Bár csak ma kezdődik az Európai Unió belügyminisztereinek luxembourgi találkozója, a menekülthelyzet aktuális kihívásairól tartott megbeszélés napirendjét már korábban próbálták befolyásolni az érintett felek. Különösen aktívnak bizonyultak a tárgyalóasztalhoz egyébként meg nem hívott civil szervezetek. Az Amnesty International és a Human Rights Watch a 2013-ban történt lampedusai hajóbaleset évfordulójára időzítve közös nyilatkozatban sürgették a bevándorlók tagállamok közötti szétosztásának kibővítését, illetve felszólították a déli tagállamokat, hogy nyissák meg kikötőiket a mentőhajóknak.
– Ha el akarunk kerülni egy újabb válságot a Földközi-tengeren, az érintett uniós, part menti államoknak világos terveket kell kidolgozniuk, hogy a mentőhajók megérkezhessenek kikötőikbe, valamint a többi EU-tagországnak vállalnia kell a bevándorlók igazságos, közös elhelyezését – írta nyilatkozatában a két civil szervezet. A Malta Todaynek nyilatkozva pedig az Amnesty International munkatársa hozzátette: a belügyminisztereknek egyértelműen ki kell jelenteniük, hogy a mentőhajókat a jövőben nem kötelezik kikötésre a líbiai partokon, az észak-afrikai ország ugyanis nem biztonságos.
Fotó: REUTERS/Giorgos Moutafis
A luxembourgi találkozón azonban hiába számítanak áttörésre a bevándorlást támogató szereplők, elképzelésük aligha nyeri el az EU-tagállamok többségének a tetszését. Bár az elmúlt hetekben sikerrel vették ismét napirendre az egykor már elvérzett, a bevándorlók tagállamok közötti elosztásának tervét, egyelőre csak Németország, Franciaország, Málta, Olaszország és Finnország állt ki deklaráltan az újraosztás mellett. Az öt uniós tagállam szeptember 24-én állapodott meg abban, hogy előkészítenek egy új tervezetet a migráció uniós szintű kezelésére. Az informális máltai találkozón abban állapodtak meg, hogy a tervet a ma kezdődő luxembourgi találkozón mutatják majd be a többi tagállamnak.
A La Repubblica című olasz napilap azonban megszerezte a találkozó végén elfogadott nyilatkozatot, a dokumentum már a legelején nyomatékosítja, hogy a megállapodásban foglaltak csupán ideiglenes megoldásként szolgálnak, és egyetlen tagállamra nézve sem kötelező érvényű. Külön pontban elismeri azt is, hogy a keresési és mentési szabályokat kihasználja az embercsempészek üzleti modellje, valamint a nem kormányzati szervezeteknek is üzen: a szöveg szerint a civil hajóknak tiszteletben kell tartaniuk a mentést koordináló illetékes hatóságok utasításait.
