain is részleteztük, ennek a forgatókönyvnek az értelmében Ukrajnának törvényt kell elfogadnia a Donyec-medence különleges státusáról, s annak ideiglenes jelleggel a szakadár területeken megtartandó választások napján kell hatályba lépnie. Állandó jelleggel pedig azt követően vezetnék be a jogszabályt, hogy az EBESZ kihirdeti a választások hitelesített eredményét. A formulában ugyanakkor nincs szó a rendezés egyéb kérdéseiről, így az ukrán államhatár ellenőrzésének helyreállításáról és az orosz csapatok térségből történő kivonásáról sem. Az ukrán fél most ezekkel a követelésekkel állt elő, vagyis már a választások előtt át akarják venni a teljes államhatár ellenőrzését, amibe Moszkva nyilvánvalóan nem fog belemenni, tehát marad a patthelyzet.

Ez pedig Petro Porosenko előző államfő és a hozzá közel álló radikálisok malmára hajtja a vizet. Utóbbiak erőszakos fellépése a jelek szerint megrémítette az új elnököt is. A nacionalisták és a donbászi frontot megjárt veteránok azzal riogatnak, hogy amennyiben Kijev a diplomáciai rendezés útjára lép, ők nem hagyják annyiban a dolgot, s totális háborút indítanak az érintett területen élő Moszkva-szimpatizánsok ellen. Magyarán egy polgárháború rémképével igyekeznek sarokba szorítani az elnöksége első hónapjai után fáradni látszó Volodimir Zelenszkijt.

A választók békét akarnak

A Steinmeier-formulával kapcsolatban nem indokolt sem az eufória, sem pedig a hisztéria, ami jelenleg uralja a közbeszédet – mondta lapunk megkeresésére Ruszlan Bortnik kijevi politológus. – Ez a megoldási formula nem új keletű, a második minszki megállapodás egyik eleme csupán, ami a politikai rendezés menetét részletezi. Talán sokan nem tudják, hogy erről az ENSZ Biztonsági Tanácsa már korábban elfogadott egy jóváhagyó határozatot – magyarázta a politikai elemző.

Arra a kérdésünkre, hogy mennyire lehetnek veszélyesek a terv ellenzőinek megszaporodó utcai megmozdulásai, Ruszlan Bortnik kifejtette: „Hiú ábránd volt azt hinni, hogy mindenki felsorakozik a donbászi megoldás mögött, számítani lehetett szélsőséges erők és veteránok tiltakozására. Tanulságos példa lehet erre a balkáni forgatókönyv, ahol szintén véres ellentétek húzódtak meg a háttérben, radikálisok ugyanúgy tiltakoztak a békés megoldás ellen, de mégis sikerült azt végigvinni. Beszéltem ottani kollégákkal, s azt a tanulságot kell levonni, hogy határozott, egységes politikai álláspontot szükséges képviselni a Steinmeier-formula megvalósítása érdekében.”

Fotó: REUTERS/Ints Kalnins

Az elemző hozzátette: az ukrán társadalom nagyon megosztott, mindig lesznek támogatói és ellenzői egy-egy megoldási javaslatnak, konfliktusok nélkül ezt nem lehet végigcsinálni. Ruszlan Bortnik szerint a jelenlegi politikai vezetésnek befelé tudatosítania, kifelé pedig hangsúlyoznia kell, hogy a választások során erős felhatalmazást kapott a donbászi béke megteremtése érdekében.

Hogy az elmúlt években kellő pénzhez és fegyverzethez jutó radikális csoportosulások mekkora veszélyt jelentenek Volodimir Zelenszkij (képünkön) hatalmára, a politológus úgy véli: „Ezek a szélsőséges csoportok jól tudják, addig van csak szavuk, amíg tart a háborús konfliktus, ezért ők mindent elkövetnek majd a béke megtorpedózása érdekében. Ám Zelenszkijnek nincs más választása, mint az előremenekülés. Donbász ügyének rendezésével éves szinten 10 százalékkal is nőhetne az ország gazdasági teljesítőképessége, egy megoldással Ukrajna nem lenne annyira rászorulva a közvetítők szerepére, mint ma, ami erősítené a függetlenségét. Ám ha elszalassza ezt a lehetőséget, az ország könnyen elveszítheti a függetlenségét, s amolyan kísérleti tereppé változhat, mint például Moldova.”